hétfő, január 31, 2011

A Rebeka forrás

rengeteg jéggel és a két manóval:)


vasárnap, január 30, 2011

Pöttyös

nadrágot húzott mind a kettő, ezen a héten született manó. Képeket sajnos csak most este tudtam készíteni, a színek meglehetősen fakók lettek a vakuval a valósághoz képest.
A többi fotó a piactéren van.

kedd, január 25, 2011

Sári babája

- szerintem igazából tavasztündér és sok-sok kép van róla a műhelyben.

Rozi


elvesztett babája újravarrva. Valamiért ősszel az eredetiről nem is került kép ide a blogra sem.

vasárnap, január 23, 2011

Hosszú idő

után megint frissítem a piacteret. A héten három babát tettem fel, egy kisfiút, egy manót és egy pici alvós manót.
A fényképek a honlapon.


péntek, január 21, 2011

Baba Ajnának

A babáról az összes többi, sok-sok kép a műhelyben van.
A kardigánjához a sötét csíkot az iskolában készítették a gyerekek, festőnövényekkel színezték s nyers gyapjút, majd gyönyörű kötőfonalat fontak belőle. Még tavaly vettem magamnak néhány gombolyagot a bazárban, idén kifejezetten készültem rá, hogy most sokat veszek, de ebben az évben sajnos nem volt.

hétfő, január 17, 2011

Megjegyzésnek indult,

mert valaki kérdezte, mi az euritmia, de aztán úgy gondoltam, hogy ha már linkelek, akkor inkább ideírom, mert hiszen nekem sem mondott semmit ez a szó, amíg a lányaink nem jártak waldorf intézményekbe.
Az euritmia egy mozgásművészet, a "látható beszéd" művészete. Vers vagy zene vizuális megjelenítése, dinamikájának (és a benne rejlő érzéseknek) a kifejezése a testünkkel pl. egyszerű, ritmikus versek segítségével, amit az iskolában az euritmia tanár mond, miközben a gyerekek közös, összehangolt mozgásra törekszenek. (amikor otthon vettem részt egy euritmia esten, akkor például Weöres Sándor verseket mondott az oktató, miközben a vers tartalmát, dinamikáját próbáltuk megjeleníteni). Fejleszti a ritmusérzéket, a térbeli tájékozódást, az iskolában feltételezi, hogy a tanulók figyelnek egymásra, a ritmusra, a szövegre. Mindezt úgy, hogy közben zongorázik valaki.
Ezen a wiki linken röviden olvasható az alapja, a testre, szellemre gyakorolt hatásai, szerintem érdemes elolvasni, mert rövid és nagyon lényegre törő. A youtube-on nagyon sok videó is van, ahol bele lehet nézni egy-egy euritmia előadásba vagy esetleg iskolai órába (szerintem ez a rövid videó például nagyon jól összefoglalja a waldorf iskolákban alkalmazott euritmiát).
Ha valakit mélyebben érdekel, részletesebb leírás a magyar euritmia honlapon található.

Az iskolában van gyógyeuritmia is, amit tanító, iskolaorvos vagy nálunk pl. antropozófus fogorvos javaslatára alkalmaznak egyes tanulóknál, vagy olyan esetekben, ha valami komolyabb lelki trauma ér valakit (pl. amiről konkrétan tudok: haláleset szűk családon belül), aminek a feldolgozásában segíthet egy szakember által meghatározott, rendszeresen, szabályosan gyakorolt mozgás-sorozat.

Hétvégén nyílt nap lesz nálunk a suliban, én olyankor mindig nézek euritmia órát, mert szeretem az összehangolt (többnyire...:) mozgást nézni, hallgatni a zongorát (és közben
a parketta csikorgását:). Ali nem érti, miért varázsol el engem ez ennyire, én meg azt nem értem, hogy a lányaimat miért nem varázsolja el az az egy-két óra hetente. (Biztos, hogy nem a tanárban van a hiba, mert mindkettőjüknek más tartja az órát:). Furcsa módon úgy tűnik, mintha az euritmia a legtöbb szülőnek tetszene, miközben egyetlen gyereknek sem...

péntek, január 14, 2011

Ha én waldorf iskolába járnék,

akkor biztosan a formarajz lenne a kedvencem, meg az euritmia. A lányaim nem különösebben szeretik egyiket sem (Bori osztályában a fiúk szerint a pokolban mindenkinek folyamatosan euritmiáznia kell:), na jó, a lányok talán már egyre szívesebben euritmiáznak és talán egyszer még meg is szeretik, azt is meg a formarajzot is (a füzetük mindenesetre nagyon szép).
Boriéknak a szünet előtt formarajz volt az utolsó epochájuk, igazán klassz ajándékot készítettek nekünk, karácsonykor kaptuk meg: mindenki szabadon választhatott formákat, viaszkrétával lerajzolták, annyit, ahányan a családban vannak és a tanító befóliázta a kartonlapokat. Gyönyörű tányéralátéteink lettek. Amikor kitettük az asztalra, Juli leült és ezt mondta: "Ezt én rajzoltam, anya". Szerintem ez kb azt jelenthette, hogy nagyon elégedett volt velük, mint ahogyan mi, többiek is.
Minden alátétnek mindkét oldalán van valami forma, úgyhogy nem csak szép, de változatos is:

hétfő, január 10, 2011

Útrakészen

mégiscsak így teljes a kép, de a honlapra nagyobb macera feltöltenem:)

vasárnap, január 09, 2011

Ez a baba

egy négyéves kislányhoz utazik, szülinapot ünnepelni.
Mivel ma (sajnos) véget ért a téli szünet, a jövő héttől már újra varrok a piactérre is.


