kedd, március 29, 2011

tavaszi (benti) cipő

zoknival és anélkül
lefényképeztem a gipszem, mert számomra nagyon hihetetlen, hogy ilyen pici. Olyan, mintha fehér cérnazoknit is hordanék (az egy csőgéz. pont akkora és pont olyan, mint amilyet a babák fejéhez használok:). Először bokáig ért, én már akkor is nagyon örültem a méretének, aztán aki gipszelte, mondta, hogy most megrajzolja a cipőm fazonját és elővett egy ceruzát a zsebéből, körberajzolta és a felesleget levágta. A kézjegye meg is látszik a rajta:
Az orra kicsit manósra sikerült, de azért a körülményekhez képest baromira meg vagyok elégedve vele, csupán türelmetlen vagyok, mert itt a tavasz, medvehagyma-szőnyeg borítja az egész erdőt én meg bent fekszem az ágyban.
Újabb gipszcsere két hét múlva, végleg pedig remélhetőleg Panka szülinapja előtti napon szabadulok meg tőle, ami bő 3 hét.

Tegnap

kellett mennem a kórházba gipszcserére. Meg voltam róla győződve, hogy járógipszet kapok, jó esetben műanyagot, de ugyanolyan nagy csizmát.
Ehhez képest kaptam egy akkora műanyag gipszet, mint egy pacsni. Nem túlzok, húztam rá egy zoknit és olyan, mintha simán nagyon vastag zokni volna a lábamon, majd ha (talán este) Ali megcsinálja a tönkrement kártyaolvasót, akkor azért megörökítem. "Laza" kis félcipő, a teteje egy jó ujjnyival a bokacsontok alatt ível. Klassz "tépőzáras" (leukoplast), azt mondták, hogy óvatosan, csak zuhanyzáshoz és nagyon rövid időre egyszer-kétszer levehetem.
A rossz viszont az benne, hogy ez a látszat ellenére is fekvőgipsz. Még egy hétig nem terhelhető a lábam, csak a jövő héten kezdhetem fokozatosan terhelni.
(hihetetlen, hogy amikor a törés napján bementünk a kórházba, épp csak egy kicsit kékes volt egy helyen a lábfejem. Most az egész lila-fekete és zöld színekben virít. jól meglepődtem.)

A másik rossz, ami még sokkal-sokkal rosszabb, hogy vasárnap este tönkrement Ali lap-topja.
Most beszereztünk egy monitort ahelyett, ami pont karácsonykor adta meg magát, szóval 3 hónap után megint használhatom a számítógépem, talán még rendet is teszek rajta a dolgaim között, mert így, hogy egy ideig nem használtam, látom, hogy milyen nagy káosz van rajta (és találtam rajta sosem olvasott karácsonyi üzeneteket is, amit letöltött a Thunderbird, viszont már nem láthattam a monitoron, de most megkaptam:).

Egyáltalán nem tartozik ide, csak eszembe jutott:
- apa, kézzel lehet inni?
- ezt most hogy érted, Julikám?
- hát németül.

szombat, március 26, 2011

Nagyon


köszönöm a rengeteg kedves levelet, jól vagyok, komolyan. Az a mázlim, hogy egy cseppet sem fáj a lábam és szerencsére van egy csomó dolog, amit fekve is meg tudok csinálni, például ezeket a pici pipaszurkás babákat, a honlapon szereplő angyal szabásmintát követve (hátha más is kedvet kap hozzá).
Különösen vidám hangulatban születtek, mert Bori is befeküdt ide mellém az ágyba, ő is varrt egy ilyen babácskát, csak nem epret, hanem nefelejcset. Egyelőre nem teszek fel róla képet, mert eldugta a szobájában, ugyanis Szonja közelgő szülinapjára varrta és nem szeretném leleplezni a fotóval. (az iskolai örökségük, hogy amikor kézimunkáznak, közben énekelni szoktak. Azt nagyon szeretem. még akkor is, ha németül).
Azonkívül tudok még drótos babákhoz drótot hajlítgatni (tavasszal majd biztosan teszek fel drótos babákat a piactérre), évszakasztalra bárányt nemezelni tűvel... Ilyesmik készülnek mostanában és meg vagyok döbbenve, hogy máris eltelt egy hét a pihenőidőmből, fogalmam sincs, hogy szaladhatott el ilyen gyorsan, holnapután máris járógipszet kapok!!! A varrógépet nem fogom használni a gipsszel, azt a pár hetet kivárom, május előtt be sem kapcsolom. Tényleg, mindjárt szólok is a lányoknak, hogy tegyék rá a gépre a tetejét, hogy ne porosodjon. Vagy pukapját, ahogy Juli mondaná. (Juli gyönyörűen beszél, nagyon tisztán, de van pár szó, ami csak ilyen édesen megy, mint a pukap).

szerda, március 23, 2011

Zsombor babája



A többi fénykép a műhelyben van.
A fotózkodáshoz Bori Palkó babája adta kölcsön a pizsamáját:)

szombat, március 19, 2011

Pihenés, hetekig tartó...


Tegnap délelőtt a tetőtéren varrtam, Juli szólt, hogy pisilnie kell, úgyhogy gyorsan felkaptam, hogy lerohanjak vele a wc-re és akkor egy pillanat alatt minden összejátszott ellenem:).

