kirándulni voltunk a Fertő-tónál, de nem Ausztriában, hanem Magyarországon (nyár elején még azt terveztük, hogy körbetekerünk az egész tó körül, de sajnos nem lett belőle semmi, talán majd jövőre).
Reggel feltettük a bicikliket az autóra és átmentünk Nagycenkre, megnéztük a Széchenyi-kastélyt és benne a múzeumot (ahonnan eredetileg kisvasúttal szerettünk volna elmenni Fertőbozra, de amire megebédeltünk, lekéstünk minden gőzöst, majd szeptemberben pótoljuk). Autóval átmenünk Balfra, onnan biciklivel Fertőrákosra, a kőfejtőbe és ami a gyerekeket teljesen lenyűgözte:
a kristálymúzeumba. A gyűjtemény a Nemzeti Kulturális Örökség része, a Makovnik család tulajdona és 45 év munkája... Egy hihetetlenül szép és gazdag családi gyűjtemény. Szerintem ha valaki arra jár, ne hagyja ki, magyar családoknak (:-) a belépő 600 Ft. Az évszak-asztalunk egy gyönyörű ametiszttel gazdagodott én pedig kaptam a bácsitól két aventurin követ, ezzel kívánt sok erőt és türelmet a négy gyerekhez. Választhattam volna jáspist is, de persze a zöldet választottam.
Lebicikliztünk a tóhoz, ott a nagyok úsztak egy rövidet Alival, mi kavicsokat pakoltunk a kicsikkel a tó szélén. Félúton Fertőrákos és Balf között az út mellett ittunk finom mustot, amit a szemünk előtt préseltek és meglehetősen fáradtan értünk haza Lola legnagyobb örömére este 8-kor. Már megint nagyon elcsodálkoztam azon, hogy a gyerekek mennyire jól bírják a gyűrődést...
született a héten, 20 cm magas. A lányim mondták, hogy varrjak rá szárnyakat, mert olyan, mint egy kistündér, talán azért is, mert olyan picike...
