csütörtök, július 22, 2010

Manó, Kamillára várva


Szinte csoda, hogy időben megszületett, mert a nagyok Ali szüleinél nyaralnak, csak Juli van itthon és egy gyerek mellett semmire nincs energiám. Hihetetlen, mekkora óriási segítség egy-két nagytestvér... A könnyebbség csak annyi, hogy kevesebbet járok le a pincébe a mosógéphez (sokkal kevesebbet) és persze az, hogy Lolát is magukkal vitték.
A műhelyben még vannak még képek a babáról.

hétfő, július 05, 2010

Nyári szünet, végre...

Pénteken volt az utolsó iskolai nap, de még ma is volt szülői est, mert Szonjáéknál egy fél osztályt felkavaró tanítóváltással lett vége a másodiknak, és ma ismerkedtünk meg az új tanítóval. Ez persze sok megbeszéléssel, búcsúval, összejövetelekkel járt és szinte minden nap volt valami iskolai program, de legalábbis vagy az én gyerekeim mentek vendégségbe, vagy ide jöttek vendégek, úgyhogy nagyon jól esik nekem már a szünet... Éppen ezért ide is írom, hogy ebben a hónapban nem varrok semmit a piactérre, azt hiszem, pihennem kell egy-két hetet.
Ha egyszer rengeteg időm lenne, akkor szívesen leírnám, hogyan, miért lett új tanító, hogy én is tisztábban lássak a magyarul megfogalmazott szavaktól, de most sajnos nincs. Ilyenkor azért nagyon bánom, hogy nem tudok az anyanyelvemen beszélni a többi szülővel, a tanárokkal, mert félek, az érzéseim sosem mennek át úgy, ahogy szeretném. na, ez az egy érvem van Bécs ellen:). a gyerekeink ebben már biztos, hogy jobbak náunk. (ebben is:)