szombat, március 19, 2011

Pihenés, hetekig tartó...


Tegnap délelőtt a tetőtéren varrtam, Juli szólt, hogy pisilnie kell, úgyhogy gyorsan felkaptam, hogy lerohanjak vele a wc-re és akkor egy pillanat alatt minden összejátszott ellenem:).

Van (VOLT) egy nadrágom, amit nagyon szerettem, bár már rengetegszer megállapítottam, hogy rossz tervezés. Bő, török bugyogó szabása van és a bokánál össze van kötve, úgy, hogy a madzag nem kívül, hanem valami hülye gondolat eredményeként belül fityeg. Már többször akadt bele egyik lábam valamelyik fityegőbe, ha nagyon rohantam, vagy ilyesmi, de orra még nem buktam ezelőtt benne...
Most kezemben Julival rohantam és ahogy átléptem a gerendát, egyik lábam beleakadt a madzagba, elveszett az egyensúlyom, megkapaszkodni nem volt miben és mivel ez pont a lépcső tetején volt, egyetlen dologra koncentráltam azokban a töredék másodpercekben, hogy Julit erősen tudjam tartani, nehogy baja essen, főleg a lépcső miatt. Ez sikerült is, hiszen én elestem ugyan, de Juli még csak el sem dőlt, végig függőlegesen tartottam:).
Viszont mivel a kezemnek fontos feladata volt, nem tudtam letenni, hogy megtámaszkodjak vagy megtartsam magunkat, csak hagytam magam elesni így a jobb lábam befordult alám (a lépcsőn nem estünk le). Juli azt hitte, viccelek, nem is vette észre, hogy baj történt, olyan gyors volt minden...
Átbicegtem Pannáért az oviba, délután pihentem, este, amikor Ali hazajött, bementünk a kórházba. Az orvos nagyon kedves volt, de épp csak ránézett, már mondta is, hogy ez bizony törés, adtak rá jeget, megröntgenezték és kérték, hogy üljek le kint, majd szólnak. Amint leültem, egy hangos bemondón hallottuk, hogy Frau Nyerges (:-) menjen a gipszelőbe. Egészen eddig a pillanatig reménykedtem, mivel nem fájt különösebben a lábam, épp csak be volt dagadva, egyszerűen úgy gondoltam, jobb, ha látja orvos, mert nem tudok ráállni, csak a sarkamra, de törésre nem számítottam, úgy képzeltem, hogy annak sokkal jobban kéne fájnia...
Lábfejközépcsont haránttörés, elég egyértelműen látszott, ahogy mutatták a monitoron.

5-6 hét gipsz, térdig és 24 óránként egy trombózis megelőző injekció a hasba (ezt Alira bízom mert engem még a gondolatától is kiráz a hideg, hogy minden este a hasamba szúrjak).
Hogy meddig lesz fekvőgipszem, azt nem tudom, minimum másfél hét, aztán remélem, ráállhatok, az már kicsit jobb lesz, úgy gondolom, de varrni azzal sem fogok tudni, úgyhogy mindenkinek, akinek babát ígértem, üzenem, hogy ne várjon rám, nem érdemes. Ráadásul 5 héten belül két szülinaposom is lesz, Panna pedig egy barna mohair hajú babára vágyik, amit most, az ötödik tortája mellé biztos nem fog megkapni:(
Most egyébként egy ideiglenes fekvőgipszem van (kaptam hozzá mankókat, hogy fel tudjak kelni), ami nyitott és át van kötözve egy elasztikus ragasztószalaggal, hogy ha dagadna a lábfejem, legyen elég helye. Holnap reggel lecserélik egy normális fekvőgipszre, amit egy hét után újra cserélnek.

Egy fiúbabát éppen befejeztem a szerencsétlen esés előtt, bár ruhája még nincs, úgyhogy most meztelenül fog utazni szegény, majd Zsombor anyukája felöltözteti, úgyis jó az, hogy az anyuka keze is benne van egy babában:), ráadásul Zsombor anyukáját már régóta kapacitálom, hogy varrjon babát a gyerekeinek, tőlem már több manó és baba is költözött boldogan abba a családba:). Azt gondolom, hogy ez egy morzsányi jóság ebben a nagy rosszban, hogy ketten készítjük el ezt a babát némi tér-, és időbeli eltolódással.

