szerda, május 23, 2012

Egykerék

Szonja áprilisban lett 10 éves, egykerekűt kért a szülinapjára, aztán szinte mindennap gyakorolt és most már lazán teker vele mindenfelé a faluban. Iskolába busszal jár, Bécsben átszáll villamosra de a reggeli tömeg ellenére is cipeli magával minden nap a suliba, kivéve szerdán, amikor hegedűt visz.
Ez alapján úgy tűnik, hogy milyen kitartó... na, de ez nem igaz, mert a kézimunkával pl. egyáltalán nem halad, nagy valószínűséggel nem lesz kész az idei munkája (táskát készítenek keresztszemes hímzéssel), mert egy valamire képtelen. Egy helyben ülni a lakásban...



a kicsi (de nagyíthtó:) képek azért érdekesek, mert ezt az utat télen szánkópályának használja mindenki, ugyanis eléggé lejt, Szonja simán lemegy rajta végig. én még nézni sem szeretem.



8 megjegyzés:

Hajnalka Nagy írta...

roppant ügyes!!

Tündérlátta írta...

Micsoda kitartás!! És mekkora ügyesség!

Tímea írta...

Ezt Sárának inkább nem mutatom meg. :-)

betti írta...

Már az elején kiszúrtam, hogy azaz út lejtős! Elképesztően ügyes!

Réka írta...

Szerintem is nagyon ügyes!!! Vicces, hogy ez a bejegyzés is legalább annyira "waldorfos" lett, mint az előző. Igazán szerencsés Szonja, hogy abba a suliba járhat. Egy államiban szenvedne gondolom, mert sokkal több időt kellene a 4 fal között töltenie és nem lenne ennyi ideje kinn mozogni, vagy ugyebár meg lenne a következménye. Hogy tolerálják, ha valaki nem készül el a kézimunkájával? Bár lehet, hogy majd egykerekűzés közben megcsinálja. :D Boriék idén milyen kézimunkákat csináltak? Gondolom Görögországhoz köthető az is. ;)

agnes írta...

Réka, majd megmutatom:)

Réka írta...

De jó!!! A kézimunka a mindenem! Az az a "tantárgy", ami elsőként megfogott a waldorfban. :)

Unknown írta...

Köszi a fantasztikus képeket!!
MÉG!
puszi
Gyöngyi