vasárnap, május 29, 2011

csütörtök, május 26, 2011

Henniék babacsaládja

A lányokról az előző bejegyzésben vannak a képek, a többi kép a teljes családról a műhelyben.

szerda, május 25, 2011

Ikerlánykák...

nem teljesen egyformák, más a ruhájuk és a képen talán nem látszik, hogy a cipők, táskák árnyalata is eltér, meg a sipka zöld szegélye is.

Két évvel ezelőtt manókat varrtam a lányok szülinapjára, úgyhogy nagyon örülök, hogy megint varrhattam nekik (azokon a két évvel ezelőtti képeken sem látszik, hogy a rugdalózónak is és a nadrágoknak is más az árnyalata:)

vasárnap, május 22, 2011

Már egészen poros volt

a piactér, régen nem jártam arra, de most újra két pici manó csücsült oda.

szombat, május 21, 2011

zazajánló

Ali szerint frankomán vagyok, szerintem csak simán frankofil:), nagyon szeretem a francia filmeket, a francia zenét, a francia irodalmat (...).
A zaz nevű zenekarról a múlt héten hallottam először, azóta nem megy ki a fejemből ez a dallam és a szöveg. Szerintem érdemes meghallgatni. A többi dalukat is.

csütörtök, május 12, 2011

szerda, május 11, 2011

kedd, május 10, 2011

Arra, hogy Panna jól beszél németül, a legjobb bizonyíték, hogy egyrészt az óvónők mindent tudnak rólunk, másrészt pedig el is hiszik, amit Panna mond nekik. Ma délben, amikor mentem érte, rögtön mondták, hogy jobbulást Szonjának, hallották, hogy elesett az iskolában és most az ő lába van begipszelve. Nem kérdezték, hogy igaz-e vagy jól értették-e, pedig a történetben benne van a gyanú lehetősége:)...

Ciki?

úgy gondolom, hogy mi egy átlagos (nagy)családos életet élünk, de azt hiszem, a szomszédainknak erről más a véleményük. Péntek reggel a jobb lábamon egy gipsszel és két sárga mankóval mentem el itthonról, aztán egy eseménytelen hétvége után hétfő este Szonja a jobb lábán egy gipsszel és a két sárga mankóval bicegett haza. Nem, nem tört el, csak egy hétre pihentető gipszet kapott (egészen térdig, valószínűleg szalaghúzódás miatt), mert reggel rohant fel az iskola lépcsőjén, megbotlott valamiben, kifordult a bokája, ráesett, aztán este jobbnak láttuk bevinni az ügyeletre, mert még mindig nem tudott ráállni.
A botokat egyébként 3 hónapra kaptam a kórházból, ha ezután nem viszem vissza, ki kell fizetnem (25 euro), de most jól jött, hogy nem rohantunk vele, legalább a családban marad...
Azt hiszem, nagyon elegem van gipszből, kórházból, lábfájásból. Lábfájásos takarításból és főzésből, de egyszer mindennek vége lesz.
(Mit jelenthet vajon ez a sorozatos családi lesántulás?:)

péntek, május 06, 2011

hét hosszú hét

után ma reggel megszabadultam a gipsztől.
Amikor hazaértem a kórházból, várt egy borítékban két levél a polgármesteri hivataltól, az egyik Alinak meg nekem szólt, hogy felvették Julit szeptembertől az oviba, a másik egy szép színes lapon Julinak, amiben meghívják a jövő héten ismerkedni, játszani, uzsonnázni, jelet választani és amiből az is kiderül, hogy a hat csoport közül ő is oda megy, ahová Panna jár!
A beiratkozásnál a vezető óvónő azt mondta, hogy talán jobb volna, ha abba a csoportba menne, ahol a legkisebbek vannak, mert ott több óvónőre jut kevesebb gyerek, azonkívül nem biztos, hogy Pannának jó, hogy az iskola előtti évben ott a kicsi húga (?), meg talán Juli nyelvtanulása szempontjából sem a legelőnyösebb a közös csoport.
Ezzel szemben én úgy gondoltam, hogy mindenkinek jobb, egyszerűbb, ha együtt vannak, szóval én nagyon örülök a döntésnek, bár egyelőre el sem tudom képzelni, mekkora csend és üresség lesz itthon délelőttönként, de biztos, hogy mindenkinek jobb lesz, ha én tudok nyugodtan dolgozni és amikor a lányok itthon vannak, talán fel sem megyek a varrógéphez:).

hétfő, május 02, 2011

Cristina babaháza

törpecsalád egy óriási családnak, hat gyerekkel (két kisfiú, négy kislány). A képeken azért van 7 gyerek, mert az anyuka kérésére a legkisebb, most született kisfiú nem csak picibabaként, hanem kisfiúként is szerepel a babaházban, hogy a babacsalád később is szimbolizálja a családjukat.
Rengetegsok kép van róluk a műhelyben.