vasárnap, június 27, 2010

Mostanában

nagyon szerencsés babák születnek nálunk a műhelyben, mert igen gyorsan hazatalálnak, még mielőtt ide is feltenném a fotókat. A héten egy manólány és egy hálózsákos manócska született.
A többi fénykép a piactéren...

csütörtök, június 24, 2010

HÁZÉPÍTÉS ITTHON

- házi feladatként.
Teljesen mindegy, hogy hogyan, az egyetlen kérés az volt, hogy természetes anyagból készüljön (pl. plexi ablakok nélkül), és hogy ne legyen hatalmas, de a mérettel nem korlátozta őket a tanító.
Bori eredetileg szalmatetőt szeretett volna, de azt nem tudtunk szerezni, későn eszméltünk. én simán kérget tettem volna a tetejére (az egyszerűség kédvéért), de persze ő döntött és szerintem jól.
Az elején Ali kicsit felbosszantotta magát, mert úgy gondolta, hogy Bori túlságosan kényelmesen támaszkodik az egyébként megengedett szülői segítségre, de azért végül helyre állt a világ rendje, mert Ali az alapok után nem ért rá segíteni (ő is házépítőset játszott a padláson), így Bori fogta a bicskáját (micsoda mázli, hogy az osztálytanító ilyen jól kitalálta, hogy mire van szükségük a gyerekeknek a házépítéshez!), és a tetejéhez már nem kért segítséget; vágott, fűrészelt, ragasztott.

szerda, június 23, 2010

HÁZAVATÓ


Felavattuk a házat az ovi udvaron, minden szülő vitt valami enni-innivalót, a gyerekek énekeltek sokat (kánonban, a második félévben szinte csak kánonban énekelnek:). Nagyon szép lett, holnap még lesz egy ünneplés az óvodásokkal együtt, aztán búcsút vesznek tőle, hiszen az óvoda kertjét egy pici fakerítés választja el az iskola udvarától.


Nagyon szép ebben az egész házépítésben, hogy ajándékba készítették, tényleg rengeteget dolgoztak vele és igazán szép lett, annyira sima, egyenletes a fala, hogy messziről szinte farostlemeznek tűnik a vályog...



hétfő, június 21, 2010

HÁZÉPÍTÉS

- a harmadikosok idei utolsó epochája. Több lehetőség is felmerült, például az, hogy restauráljanak egy már kész, de az idővel kissé megrozzant kisházat az iskolaudvaron (van olyan is, amit egy-két szülőtárs osztálya épített 20-25 évvel ezelőtt), de végül a tanító vályogház építése mellett döntött, többek azzal indokolta a döntést, hogy sok gyerek húzza a száját pl. nemezelés közben, hogy fárasztó a gyúrogatás és koszos, pepecselős munka. na most akkor megkapják:).
Patics házat építenek (azt hittem, vert falúnak hívják, de most, hogy már tudom, hogy ez patics, utólag kijavítottam, mert nem szeretnék senkit megtéveszteni:): faszerkezet bezsaluzva mogyoróágakkal, amit a gyerekek két oldalról, alaposan több rétegben tapasztanak vályoggal.

A tanító 4 csoportra bontotta az osztályt, hogy ne unatkozzon senki munka közben, hozzáférjenek az építményhez és 8-tól 12-ig óránként váltják egymást. 3 csoport tanul, a negyedik dolgozik. A "munkásokat" mindig egy vagy két önkéntes szülő felügyeli, miközben a tanító számtanozik bent a többiekkel. Ali pl. 3 napot vállalt úgy, hogy reggel, amikor vitte a csajokat, ott maradt 8-tól 10-ig. (az építkezést kb két hete kezdték).
Egyik apuka megtervezte a faszerkezetet, az első napokban csak olajozták, kezelték a fát, azután állították össze (nagyon jól, csavarok nélkül csak facsapokkal van megoldva). Mivel az eső folyton esett, hatalmas sátor alatt dolgoztak, de a gyerekek ezt egyáltalán nem bánták.
A döngölésben nagyon elfáradtak, kevésbé voltak lelkesek, mint az elején, de gondolom, gyorsan elfelejtik a fárasztó munkát, amint elkészülnek...
Úgy kezdődött, hogy minden gyerek vitt egy követ/kavicsot, amit beletettek az alapba...

Aztán (miután lekezelték többször, alaposan a fát) összeállították a vázat

Bezsaluzták (a mogyoróágakat Ali hozta egy erdésztől, akinek egy anyuka sütötte tálca sütivel fizetett érte az osztály:).

utána jött a vályog, amit ők kevertek

kívülről, belülről egyszerre erősen tapasztva. Na, ezt a második nap után már nem élvezték annyira...

Az iskolának két ovija van, az egyik közvetlenül az "alsó tagozatosok" épületének a padlásterében, így közös az udvaruk, egy kis kerítéssel elválasztva. Oda került a házikó, az óvodások nagy örömére, mert az iskolaudvaron már van éppen elég:).

vasárnap, június 20, 2010

Vörös

hajú baba pöttyös ruhában. Ahogy feltettem a fényképeket a honlapra, máris hazatalált:)


szombat, június 19, 2010

TÍZ

éves lett Bori!

nagyon mozgalmas hét van mögöttünk, Ali péntek éjjel megjött Lyonból, szombat délelőtt átmentünk Mecsérre, népzenei fesztiválra (Lola sokat úszott, rengeteg botot dobáló jelentkező akadt a szórakoztatására). Kedden Sopronban voltunk, már ott elkezdtük Ali szüleivel és nagymamájával Bori első nagyon kerek születésnapját ünnepelni, aminek az igazi napja szerdán volt, úgyhogy itthon folytattuk. Péntek délutánra elhívott 10 gyereket, (iskolából jöttek rögtön a tanítás után) és amikor túlvoltunk a zajos, vidám bulin és elment fél nyolckor az utolsó gyerek, mind a hatan (heten, mert Lola is) hullafáradtan dőltünk ki (Szonja amúgy egy másik buliban volt, őt este 7-kor hozta haza a barátnője anyukája).
Egykerekűt kért és kapott a születésnapjára, de egyelőre nem is tudta kipróbálni, mert folyton esett az eső (és egyébként is sokkal nehezebb, mint első ránézésre), most pedig elmentek az erdőbe botokat gyűjteni, mert házépítés epochára házikót kell itthon építenie.

Az osztálytanítótól svájci bicskát kapott egy övre szerelhető tokban, már nagyon várta és rettentően örül neki. Tőlünk kapott még az egykerekűn kívül egy nagyon régi pici bababútort, ami egy igazi nagy kincs, remélem, nagyon tud rá vigyázni.
Varrtam neki egy babát, csak a testet, amit egy szőtt takaróba pólyáltam, arcot, hajat, ruhát majd ő varr neki, kötni, horgolni, kézzel varrni tud, nagyon örült neki, én pedig iszonyú kíváncsi vagyok, milyen baba lesz majd belőle... nagyon várom, hogy "megszülessen".
Egyébként teljesen hihetetlen, hogy 10 éves nagylányunk van.

péntek, június 11, 2010

mivel többen kérdezté(te)k a napokban, hogy vasárnap teszek-e fel a piactérre öltöztetős babát, itt is leírom, hogy ezen a héten semmit nem tudtam varrni, Ali Franciaországban van, semmire nem volt időm, nem is olyan egyszerű feladat megoldani a fürdetés-altatást egyedül, szinte ahány gyerek, annyiféle mese (azért csak szinte, mert Bori magának olvas), akkor, amikor már mindenki álmos, nyűgös... meg persze a koránkelés is nagyon nehezemre esik, bár sokkal jobban megy, mint gondoltam - mondjuk, most sem voltam soha első, mert Bori mindig fürgébb volt nálam, sőt Lolának is minden nap ők adtak reggelit, mert egyébként Ali szokott. Ja, és szerencsére annyira ügyesek, önállóak, hogy reggelente egyedül mennek iskolába (busszal Bécsbe, ott átszállnak villamosra, amiről gyakorlatilag az iskola előtt szállnak le. Ez az egész projekt kb. 20-25 perc) és természetesen egyedül is jönnek haza, de az már nem újdonság.

Jövő héten viszont nagyon szertnék varrni egy régóta tervezett göndör, vöröshajú babát.

hétfő, június 07, 2010

A bányató...

itt van a közelünkben, a falu Bécshez közeli határában és mostanában gyakran járunk oda, legalábbis Ali és a csajok gyakran mennek kutyát úsztatni, én nem mindig tartok velük, de tegnap pl. reggel is és ete is mentünk mindannyian. A tó nyugalmát, szépségét nem lehet megörökíteni, de azt hiszem, a mesés szó tökéletesen megfelel a valóságnak. Rengeteg fa, fű, virág, a tavon vadkacsák, és elképesztő csend. Persze csak reggel, mert napközben már vannak páran (fürdeni elvileg tilos), este pedig többen tábortüzet is raknak.






Lola nagyon jófej, ahogy úszik be a dummy-ért, lebegnek a fülei a víz fölött:) de a legviccesebb, amikor kijön és megrázza magát. Ilyenkor mindenki menekül a közeléből.

Ezt a pár képet még ideteszem "bicajos" családunk legifjabb tagjáról. Azt hiszem, ha tehetné, egész nap a biciklin ülne. Ha jövünk haza és meglátja a házat, máris elkezd sírni, mert nem akar leszállni. Azt hiszem,a legutolsó képen azt mondja, hogy most már elég a fényképekből, üljek a helyemre, hogy ő is fel tudjon szállni:)...


vasárnap, június 06, 2010

Narancssárga

színekbe öltözött a most született baba is és a manó is.
A képeket feltettem a honlap piacterére, és nagyon szerencsések voltak mindketten, mert villámgyorsan hazataláltak!