péntek, április 23, 2010

PANNA

NÉGY ÉVES LETT!!!!
Lola ennek örömére megnézhette az ünnepi tortát (egyébként sosem áll így fel a székre, de Ali most kivételesen engedélyezte neki), Juli pedig ennek örömére egész nap fújt: gyertyát, tortát, szélforgót... meg úgy egyáltalán. mindent.
A tortát teljes egészében Ali készítette, nagyon finom lett, megígérte, hogy felírja a receptekhez.


A pici rózsaszín kötött hálózsákos marokbaba neve Aisa lett, kedves barátnőnk két hete látott tündérbaba kislányáról nevezte el Panna.

A dobozban lapuló baba a Peti nevet kapta és nagyon rendes kisfiú, mert hozott Pankának a tarisznyájában egy "teljesen rózsaszínű kismalacot" és mivel Panna kedvenc színe a rózsaszín, kedvenc állata pedig (szerencsére) a malac, így nagyon nagy örömet szerzett neki, azonnal jóbarátok lettek.


Bori tegnap kérdezte, mik a kedvenc színeim - mondtam neki, hogy a zöld, a narancssárga és a bordó, aztán este, amikor lefeküdtek a gyerekek és elővettem a babát, hogy befejezzem, nagyot nevettem magamban...



Szonja is fiúbabát kapott a negyedik születésnapjára, ma Peti tiszteletére Samu is jött velünk sétálni, viszont Bori már egyáltalán nem hozta a babáját, ő már csak Julit tologatta...

A legfurább, ami eszembe jutott erről a négy évről, hogy Panna már többet élt Bécsben, mint otthon, sőt, a szőregi ház az égvilágon semmit nem jelent neki. Megnéztem a blog elején a képeket, a majd'3 évvel ezelőtti fotókon olyan, mintha a mai Julit látnám...
Nemrég írtam, hogy Panka elesett, beütötte a fogát. Az a fog sajnos mostanra elszürkült, mozogni már nem mozog, viszont úgy látszik, elhalt. Azt hiszem, ez az esés és az azzal egyidőben érkező betegség volt a négy év legnagyobb próbatétele, legrosszabb néhány napja, de szerencsére már minden a legnagyobb rendben van.

péntek, április 16, 2010

mázlisták

vagyunk, semmi kétség. a mainál jobb, szebb időt el sem tudok képzelni, pedig este még nem volt biztató az előrejelzés, reggel megnéztem két időjárásos oldalt is és akkor már láttam, hogy ki tudunk menni Szonja barátaival a levegőre - bár amilyen vidám, talpraesett gyereksereg volt, itt bent is jól eltelt volna az idő, most már tudom... egyébként is mindig feleslegesen izgulok az ilyesmi miatt, pláne ezen a nyelven. Asszem, egy kicsit túlzásba vittem az aggodalmaskodást (szokás szerint)...
Egy baj volt a szülinappal, hihetetlenül gyorsan elszaladt az az öt óra, itt maradt a nyakunkon több, mint 1 kg lisztből készült kelt tészta, mert nem volt időm kisütni a (Findusz könyvből vett Andersson néni féle) fahéjas csigákat uzsonnára. Pedig azt minden gyerek nagyon szereti, ha vendégek jönnek hozzánk, nagy eséllyel kapnak ilyet nálunk. Ali mondta, hogy ne felejtsem el leírni emlékeztetőül és elképesztésül, hogy a gyerekek, csak a gyerekek tizen megettek 3 zacskó (1,5 kg) tésztát ebédre. Volt hozzá paradicsomszósz meg pesto. meg saláta is, meg húsgombóc de az utóbbi kettő nem nagyon érdekelte őket. Végül főztünk egy negyedik zacskót is (Ali csinált mindent), hogy mire Bori hazaér a suliból, legyen neki is ebéd, meg nekünk.
Egyébként Ali elment a gyerekek elé az iskolához, ötöt ő hozott haza kocsival, öten tömegközlekedtek. Amikor a vendégek elmentek, elvitte Borit 6-ra a szomszéd faluba, a barátnője hívta meg a koncertjére, 8-kor pedig ment érte, mert reggel korán indulnak osztályhétvégére (Ali, Szonja, Bori). Nem igazán értem, miért kell 150 km-re elmenniük, de nem ez az első eset, hogy nem találok valamiben logikát. Igaz, tavaly Boriékkal sem a szomszédban voltunk... Idén én nem megyek, mert úgysem tudok részt venni semmiben, ha Julira kell figyelnem, nem is beszélve arról, hogy nem tudom, mit csinálnánk Lolával. Apropo. Minden gyerek abszolút kedvence volt ma délután. Akárhogy húzták-nyúzták, nagyon türelmes volt végig, egy igazán rendes kutya. viszont teljesen kipurcant... (mi is).

