péntek, május 25, 2012

Szülői esten voltunk az iskolában, de nem ám a negyedikben vagy az ötödikben, hanem a leendő elsős osztályban.
Fura, hogy lezárunk Panna életében egy nagy-nagy szakaszt, eddig fizikailag is nagyon közel volt hozzám, az elmúlt bő másfél évben reggelente átsétáltunk az oviba 1 perc alatt (kertszomszédok vagyunk:), szeptembertől pedig ő is minden reggel korán elmegy Bécsbe a nővéreivel iskolába. Nem akkor, amikor kedve van, hanem pontosan, időre, tömegközlekedve. Furcsa, hogy messze lesz, de most mégis nagyon örülök neki, mert úgy érzem, jó helyre kerül. Az elmút időszakban volt egy-két hullámvölgy köztem és az iskola között, de ez egy olyan nagyon hosszú történet, hogy nincs itt most helye. Mostanra megnyugodtam, megint nagyon sok jó dolog történik és mi nagyon bízunk az osztálytanítóban Alival együtt (Panna még nem találkozott vele de biztosan szeretni fogja) meg persze alig várom a régi-új feladatokat, újra végigcsinálni mindent annyira jó lesz (legalábbis így érzem:)...

2 megjegyzés:

Réka írta...

Hú, de megnőtt! Igazi nagylány! Szóval akkor Ő is waldorf suliban megy majd... :)

Névtelen írta...

nem találok szavakat... még csak most született!! egyik szebb mint a másik!
puzsi a családnak
Gyöngyi