csütörtök, október 21, 2010

Luca manója

a gyönyörű, napsütéses (meleg színekkel teli nagyon hideg) őszben...
sok-sok kép van róla még a műhelyben.

vasárnap, október 17, 2010

Ezen a héten

egy bordó ruhás lányba és egy csupakék manóbaba született.
Képek a piactéren.

péntek, október 15, 2010

Délután kopogtak,

két idegen állt az ajtóban, akiknek az volt az első kérdésük, hogy ugye, magarok vagyunk. Utána a következő az, hogy van-e utánfutónk, vagy ismerünk-e valakit, aki el tudna jönni egy utánfutóval, vagy egy kisebb busszal, mert gyűjtöttek sok dolgot a vörösiszap károsultjainak és az lenne az odajuttatás legegyszerűbb módja, ha lenne rögtön egy magyar kontakt. Azért ez fantasztikus, ez a pici falu, én teljesen elérzékenyültem, milyen jó, hogy egy ilyen szörnyűség után még külföldön is összefognak, hogy segíthessenek...

csütörtök, október 14, 2010

CSECSEMŐ

Egy kedves régi vásárlóm kérésére varrtam ezt a csecsemőbabát, 50 cm, gyapjúval töltöttem.
Szerettem volna a bölcsőben is lefényképezni, de azonnal elkezdték ringatni:)

Van még néhány kép a műhelyben, (mindig ugyanebben a ruhában van, mert az összes újszülött ruhát már elajándékoztuk, ez az egy maradt itthon a babáknak).

vasárnap, október 10, 2010

Mivel Juli az egyetlen ember, akivel a nap 24 órájában együtt vagyok, a következő három szót hallom leggyakrabban:
NEM
ÉN
MAGAM
és még sokszor, hogy
nem arra
nem anya
nem ezt.
Kétéves dackorszak. mindent egyedül szeretne csinálni, aztán ha nem sikerül felhúzni meg bekötni a cipőjét (már hogy is sikerülne?), akkor azt persze elég hangosan szokta nehezményezni...

csütörtök, október 07, 2010

Mostanában mindenki azt kérdezi tőlünk, hogy állunk a padlással, amire Ali mindig azt feleli, hogy jól, én meg azt, hogy sehogy. Végre vettem a fáradságot és ma tettem fel pár képet a házas fotókhoz a mai állapotról, így könnyen eldönthető, hogy melyik válasz áll közelebb a valósághoz:).