Van (VOLT) egy nadrágom, amit nagyon szerettem, bár már rengetegszer megállapítottam, hogy rossz tervezés. Bő, török bugyogó szabása van és a bokánál össze van kötve, úgy, hogy a madzag nem kívül, hanem valami hülye gondolat eredményeként belül fityeg. Már többször akadt bele egyik lábam valamelyik fityegőbe, ha nagyon rohantam, vagy ilyesmi, de orra még nem buktam ezelőtt benne...
Most kezemben Julival rohantam és ahogy átléptem a gerendát, egyik lábam beleakadt a madzagba, elveszett az egyensúlyom, megkapaszkodni nem volt miben és mivel ez pont a lépcső tetején volt, egyetlen dologra koncentráltam azokban a töredék másodpercekben, hogy Julit erősen tudjam tartani, nehogy baja essen, főleg a lépcső miatt. Ez sikerült is, hiszen én elestem ugyan, de Juli még csak el sem dőlt, végig függőlegesen tartottam:).
Viszont mivel a kezemnek fontos feladata volt, nem tudtam letenni, hogy megtámaszkodjak vagy megtartsam magunkat, csak hagytam magam elesni így a jobb lábam befordult alám (a lépcsőn nem estünk le). Juli azt hitte, viccelek, nem is vette észre, hogy baj történt, olyan gyors volt minden...
Átbicegtem Pannáért az oviba, délután pihentem, este, amikor Ali hazajött, bementünk a kórházba. Az orvos nagyon kedves volt, de épp csak ránézett, már mondta is, hogy ez bizony törés, adtak rá jeget, megröntgenezték és kérték, hogy üljek le kint, majd szólnak. Amint leültem, egy hangos bemondón hallottuk, hogy Frau Nyerges (:-) menjen a gipszelőbe. Egészen eddig a pillanatig reménykedtem, mivel nem fájt különösebben a lábam, épp csak be volt dagadva, egyszerűen úgy gondoltam, jobb, ha látja orvos, mert nem tudok ráállni, csak a sarkamra, de törésre nem számítottam, úgy képzeltem, hogy annak sokkal jobban kéne fájnia...
Lábfejközépcsont haránttörés, elég egyértelműen látszott, ahogy mutatták a monitoron.

5-6 hét gipsz, térdig és 24 óránként egy trombózis megelőző injekció a hasba (ezt Alira bízom mert engem még a gondolatától is kiráz a hideg, hogy minden este a hasamba szúrjak).
Hogy meddig lesz fekvőgipszem, azt nem tudom, minimum másfél hét, aztán remélem, ráállhatok, az már kicsit jobb lesz, úgy gondolom, de varrni azzal sem fogok tudni, úgyhogy mindenkinek, akinek babát ígértem, üzenem, hogy ne várjon rám, nem érdemes. Ráadásul 5 héten belül két szülinaposom is lesz, Panna pedig egy barna mohair hajú babára vágyik, amit most, az ötödik tortája mellé biztos nem fog megkapni:(
Most egyébként egy ideiglenes fekvőgipszem van (kaptam hozzá mankókat, hogy fel tudjak kelni), ami nyitott és át van kötözve egy elasztikus ragasztószalaggal, hogy ha dagadna a lábfejem, legyen elég helye. Holnap reggel lecserélik egy normális fekvőgipszre, amit egy hét után újra cserélnek.

Egy fiúbabát éppen befejeztem a szerencsétlen esés előtt, bár ruhája még nincs, úgyhogy most meztelenül fog utazni szegény, majd Zsombor anyukája felöltözteti, úgyis jó az, hogy az anyuka keze is benne van egy babában:), ráadásul Zsombor anyukáját már régóta kapacitálom, hogy varrjon babát a gyerekeinek, tőlem már több manó és baba is költözött boldogan abba a családba:). Azt gondolom, hogy ez egy morzsányi jóság ebben a nagy rosszban, hogy ketten készítjük el ezt a babát némi tér-, és időbeli eltolódással.

Soha jobb alkalmam nem volt még arra, hogy kedvemre (haha) olvashassak naphosszat... Azt hiszem, kellett ez a kényszerpihenő, ha már önszántamból nem tudtam magam rávenni, mert nagyon sokat dolgoztam mostanában (még akkor is, ha ördögi kör, mert kézimunka nélkül meg sem tudnék lenni). Hát ez van.
Pihenek, olvasok, terveim vannak bőven így fekve is. Ha valakinek van valami jó könyvajánlata vagy tippje, hogy honnan lehet megtanulni virtuális segítséggel raglán ujjas babakardigánt kötni, akkor igazán boldoggá tenne, ha adna ötleteket vagy itt vagy levélben a címemen. Köszönöm:)

kedd, március 15, 2011

Dana babája


nadrágban....

és néha szoknyában is, mert végre itt a tavasz...

vasárnap, március 13, 2011

Valahogy

nem tudok elszakadni a manóktól... Hamarosan fogok babát is varrni, de ezen a héten megint két manó került a piactérre, egy narancssárga lányka és egy egy világoskék manóbaba.
A többi fénykép a honlapon.

péntek, március 11, 2011

Marci Nanója:)


Erről a barna (erdei) kismanóról a többi kép a babaműhelyben van....

vasárnap, március 06, 2011

Egyetlen kismanó

csücsül a piactéren, igazi zöld és igazi kék színekben...

péntek, március 04, 2011