péntek, január 14, 2011

Ha én waldorf iskolába járnék,

akkor biztosan a formarajz lenne a kedvencem, meg az euritmia. A lányaim nem különösebben szeretik egyiket sem (Bori osztályában a fiúk szerint a pokolban mindenkinek folyamatosan euritmiáznia kell:), na jó, a lányok talán már egyre szívesebben euritmiáznak és talán egyszer még meg is szeretik, azt is meg a formarajzot is (a füzetük mindenesetre nagyon szép).
Boriéknak a szünet előtt formarajz volt az utolsó epochájuk, igazán klassz ajándékot készítettek nekünk, karácsonykor kaptuk meg: mindenki szabadon választhatott formákat, viaszkrétával lerajzolták, annyit, ahányan a családban vannak és a tanító befóliázta a kartonlapokat. Gyönyörű tányéralátéteink lettek. Amikor kitettük az asztalra, Juli leült és ezt mondta: "Ezt én rajzoltam, anya". Szerintem ez kb azt jelenthette, hogy nagyon elégedett volt velük, mint ahogyan mi, többiek is.
Minden alátétnek mindkét oldalán van valami forma, úgyhogy nem csak szép, de változatos is:

4 megjegyzés:

idrah írta...

Csodaszépek!!!!! És milyen jó ötlet ez a befóliázás tányéralátét céljából :-)...

Réka írta...

Hú, ez nagyon szuper ötlet! :)
Én is szeretném a formarajzot! Jó kis kihívás! Meg persze a kézimunkát. ;)

Névtelen írta...

Mi az euritmia?

tilia írta...

Ugye??? Az egyik dolog, amiért sajnálom, hogy végül nem az osztálytanítói modult választottam a képzésen, az az, hogy nem formarajzolunk :-((( Fantasztikus - egyrészt elképesztően szép, másrészt elképesztően hasznos dolog, engem az pár óra is meggyőzött, amikor tavaly mi is csinálhattuk.