kedd, október 05, 2010

OVI

Mindenre fel voltam készülve, leginkább úgy képzeltem ezt az óvodázást Pannával, hogy úgy 2 hétig nagyon lelkes lesz, aztán megelégeli, hogy senki nem képes délelőttönként magyarul beszélni hozzá és úgy dönt, hogy inkább marad itthon Julival, ő legalább érti, hogy mit mond neki.
Ehhez képest meg kellett állapítanom, hogy az óvodát Pannának találták ki. Egyszerűen imádja, reggel nem kell ébreszteni (na ezt sosem hittem volna), kipattan az ágyból, öltözik, pakolja a tízórait és amikor odaérünk, ad egy puszi, átöltözik, berohan (nem csoda, mert általában már várják, két-három barátja van, mind fiúk). Az óvónéni többször is elmondta, hogy nagyon ügyes, a nyelv hiánya egyáltalán nem zavarja a kommunikációban, játszik, énekel együtt a többiekkel, (igaz, hogy bármit kérdeznek tőle, mindenre azt feleli, hogy ja).
Az oviban mindenki maga viszi a tízórait, amit otthon egészségesnek, jónak gondolnak a szülei, hetente egyszer van gesunde Jause, vagyis egészséges tízórai, amikor egy gyerek viszi mindenkinek a reggelit, egyik héten müzlit, joghurtot, tejet, gyümölcsöt, másik héten barna kenyeret, vajat, sok zöldséggel, gyümölccsel.
A hétnek itt is megvan a ritmusa, minden napnak megvan a maga öröme, pl. van játéknap, amikor mindenki vihet otthoni játékot, van torna nap (két nagyon felszerelt tornaterem van az oviban), labdaház (van egy kis ház is tele műanyag színes kislabdákkal, Panna csoprtja pénteken játszik benne, kettesével váltják egymást, kedvükre tombolhatnak kifáradásig) stb... van egy nap, amikor egy angol tanárnő bemegy hozzájuk, leül a mesesarokba és többek között Eric Carle könyvekből olvasgat, mesél azoknak, akiknek épp kedvük van odaülni hozzá. Akinek nincs kedve az angol nyelvű meséhez, azt játszik közben, amit akar.
Nagyjából így néz ki az ovi, Én egyelőre valahol középen érzem magam a szegedi és a w.ovi között, de szerencsére sokkal közelebb az utóbbihoz.
Ma volt a betakarítás ünnepe, Erntredankfest, reggel kis kosárkában vitték a gyerekek a gyümölcsöket, zöldségeket, közös reggeli volt (vajas kenyér zöldség, gyümölcs, mellé répa-, és almalé), bábszínház, éneklés. Pannáék készítettek maguknak fejpántot, egy nagy narancssárga kartonból tök formát vágtak, rajzoltak rá szemet, szájat (meg Zähnéket, ahogy Panna mondta:) amit fóliával bevontak az óvónők, így ez tányéralátét lett, mindenkinek erre terítettek őszi, színes leveles szalvétával és egy kis papírtáskában (amit szintén a gyerekek festettek, rajzoltak), kapott mindenki egy kinder szeletet és egy szőlőcukor nyalókát. hát így volt az ünnep, Panna boldog volt, én felidéztem magamban és megnéztem itt a blogon Szonja 3 évvel ezelőtti Erntedankfestjét és kb. teljesen világosan láttam is a különbséget a két ovi között, amit eleinte úgy fogalmaztam meg magamban, hogy nekem a w. után ez olyan nagyon műanyag (nem konkrét dologra gondolok, nem a játékokra, szinte kizárólag fajátékok vannak, fa babakonyha, fa galéria, fa babaházzal, drótos fababákkal stb...), csak a másik olyan nagyon mély volt, olyan sokszor hallottam énekelni az óvónéniket, olyan nagy nyugalom volt ott, olyan kedvesek voltak, ahogy a kötényükben sürögtek-forogtak, ahogy minden héten kenyeret gyúrtak a gyerekekkel, ahogy kását főztek, ilyesmi. Ahogy megvarrták Szonja kiszakadt ruháját....
Itt is nagyon aktívak, kedvesek az óvónők, nagyon klassz, hogy vegyes csoport van, nyoma sincs semmi olyan brutál szigornak, mint a rémálmaim szegedi ovijában, igazából szép is, jó is, de nekem valami nagyon lényegi, nehezen megfogható dolog hiányzik, pedig tényleg minden rendben van vele és a legfontosabb, hogy Panna nagyon szereti. A waldorffal van egy nagyon fontos dolog, hogy a szülők általában mind szimpatikusak, hiszen biztosan van bennünk valami közös, ami arra késztetett, hogy ezt az iskolát válasszuk és nem a véletlen vagy a lakóhely döntött. Talán ez annak a pótolhatatlan otthon_vagyok érzésnek a lényege, ami az alapítványi iskolák, óvodák kiváltsága. Ettől nem lesz feltétlenül jobb valami (de főleg nem lesz rosszabb a másik!), viszont nagyon más lesz, talán ezért érzek most egy kis ürességet annak ellenére, hogy tudom, hogy jó oviba jár a gyerekem. Egy nagyon jó állami óvodába, amit nagyon szeret és ahol nagyon kedvesek az óvónénik:).

vasárnap, október 03, 2010

Most egy pihe-puha hálózsákos manó született és nagyon fürge volt:).
A héten elkezdtem varrni egy öltöztetős babát is, de nagyon lassan készül, már az is kimerít, hogy iskolába, óvodába mennek a lányok, hárman háromféle időpontban jönnek haza ebédelni, meg aztán a tetőtéren a rengeteg padlástégla...a piactéren
Mindenesetre ez a manó nagy nyugalmat árasztott itt az elmúlt napokban a varrógép mellett:).
Még van néhány fotó a piactéren is.