Hajó-torta (csokis süti a lekváros-narancsos csokis mázzal)+ kókuszgolyó

Ajándékbontás

Séta a faluban. Kincskeresés: Bori 10 helyen kártyákat dugott el, minden "állomáson" leírta vagy lerajzolta a következő kártya helyét, és még valami feladat is volt. így jutottunk el az erdő szépén a keresztig, ahol elrejtett mindenkinek egy-egy apróságot.

szomjoltás a séta után, hazafelé a játszótéren,
papaírhajókat hajtogattunk és a patakban leengedtük őket (majd összeszedtük:)

ezen a képen csak az útszéli medvehagymákat fotóztam (minden zöld és hagymaszagú, az erdőben még inkább).

szerda, április 14, 2010

Többen kérdeztétek levélben, hogy van Panna, kihasználom a blogot, itt írom csak le, mert többre most nincs erőm. Jól, nagyjából, amennyire 3 nap nemevés után lehet egy majdnem négyéves gyerek. Tegnapelőtt éjjel szerencsére meglátogatta Írisz sürgősségi gyógymalaca:) és reggel máris gyógyultan ébredt, igaz, egy-két óra alatt nagyon elfáradt (pedig igazából semmit nem csinált, játszott a babaházzal), úgyhogy szó szerint átaludta a délutánt. Este kérte, hogy vigyük vissza a matracát a szobájukba, már a helyén akart aludni. Ma olyan napja volt, mint mindig, nem aludt többet, csak kicsit mintha lassabb lenne és pár kilóval soványabb. Úgy tűnik, a foga is kevésbé mozog, vissza fog állni a helyére.
Mindenki más is teljesen egészséges, nagyon bízom a szerencsénkben.

Jelenleg a legnagyobb bajom az időjárással van: napok óta, amióta hazajöttünk, folyamatosan szakad az eső. Pénteken jönnek Szonja barátai, rögtön, iskola után, ebédre, délutánra, uzsonnára... Úgy terveztem, hogy milyen jót sétálunk majd az erdőben, megyünk a játszótérre, készítünk itthon hajókat, eredetileg fakéregből, botokból szerettem volna, majd a bezártság miatt erről letettem. Meggyőztem magam, hogy a papírhajó is tökéletes lesz, előtte jó vastagon átfestjük viaszkrétákkal a lapokat (hogy jól elteljen az idő), hogy ne ázzon át, bírja a vizet és megyünk a patakhoz hajót eregetni. Hát ennek lőttek. Az előrejelzés szerint nagy szél lesz, rengeteg eső és hideg. Ez azt jelenti, hogy be leszünk zárva a lakásba 12 gyerekkel (sajátokkal együtt). El sem tudom képzelni, mit fogunk csinálni, 5 óra az rengeteg idő és nekem semmi ötletem. Nagyon örülnék vagy a jóidőnek, vagy ha az nem lehet, akkor sok időt és semmi mást nem (még az én nyelvtudásomat se nagyon) igénylő játékoknak:). Persze, még minjdig jobb ezen rágódni, mint azon, hogy mi lenne, ha valaki beteg lenne és le kellene mondanom az egészet...

Szonja

a 8. születésnapjára egy pici, spiritusszal működő, stílusosan majd' 80 éves, babaházba illő sütőt kapott tőlünk és persze varrtam hozzá egy pici drótos családot is. Szonja nagyon szereti a kék színt, én akkor vettem észre, amikor már készen voltak, hogy teljesen véletlenül a család mindhárom tagja kék ruhát kapott:). Azonnal el is nevezte őket, az apuka Kék Mátyás, az anyuka Kék Enéh (gondolom, Arany János után szabadon, szép Enéhről asszociálva...), a kisfiú Kék Misi.