Soha jobb alkalmam nem volt még arra, hogy kedvemre (haha) olvashassak naphosszat... Azt hiszem, kellett ez a kényszerpihenő, ha már önszántamból nem tudtam magam rávenni, mert nagyon sokat dolgoztam mostanában (még akkor is, ha ördögi kör, mert kézimunka nélkül meg sem tudnék lenni). Hát ez van.
Pihenek, olvasok, terveim vannak bőven így fekve is. Ha valakinek van valami jó könyvajánlata vagy tippje, hogy honnan lehet megtanulni virtuális segítséggel raglán ujjas babakardigánt kötni, akkor igazán boldoggá tenne, ha adna ötleteket vagy itt vagy levélben a címemen. Köszönöm:)

22 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagyon sajnálom, a baj egy pillanat alatt megtörténik. Jó, hogy a kicsilánynak nem történt baja. Mielőbbi gyógyulást!
Ica

Julcsi írta...

Ó, gyors és türelmes gyógyulást kívánok neked!
Ahama nemrég bemutatott a kötősulijában egy raglán ujjú gyerekpulcsi készítését.

antalandi írta...

Jaj-jaj Ágnes! Kitartást, gyors gyógyulást kívánok.

Réka írta...

Ó, most nagyon elszomorodtam! Igazán sajnálom, ami történt, de meglátod, gyorsan el fog telni ez az idő! Azért kézimunkázni fekve is lehet! Tuti kitalálsz magadnak valamit! És ki tudja, lehet, hogy valami új ötlet / dolog egy új dolog kezdetéhez vezet, amit egyébként nem tettél volna meg! ;) Én nagyon szeretem mostanában Anna Gavalda könyveit. Hátha... Meg az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha a lányokkal összefogva, együtt varrnátok meg azt a babát Pannának? Csak egy kósza ötlet... Gyors és termékeny gyógyulási időszakot kívánok Neked! Szeretettel:
Réka

krisz írta...

http://www.ravelry.com/patterns/library/little-kina
Nem épp ranglán ujj,mert az egész egyben kötött,de adhat egy jó alapot.Talán ismered is.
Mielőbbi jobbulást Neked!

siccike írta...

Ó, Te szegény, ez nem semmi! És ki látja majd el a gyerekeket? Ali szabin lesz? Mert én ilyenkor mindig ezeken kezdek parázni..:-) Egyébként úgy látszik, ilyen szelek fújnak mostanság, mert én is pl. beszedtem egy olyan influenza-félét a héten, hogy nem tudtam menni napokig, és egyszerűen csak feküdtem, nagyon semmivel sem foglalkoztam, éppenhogy enni adtam a családnak, és megengedtem magamnak 6 év után először, hogy feküdjek betegség alatt..:-) Úgy látszik ilyeneket vagyunk kénytelenek kitalálni mi anyák, hogy pihenhessünk?:-) Hát, mielőbbi javulást, és sok feltöltő pihenést!

Betty írta...

Nagyon sajnálom én is, és drukkolok a mieőbbi gyógyuláshoz! Azt hiszem,ez a testünk jele, hogy kicsit vissza kell fogni a tempót és magunkra is figyelni. Ezt én sem szoktam megadni magamnak, csak mikor rákényszerítenek, pl. egy finom kis mellgyulladás 39 fokos lázzal alkalmával. De valahol ez "kell", mert ilyenkor érzi az ember, hogy magából csak ad és ad...

Barbi írta...

Nagyon sajnáljuk mi is .. :(

Mielőbbi gyógyulás kívánunk és egy kis segítség így előjáróba a kötésre ...
http://marikaje.uw.hu/raglan.html

Sisi, Virág és Barbi

eccehomofaber írta...

ritkán van időm bekukkantani, most épp ez a téma foglalkoztat, persze, hogy beleszaladtam... ismerős a helyzet. Én beteg nemigen szoktam lenni (mármint vírusos nyavalyák, megfázás, influenzafélék elkerülnek), de mindenféle baleseteim vannak, pont ugyanezért. ezek a balesetek pont ezt kívánják előidézni: mert magunktól nem állunk le pihenni, mást csinálni.

kívánom, hogy gyümölcsöző, örömteli és vidám pihenésben legyen részed és gyorsan, könnyedén gyógyulj, ha már elbúcssúzhatsz a gipsztől! nekem annak idején gyógyeuritmiával ( L és M hangzók lábbal végezve) és a flamencotáncolás segített felgyorsítani a folyamatot :) ölellek

Indianyó

nyagi írta...

