szerda, május 30, 2012

kedd, május 29, 2012

péntek, május 25, 2012

Biciklitúra

Boriék az olimpia után újabb nagy kalandra készülnek: szeptemberben elbicikliznek Bécsből Budapestre!!!
A Dunáról tanulnak és ennek az epochának a része lesz a Duna menti biciklitúra, aztán tavasszal még egy, szintén Duna menti túra az osztrák szakaszon (Passau - Linz - Melk - Bécs).
A Bécs-Budapest útvonal: Bécs - Hainburg an der Donau - Pozsony - Rajka - Győr - Komárom - Esztergom - Budapest.
Ezért ma a Práternél voltak, ahol "oktatáson" vettek részt, majd egy pályán kellett bicajozniuk, rendőrök figyelték, hogy mindenki betartja-e a táblákat, a szabályokat pl. körforgalomban stb... 2 ilyen alkalom után lehet vizsgát tenni, bár Bori valószínűleg nem fog, mert 12 év fölött nem kell, ő pedig 3 hét múlva lesz 12.
A túrát viszont már nagyon várja!
Szülői esten voltunk az iskolában, de nem ám a negyedikben vagy az ötödikben, hanem a leendő elsős osztályban.
Fura, hogy lezárunk Panna életében egy nagy-nagy szakaszt, eddig fizikailag is nagyon közel volt hozzám, az elmúlt bő másfél évben reggelente átsétáltunk az oviba 1 perc alatt (kertszomszédok vagyunk:), szeptembertől pedig ő is minden reggel korán elmegy Bécsbe a nővéreivel iskolába. Nem akkor, amikor kedve van, hanem pontosan, időre, tömegközlekedve. Furcsa, hogy messze lesz, de most mégis nagyon örülök neki, mert úgy érzem, jó helyre kerül. Az elmút időszakban volt egy-két hullámvölgy köztem és az iskola között, de ez egy olyan nagyon hosszú történet, hogy nincs itt most helye. Mostanra megnyugodtam, megint nagyon sok jó dolog történik és mi nagyon bízunk az osztálytanítóban Alival együtt (Panna még nem találkozott vele de biztosan szeretni fogja) meg persze alig várom a régi-új feladatokat, újra végigcsinálni mindent annyira jó lesz (legalábbis így érzem:)...

csütörtök, május 24, 2012

szerda, május 23, 2012

Egykerék

Szonja áprilisban lett 10 éves, egykerekűt kért a szülinapjára, aztán szinte mindennap gyakorolt és most már lazán teker vele mindenfelé a faluban. Iskolába busszal jár, Bécsben átszáll villamosra de a reggeli tömeg ellenére is cipeli magával minden nap a suliba, kivéve szerdán, amikor hegedűt visz.
Ez alapján úgy tűnik, hogy milyen kitartó... na, de ez nem igaz, mert a kézimunkával pl. egyáltalán nem halad, nagy valószínűséggel nem lesz kész az idei munkája (táskát készítenek keresztszemes hímzéssel), mert egy valamire képtelen. Egy helyben ülni a lakásban...



a kicsi (de nagyíthtó:) képek azért érdekesek, mert ezt az utat télen szánkópályának használja mindenki, ugyanis eléggé lejt, Szonja simán lemegy rajta végig. én még nézni sem szeretem.



vasárnap, május 20, 2012

Olimpia



Az ötödikesek Görögországról tanulnak (Bori imádja, minket az őrületbe kerget azzal, hogy folyton a görög istenekről, mitológiáról kérdezget... mert ritkán tudjuk a megfelelő választ, minden részletet tudni akar az összes istenről:). Az egész éves munkájuk (minden, amit a történelem epochák alatt tanultak, amit testnevelés órákon csináltak, stb.) a waldorf olimpián teljesedik ki. Vannak iskolai események, amikben nagyon jó részt venni, de ez most másabb volt mindennél, annyira örültem, hogy ott lehetünk, hogy láthatom, hogy minden gyerek küzd és senki nem versenyzik... Ez hihetetlen volt. Azt gondoltam, jó waldorf iskolába járni, megéri minden vállalt áldozat, ha a gyerekek láttatják velünk, szülőkkel, hogy nem a győzelemért futnak, nem azért, hogy ők elsők legyenek, még csak nem is azért, hogy az ő csapatuk győzzön, simán azért, mert azt fogadták meg, hogy a torna alatt kihozzák magukból a lehető legtöbbet. Nagyon megható volt, hogy milyen szeretettel segítették célba érni a sérült gyerekeket és nagyon szép volt, hogy nem akarták legyőzni egymást, de mindent teljes erővel csináltak. Á, nem ragozom, meglepően nagy hatással volt rám/ránk ez az olimpia.

Csütörtökön mentek, sátrat vertek, persze telefont nem vihetett senki, így a szülök csak izgulhattak itthon, hogy megfagynak-e az éjszakai minusz fokban, de nem tudtuk megkérdezni. Reggel a mi autónk le volt fagyva, ma tudtuk meg, hogy az ő sátruk is. Bori azt mesélte, hogy egyszer felébredt éjszaka és érezte, hogy nagyon-nagyon hideg az arca, de nem volt ereje felkelni, hogy még egy réteget magára húzzon, a hidegtől nehezen aludt vissza, de a lába nem fázott, mert az a gyapjúzokni volt rajta, amit ő kötött sajátmagának!
Az éjszakai fagyra mondta az egyik anyuka, hogy nem baj az, kaland = drogprevenció:). Kalandnak felülmúlhatatlan volt egy 12 éves gyereknek, ez biztos.... Az osztrák iskolákon kívül voltak szlovákok, szlovének, horvátok, Bori nagy bánatára magyarok nem (nagyjából kb 300 gyerek). A 10 poliszt képviselő csapatokban "tőlünk" két-két gyerek volt, a többiek más iskolákból, (országokból).

(Szokás szerint) kicsit késve érkeztünk, így sajnos lemaradtunk reggel nyolckor arról a pillanatról, hogy Boriék osztályából pont a mi nagylányunk futott a fáklyával a tűzért és lobbantotta be a többi polisz képviselőjével együtt az olimpiai lángot. Amire mi odaértünk, már ment az első "versenyszám", éppen a lányok futottak.
Csak néztem, hogy reggel milyen ügyesen befonták egymás haját, egyszerűen hatalmas nagylányaink vannak...
Először volt a futás, aztán sprint vagy magasugrás (szabadon választható, hogy melyik), bírkózás (itt a karok kapaszkodnak össze, lábbal, a test teljes erejével próbálják eltolni egymást, a váll és a fej segítsége nélkül, majd gerelyhajítás vagy diszkoszvetés (itt is választhattak a kettő közül), utána váltófutás és végül a közönség nagy kedvence, a kocsizás.

Pár képet is csináltam, nem túl sokat, mert annyira lekötöttek az események, hogy elfelejtettem fotózni:)
staféta
birkózás
kocsi:)
 

kék cipőfűző:)

vasárnap, május 13, 2012

vasárnap, május 06, 2012