(van még néhány kép róla a műhelyben)

szombat, január 08, 2011


(Piroska és a farkas:)
Ahhoz képest, hogy az erdő szélén lakunk és a turistaútvonalak kiinduló pontjánál, nagyon keveset kirándulunk (eleinte sokat, legalábbis sokkal többet mentünk az erdőbe), tegnap sétáltunk Lolával, meg pár napja jöttek hozzánk a régi szomszédaink is kutyát sétáltatni (J. jobban ismeri a környéket nálunk:).

Lolakutya





péntek, január 07, 2011

Az első babám idén

egy csecsemőbaba, csongrádi gyapjúval és rábcakapi kölessel töltve.

(további képek a műhelyben)

csütörtök, január 06, 2011

Még egy babázós

Panni
mostanában egész nap csak babát pelenkázik, öltöztet, altatgat, puszilgat, szeretget...

szerda, január 05, 2011

Manók Márknak és Mórnak

még december végén készültek, de nem tettem fel róluk ide fényképet.

A műhelyben van még róluk néhány kép.

vasárnap, január 02, 2011

egy jó ideje már

nagyon nehezemre esik a blogolás, mert az építkezés, varrás, házimunka és minden egyéb a végletekig kimertett az utóbbi időben, ráadásul novemberben és decemberben olyan nagyon sok bosszúság volt az életünkben, hogy eszembe sem jutott ide írni, pedig szerettem volna képeket feltenni pl. a bazárról (amikor készültek, még az is felmerült bennem, hogy utolsó bazárunk ebben az iskolában, szóval tényleg szerettem volna és mégsem jutottam el idáig).
A másik ok talán, hogy amikor elkeztük írni ezt a blogot, még hajónaplónak indult, nem tudtuk, meddig maradunk Bécsben, megyünk-e más országba, de már elveszett az átutazós élményrögzítés motivációja, főleg amióta ideköltöztünk a házba. Karácsony előtt derült ki, hogy Ali talált új munkát, ez azt jelenti, hogy még maradhatunk a világ legélhetőbb városában.
Nagyon örülünk neki, rengeteg munkánk van a házban, készen lettünk nagyjából a tetőtérrel (a fürdőszoba még nem készült el), igazán rossz érzés lett volna most itt hagyni mindent.
A csajok már nem is érdeklődtek a tetőtér iránt, szerintem nem hitték el, hogy valaha is készen lesz, így teljesen titokban tudtuk befejezni, eszükbe sem jutott, hogy felmenjenek megnézni. Ali 22-én szerelte fel a radiátorokat, 23-án kapcsolta be a fűtést és 24-én, amikor bátyjámék jöttek karácsonyozni, mondták, hogy megnéznék, hogy állunk a tetőtérrel. Hatalmas meglepetés volt mindenkinek, iszonyú boldogság a lányoknak. (bátyjámék is úgy tudták, hogy még nagyon rosszul állunk, ehhez képest már fent is aludtak:).
Bori azt mondta, ez volt élete második legboldogabb napja (az első, amikor Lola megérkezett hozzánk).

A tavalyi év úgy ért véget, hogy karácsonykor tönkrement a számítógépem, ezért nem válaszoltam rengeteg levélre (most Ali gépét használom, csak az én képeimet, adataimat nem látom, remélem, mielőbb tudjuk pótolni).
Az év utolsó napját autómentővel kezdtük, nem bírta a hatéves autó akkumulátora a folyamatos -10 -15 fokot az utcán (meg egyébként is megviselték az elmúlt hetek:D), kihívtuk a segítséget, még 30-án, de olyan túlterheltek voltak a hideg (lemerült aksik) miatt, hogy abban maradtak Alival, hogy csak 31-én reggel jönnek ki és azt ajánlották, hogy gyorsan vegyünk is tőlük egy új aksit. Sajnos kénytelenek voltunk, számítottunk rá, bár most nagyon nem terveztük... Egyébként nagyon pikk-pakk egy ilyen autómentő, felpakolva minden gyors megoldással, nem elég, hogy a ház előtt kicserélik az aksit, még ott az utcán ki is lehet bankkártyával fizetni.
Mellesleg nagyon mulatságos volt, amikor Ali hívta az autómentőt, a szomszéd mondta, hogy a feleségéhez már naponta járnak, aztán jött a harmadik szomszéd is, hogy ha végeztek nálunk, küldjük hozzá őket, mert az ő autója sem indul és mondták neki telefonon, hogy nemsokára jönnek hozzánk. Iszonyú hideg van, persze, ez minket most már hidegen hagy:), sőt végre mi is pihenünk, mindenki élvezi a téli szünetet, Ali délelőtt korizni vitte a nagyokat, délután mind a néggyel (plusz Lolával) elment szánkózni, én rendezgetem a kicsik szobáját, pakolom a varrós dolgaimat, mert holnap a varrószoba is felköltözik a padlásra.
A házas blogra felpakoltunk néhány fényképet a tetőtér jelen állapotáról, ott meg tudjátok nézni, bár ahogy lakják be, szinte naponta változik, egyre otthonosabb lesz.