hétfő, augusztus 01, 2011

Miután

jól elkiabáltam azt a jó időt, a csütörtök-péntek megint nagyon vizes volt, utolsó éjjel a házunk is beázott (ha egyszer sok ráérős percem lesz, írok arról a dörgicsei műemlék házról, nehogy másnak is eszébe jusson elmenni oda, mert nem volt jó élmény - műemlék, laminált parkettával és elképesztően kicsinyes tulajdonosokkal, lopott maléves kávés csészékkel... majd egyszer folytatom).

A nyaralás legkalandosabb záróakkordja Győrnél következett, a mi drágajó hétéves autónk motorja, vagyis a turbója immár másodszorra adta meg magát teljesen. Legutóbb 9 hónapja volt ilyen, akkor csak simán meghalt a motor és leállt a kocsi, most füstölt, elfolyatta az olajat és végképp cserben hagyott minket este 10-kor az autópályán egy enyhén kanyarodó szakaszon, pont a kanyarban. Biciklistől, csomagostól, kutyástól, alvó gyerekekkel és a csomagtartóban sok koszos, vizes ruhával (csak úgy, zárójelben megjegyzem, hogy reggel, amikor ki akartunk mosni, a mosógép is benyögte az unalmast, folyton levágta a biztosítékot, nagyon a végét járja, de Ali szerencsére megoldoltotta. egyelőre. és biztosan nem örökre)...
Szóval, 9 hónappal ezelőtt nem új motort tettek bele, mert az egy vagyon, így is az volt, összesen munkadíjjal, trailerrel akkor félmillió Forintba került az, hogy kapott egy másik használt motort az autónk. Pont eddig bírta. 14 ezer km-ig, amikor is szombat éjjel szólt a fedélzeti computer, hogy most pedig mindennek vége, vonuljunk fedezékbe. Amint leálltunk, meglátott minket egy trailer, aki a pálya másik oldalán ment Pest felé. Dudált egy picit, villogott, így egyértelmű volt, hogy mindjárt visszajön hozzánk. 10 ezer Ft-ért bevitte a kocsit a 6 km-re lévő parkolóba, ahol legalább biztonságban voltunk. Közben Ali hívta az osztrák autóklubbot, mondták, hogy várjunk egy picit, fél órán belül küldik értünk a magyarországi partnerüket.
Egy pillanat alatt ott voltak egy vectrával meg egy trailerrel. Ali megkapta a vectrát, hazajött a csajokkal meg Lolával (alig fértek be), én jöttem a trailerrel meg a renault-val (max. 70-es átlagsebességgel a pályán hazáig).
Itt hajnali fél kettőkor helyet cserélt a traileren a renault meg a vectra.

Arról egyelőre fogalmunk sincs, hogy a mi autónk meddig ácsorog itt a ház előtt, mi lesz vele vagy nélküle. Akárhogy is nézzük, számoljuk Alival, és akárki akármit is mond, mi nagyon szeretjük az espace-t és nem csak azért, mert én frankomán vagyok, Ali legalább ugyanúgy szereti, mert biztonságos (nem a megbízható szót használtam) és elképesztően kéyelmes.
Amikor autót kerestünk, sokat megnéztünk, kipróbáltuk és ez volt messze a legkomfortosabb (azóta már szülőszékként is kiválóan teljesített). Eleve ebben a kategóriában nem jöhet sokminden szóba. Sokan vagyunk és viszonylag sokat használjuk, hosszabb utakon, sok csomaggal, néha biciklikkel, az ülések száma, helye nagyjából szabadon variálható, ami szállításnál nagyon hasznos, szóval számos előnye van más egyterűekkel szemben. Na de az a fránya turbó...

Ha lenne rengeteg pénzünk, biztos nem vennénk használt autót és ha újat vennénk, akkor szerintem megint egy espace-t, ugyanezt a nagyobb változatot. Kisebb autóba egész egyszerűen nem férünk be.
Nagy felelősség a döntés, hogy mennyit lehet költeni még erre az autóra, minden fillér pénzkidobás, mert folyamtosan megy tönkre benne valami, de más nem jöhet szóba, mert arra, hogy lecseréljük, jobb állapotúra, nincs pénzünk (főleg olyanra, amivel keveset mentek), újra meg tán sosem lesz.

Most abban bízunk, hogy bármiféle minimális empátia lesz abban a szerelőben, aki kicserélte a motort. Garanciát nem adott, használt motorra nem. De akkor is hihetetlenül rövid ideig bírta...

Hát pont nem ilyen nyaralásra vágytunk. Egy hét szakadó eső és több stressz, mint az egész évben együtt. Szerencse, hogy közben voltunk a Völgyben, mert az nagyon jó volt. Jövőre is biztosan megyünk - ha lesz mivel:)

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kedves Ági!
Ha nagyvonalú tualjdonosokra, jó szervezésre és jó hangulatra vágytok, bátran merem ajánlani a Szigetközi kenuzást velük:
tambitura.hu
FR