kedd, március 29, 2011

Tegnap

kellett mennem a kórházba gipszcserére. Meg voltam róla győződve, hogy járógipszet kapok, jó esetben műanyagot, de ugyanolyan nagy csizmát.
Ehhez képest kaptam egy akkora műanyag gipszet, mint egy pacsni. Nem túlzok, húztam rá egy zoknit és olyan, mintha simán nagyon vastag zokni volna a lábamon, majd ha (talán este) Ali megcsinálja a tönkrement kártyaolvasót, akkor azért megörökítem. "Laza" kis félcipő, a teteje egy jó ujjnyival a bokacsontok alatt ível. Klassz "tépőzáras" (leukoplast), azt mondták, hogy óvatosan, csak zuhanyzáshoz és nagyon rövid időre egyszer-kétszer levehetem.
A rossz viszont az benne, hogy ez a látszat ellenére is fekvőgipsz. Még egy hétig nem terhelhető a lábam, csak a jövő héten kezdhetem fokozatosan terhelni.
(hihetetlen, hogy amikor a törés napján bementünk a kórházba, épp csak egy kicsit kékes volt egy helyen a lábfejem. Most az egész lila-fekete és zöld színekben virít. jól meglepődtem.)

A másik rossz, ami még sokkal-sokkal rosszabb, hogy vasárnap este tönkrement Ali lap-topja.
Most beszereztünk egy monitort ahelyett, ami pont karácsonykor adta meg magát, szóval 3 hónap után megint használhatom a számítógépem, talán még rendet is teszek rajta a dolgaim között, mert így, hogy egy ideig nem használtam, látom, hogy milyen nagy káosz van rajta (és találtam rajta sosem olvasott karácsonyi üzeneteket is, amit letöltött a Thunderbird, viszont már nem láthattam a monitoron, de most megkaptam:).

Egyáltalán nem tartozik ide, csak eszembe jutott:
- apa, kézzel lehet inni?
- ezt most hogy érted, Julikám?
- hát németül.

Nincsenek megjegyzések: