csütörtök, november 18, 2010

a bazárra

már hetekkel advent első hétvégéje előtt készül az egész iskola, minden osztály nagyon konkrét feladatokkal. Elsőben koszorúkat kötnek, másodikban minden család manókat köt, varr, horgol, fest, agyagozik.... kinek mihez van kedve és a bazár ideje alatt manóházakat készítenek a másodikos szülők az arra járó gyerekekkel, amihez már hetekkel előtte kérget, mohát, tobozt, mindenféle terméseket gyűjtenek.
Harmadikban minden család készít 30-40 apróságot, amit gyerekek árulnak gyerekeknek zsetonért. A zsetont a szülők vehetik 50 centért, négy asztal van, 1-2-3-4 zsetonos portékákkal, a terembe csak az mehet be, aki átfér a kicsi kapun, vagyis szülők és nagy gyerekek nem. Engem mindig lenyűgöz, mennyire kedves ez a kis vásár. Már jól haladok, az eredeti terveim ellenére csak epreket varrtam, epertündéreket, (egyelőre) egy pici eperbabát... A kicsi eper-szütyőkbe köveket, csigákat, vagyis igazi kincseket rejtettünk:).
Azért fényképeztem le, mert amivel eddig elkészültem, azt holnap a szülői esten beadom a közösbe.

Ami sokkal nagyobb erőfeszítésembe telik, az a negyedikesek keksz-standja, egyrészt ők is sütnek kekszet a tanítóval (a maguk vetette, aratta, őrölte búzából), másrészt nekünk is kell, minimum 3 kg lisztből családonként, minél többet és többfélét, aminek egyharmadát 10 dkg-ként kis celofánba, aranyszalaggal csomagolva, összetevőkkel, recepttel ellátva kell adagolni, a maradékot a gyerekek fogják ott igény szerint kimérni. Ez még nem lenne olyan nehéz, ha csinálhatnám éjjel, akármikor, amikor ráérek (...), de az osztályban hármas csoportokat alakítottak és megbeszéltük, hogy mikor melyik anyuka engedi át nekik (természetesen segítség mellett) a konyháját, hozzánk a jövő héten jön két kislány sütit sütni - így minden "csapat" visz legalább 10 kg kekszet az iskolába... és persze standokat kell állítani, meg árulni, meg utána bontani, takarítani...
A kávéházba tortát, sütit kell még vinnünk, amit utána megvehetünk:) (mindenki, aki visz, kap egy kupont, amin vásárolhat).
Hát így készülünk a gyönyörű adventi bazárra, amit már nagyon várunk, mert tényleg olyan, mint egy csoda.

Tegnapelőtt este az oviban voltam, az óvónénikkel adventi naptárt csináltunk a gyerekeknek (az óvónők igazán rendesek, punccsal, teával, sütivel várták a szülőket a közös kézműveskedésre) és közben (gondolatban) már Juli hétvégi szülinapjára is készülünk (először fordul elő szerintem, hogy valamelyik lányom szülinapjára semmit nem varrok). Az utóbbi hetek annyira kimerítettek, hogy kénytelen vagyok kicsit lassítani, ezért a piactérre sem kerül baba a héten, talán még a jövő héten sem.

vasárnap, november 14, 2010

Megint picibabás manókat varrtam a héten, a lányok kifejezetten ragaszkodtak hozzá, hogy a múlt heti babák után ők is valamiféle virágokat képviseljenek:).
A narancssárga babánál egyértelműen a sütőtökhoz ragaszkodtak és tényleg teljesen olyan a színe...

csütörtök, november 11, 2010

Szent Márton

nap volt az oviban.
Az elmúlt három évben mindig nagyon bensőséges volt a márton-napi lámpásozás (még akkor is, ha egyszer szörnyű idő volt), ezért nagyon vártuk, de akkora csalódás volt, hogy csak na.
Nem részletezem, mert teljesen felesleges, de nekünk pont a melegség hiányzott belőle, pedig az óvónők egyértelműen sokat dolgoztak vele, felmentünk az erdőhöz, ők gitároztak, a gyerekek lámpásokkal a kezükben énekeltek és néhány ovis előadta a legendát (hogy mindehhez miért kellett a vezető óvónőnek mikrofonban elmesélnie a történetet, nem fogom sosem megérteni).
Minden csoportban nagyon (túlontúl) díszesek voltak a lámpások, Pannáék lufit fújtak, papírmasé gömböt csináltak, festették, itt még gyönyörű volt, aztán jöttek a kezek, lábak:). Na, ez még teljesen lényegtelen, bár felesleges, de amikor tudatosult bennem néhány perc után, hogy a lámpásokban nem gyertya van, hanem egy kapcsolgatható műanyag rúdra szerelt kis égő, azt hittem, felrobbanok, hajrá kínai műanyagipar, éljen a praktikum.
(Emlékszem, Boriéknál Márton napkor a kifliket mindenkinek olyan emberrel kellett megosztania, akit nem ismer. Odamenni valakihez és megfelezni. Itt kifejezetten azt mondták az óvónénik, hogy minden gyerek ossza meg a kiflit a családjával, pedig az üzenet lényege pont az, hogy tudd megosztani azt, amid van egy idegennel.)

Megmutatom Panna lámpását, az óvónéni ke fejét levágtam a képről, mert nem szeretném megsérteni a szem.jogait:). (egyébként vele tényleg semmi bajom, sőt!! nagyon aranyos. A kosárban a finom kifliket cipeli, a hátán pedig ott a gitár és közben Panna kezét fogja).
Panni pedig továbbra is nagyon szeret oviba járni és az óvónéniket is nagyon szereti.
Itt vannak a lányok régebbi lámpásai.

update.
tegnap este még eszembe jutott , hogy ez a lámpás semmiben sem különbözik a karácsonyfaégőktől, max annyiban, hogy ilyet most látok először, olyat meg már rengeteget láttam és megszoktam. Értem én, hogy praktikus, hogy nem kell 120 gyerek gyertyáit folyton gyújtogatni és legalább nem balesetveszélyes, csak nem szép és meghitt... de Pannaának még sosem volt ilyen klssz játéka:D...

vasárnap, november 07, 2010

Levendula és eper

- kislányok pici babákkal... A többi róluk készült kép a piactéren van.