vasárnap, május 20, 2012

Olimpia



Az ötödikesek Görögországról tanulnak (Bori imádja, minket az őrületbe kerget azzal, hogy folyton a görög istenekről, mitológiáról kérdezget... mert ritkán tudjuk a megfelelő választ, minden részletet tudni akar az összes istenről:). Az egész éves munkájuk (minden, amit a történelem epochák alatt tanultak, amit testnevelés órákon csináltak, stb.) a waldorf olimpián teljesedik ki. Vannak iskolai események, amikben nagyon jó részt venni, de ez most másabb volt mindennél, annyira örültem, hogy ott lehetünk, hogy láthatom, hogy minden gyerek küzd és senki nem versenyzik... Ez hihetetlen volt. Azt gondoltam, jó waldorf iskolába járni, megéri minden vállalt áldozat, ha a gyerekek láttatják velünk, szülőkkel, hogy nem a győzelemért futnak, nem azért, hogy ők elsők legyenek, még csak nem is azért, hogy az ő csapatuk győzzön, simán azért, mert azt fogadták meg, hogy a torna alatt kihozzák magukból a lehető legtöbbet. Nagyon megható volt, hogy milyen szeretettel segítették célba érni a sérült gyerekeket és nagyon szép volt, hogy nem akarták legyőzni egymást, de mindent teljes erővel csináltak. Á, nem ragozom, meglepően nagy hatással volt rám/ránk ez az olimpia.

Csütörtökön mentek, sátrat vertek, persze telefont nem vihetett senki, így a szülök csak izgulhattak itthon, hogy megfagynak-e az éjszakai minusz fokban, de nem tudtuk megkérdezni. Reggel a mi autónk le volt fagyva, ma tudtuk meg, hogy az ő sátruk is. Bori azt mesélte, hogy egyszer felébredt éjszaka és érezte, hogy nagyon-nagyon hideg az arca, de nem volt ereje felkelni, hogy még egy réteget magára húzzon, a hidegtől nehezen aludt vissza, de a lába nem fázott, mert az a gyapjúzokni volt rajta, amit ő kötött sajátmagának!
Az éjszakai fagyra mondta az egyik anyuka, hogy nem baj az, kaland = drogprevenció:). Kalandnak felülmúlhatatlan volt egy 12 éves gyereknek, ez biztos.... Az osztrák iskolákon kívül voltak szlovákok, szlovének, horvátok, Bori nagy bánatára magyarok nem (nagyjából kb 300 gyerek). A 10 poliszt képviselő csapatokban "tőlünk" két-két gyerek volt, a többiek más iskolákból, (országokból).

(Szokás szerint) kicsit késve érkeztünk, így sajnos lemaradtunk reggel nyolckor arról a pillanatról, hogy Boriék osztályából pont a mi nagylányunk futott a fáklyával a tűzért és lobbantotta be a többi polisz képviselőjével együtt az olimpiai lángot. Amire mi odaértünk, már ment az első "versenyszám", éppen a lányok futottak.
Csak néztem, hogy reggel milyen ügyesen befonták egymás haját, egyszerűen hatalmas nagylányaink vannak...
Először volt a futás, aztán sprint vagy magasugrás (szabadon választható, hogy melyik), bírkózás (itt a karok kapaszkodnak össze, lábbal, a test teljes erejével próbálják eltolni egymást, a váll és a fej segítsége nélkül, majd gerelyhajítás vagy diszkoszvetés (itt is választhattak a kettő közül), utána váltófutás és végül a közönség nagy kedvence, a kocsizás.

Pár képet is csináltam, nem túl sokat, mert annyira lekötöttek az események, hogy elfelejtettem fotózni:)
staféta
birkózás
kocsi:)
 

kék cipőfűző:)

7 megjegyzés:

Réka írta...

Ági!
De jó, hogy írtál! Annyira szeretem olvasni a waldorfos bejegyzéseidet! Köszönöm!

aaműhely írta...

Jó érzés olvsni a soraidat, jó érzès tudni,hogy vannak sokan akik tesznek is jobb emberi kapcsolatokért...

agnes írta...

Köszi:) Volt egy kis idő, amikor a tanárváltás miatt (Szonjánál) elbizonytalanodtam, de most megint nagyon jól érzem magam az iskolában és ez tényleg az egyik legjobb élményem volt:)

betti írta...

Szia Ági!
De jó olvasni ezekről az élményekről!Nagy kaland lehet ez a gyerekeknek (meg a felnőtteknek is).

idrah írta...

Mi is éppen benne vagyunk a görög mitológiában nyakig... és mint nálatok Bori, Ákos is állandóan kérdezget, mesél, és mi is kínban vagyunk, ha válaszolni kell, mert már alig rémlik valami ;-). Titokban, éjszaka olvasunk utána, hogy nagyjából képben legyünk :-D...

agnes írta...

:D
Tegnap este még az Antigoné alaptörténetén értetlenkedett, ma reggelinél megkérdezte, hogy nekem ki a kedvenc szereplőm az Odüsszeiából... és persze nagyon csodálkozott, hogy én ezen még sosem gondolkodtam el:)

Névtelen írta...

szépséges nagylány!
puszi
Gyöngyi