Nagyon-nagyon köszönöm nektek, elég nehezemre esik a fekvés, de szerencsére nem fáj semmim. Siccike, itt a Nagyi, ő vigyáz a gyerekekre, nem tudom, mit csinálnánk nélküle...


Julcsi, szuper leÍrás, nem ismertem ezt a blogot, úgyhogy örülök neki, mert nagyon jól le van Írva a raglán,pont erre van szükségem!

Krisz, neked is köszönöm, holnap el is kezdem, ennek biztosan örülni fog Panna babája, már persze ha sikerül megkötnöm!

Nikol írta...

Jajj, Ági! Jobbulást neked!
Az injekciózást ismerem, nekem is kellett egy hétig csinálnom egy lábműtét után. De nekem nem volt aki beadja magam helyett.

Akartam kérdezni, hogy van-e segítséged, de olvastam a kommentekben, hogy nem vagy egyedül.

Kérsz esetleg valami magyar nyelvű könyvet kölcsönbe?

Lili írta...

uh!
hát örömteli pihenést kívánok én is hamár...:)

nyagi írta...

Szia Nikol,
jajj de nagyon aranyos vagy! Köszönöm, könyvben nincs hiány, a lányok miatt rengeteget járunk a soproni könyvtárba, szinte minden héten, de kéthetente biztos.
Ali szombaton átmegy és hoz nekem olvasnivalót:).

Névtelen írta...

Ágikám, mielőbbi gyógyulást! Tessék becsületesen pihentetni a lábikót, hogy szépen, gyorsan gyógyuljon a törés!!
Hasba injekcióról életemben nem hallottam csonttörésnél, meglepődtem.
Puszi!
Gyöngyi

Hargitaiék írta...

Jobbulást!
Mivel pihenni akarsz, nem árulom el, hogy a fekvőgipsszel is lehet járni (igaz, nagyon óvatosan, és könnyen eltörhet, ami nem tesz jót a seb összeforrásának) remélem elvedtem tőle a kedved, úgyhogy jó pihenést :)

Zsuzska írta...

Jobbulást kívánok és a kényszerpihenö alatt valami lelki befeléfordulást is. Hidd el, nem vélelenül kaptad ezt az idöt, csak találd meg az okát! Jó keresgélést! (Csak suttogom, a törés miatt nem, de a kényszerpihenö miatt nagyon irigyellek!) :O)

Lívi írta...

jaj, olyan szerencsétlen dolgokból tudnak balesetek lenni! Egy nadrágszár miatt lábtörés?!
Jobbulást és jó pihenést Neked :-)
Majd számolj be, mivel telt az időd.
Ha még nem olvastad, ajánlom az Egy gésa emlékiratait. Azért ez jutott eszembe, mert épp most gondolkozom rajta, hogy újraolvasom :-)

nyagi írta...

LÍvi,
szerintem nem a nadrág volt a fő baj, hanem az, hogy nem tudtam letenni a kezem, ezért csak dőltem tehetetlenül, mint egy darab fa:)
A könyvet olvastam, még régen és nekem is tetszett, aztán nem olyan régen kihoztuk a filmet is a könyvtárból, az nem tetszett annyira..

idrah írta...

Ági!

Én is sok erőt kívánok neked az elkövetkezendő hetekhez, mielőbbi gyógyulást!!! És nagyitoknak is minden jót, sok erőt a hősies besegítéshez :-)!!!!

Németül olvasol? Tudnék ajánlani, vagy küldeni neked könyvet, ha érdekel... ;-)

khm írta...

Kedves Ági!
Jobbulást! Együttérzésem, lassan lábra állok, térszalagszakadás :-) Gyorsan eltelt a 3 hét, sok könyv, megvarrva minden leszakadt babaláb, lyukas maci, hasonlók, néhány epizód a River Cottage sorozatból :-)
Vigyázz magadra!
Fodor Réka

Lívi írta...

Hát igen: a film nagy csalódás volt nekem is. Szerintem nyomába sem ér a könyvnek - semmilyen szinten.

Zsófi írta...

Jobbulást kívánok, mihamarabbi felépülést, és sok-sok türelmet a gipsszel töltött napokhoz!