egyébként épp Misi szülinapját ünnepelték Szonja ágya mellett, amikor reggel felébredt.
Ez a bolhapiacon talált pici polc lett a lakásuk:

hétfő, április 12, 2010

Az iskolában két hétig tartott a szünet, ebből a másodikat otthon (Magyarországon) töltöttük. Úgy terveztük, hogy csak olvasunk, pihenünk, aztán persze, mint mindig, egészen másképp alakult. Fáradtabbak vagyunk, mint mielőtt elmentünk... Az egy hét szinte egészében Panka körül forgott (na meg azért persze a hét közepe Szonja körül, hiszen ő szülinapos volt). Amikor hétfőn elindultunk itthonról, Pestre mentünk, Panka legjobb felnőtt barátaihoz, amitől nagyon boldog volt. Aztán egy baráti családhoz, majd a nagyihoz, a gyerekek élvezték a rengeteg nyüzsgést, bár kellően elfáradtak és azt hiszem, nem is tudták igazán kipihenni magukat - nekem legalábbis biztosan nem sikerült.
A Szerda vidám volt, szülinapot ünnepeltünk. Csütörtökön reggel Panka elesett, az első foga mozog azóta is. (vajon a helyén marad-e? vajon a csontfog csírája sérülhetett-e?). Pénteken nyűgös volt, de nem különösebben. Betudtuk annak, hogy nem aludt délután. Este lefektettük a gyerekeket, nagyival maradtak otthon, mi Alival elentünk egy órára és amikor hazaértünk, fura szagot éreztem a kisszobában. Panka úgy aludt, hogy mindene csupa hányás volt. Az egész ágy. Felkeltettük, kivittük, megmostuk a haját, lefürdettük, lehúztuk az ágynemjűt, kinyitottuk az ablakokat, visszafektettük. Reggel mindebből semmire nem emlékezett.
Reggel evett egy ropikenyeret, később kihányta. Aztán azt mondta, jól van, mehetünk Ali szüleihez Bajára, de útközben megint hányt, Baján megint. Ügyelet. Vírus, diéta, pihenés.
Ha egy korty vizet ivott, azt is kihányta. Nagyon gyenge volt, de nem sírt, nem panaszkodott egyszer sem. Az autóban volt nála egy fél literes tejfölös doboz, abba hányt. Éjjel már tudott inni és onnantól szerencsére egyszer sem hányt. Vasárnap mentünk Szőregre szavazni, két barátunknál is született a közelmúltban kisbaba, de nem nézhették így meg a csajok, bármennyire is készültek rá, viszont megnéztük a gyönyörű udvarunkat (Lola végtelenül boldog volt a szép zöld kertben és én örültem a szép kertnek).
Hazafelé az autóban már lázas volt. Azóta is lázas, enni csak egy-egy falatot, alig, inni kortyonként, nagyjából talán eleget iszik de legalább nem hány. A doktornő szerint 2-3 nap a lappangás és felkészülhetünk a többiek megbetegedésére is, remélem, megússzák, megússzuk.
Szonja péntekre várja 8 barátját, hogy megünnepeljük a 8. szülinapját...

Fura egyébként, hogy ha jól emlékszünk, még soha, egyetlen gyerekünknek sem volt ilyen vírusos, hányásos baja. Egész télen egyikőjük sem volt beteg, boldog voltam, hogy megúsztuk, aztán most izgulhatok, hogy ne kapja el senki (meg lehet egyáltalán úszni egy ilyen brutál vírust?) és persze mellette még a foga miatt is izgulunk. Keresnünk kell egy gyerekfogorvost is Sopronban.

Azt hiszem, mostanában nem fogok varrni.

szombat, április 03, 2010

Féléve,

amikor ideköltöztünk, gyorsan megszoktuk az állandó harangot, én nagyon szeretem is a hangját. A varrógép mellől pont látom a templomtornyot az órával, ami minden 15 percben jelzi az idő múlását. Negyedkor egyet, félkor kettőt, háromnegyedkor hármat, egészkor négyet kongat és utána egészkor még az órák számát is. A mise idejét hosszan jelzi. Szóval nagyon szeretem a hangját és most, hogy "a harangok Rómába mentek", elképesztő csend volt, amit a templomi csengők helyett időnként a kereplő hangja tört meg, azzal jártak körbe a faluban.
Ma este jó érzés volt újra hallani a harangszót, most, este tízkor ment el a körmenet a házunk előtt nagyon szép énekszóval, rengeteg gyertyával, a falu lélekszámához képest sok emberrel. Ahogy befejeztem ezt a pár sort, látom az ablakból a gyertyákat a sötétben, ahogy az erdő előtt megy vissza a körmenet a templomhoz, meg magasban a szélfújta zászlókat. Mindig újra megállapítom, hogy nagyon szép helyen lakunk. Na már be is értek a templomba, hallom a hosszú, szép harangszót:).



A lányokkal ma tojást festettünk, délután elmentek biciklivel kutyát sétáltatni, pitypangot szedni a teknősöknek és füvet a fészekhez holnap reggelre. Az erdőből hoztak kicsi leveleket, apró virágokat is, azokat rátettük a tojásokra, egy harisnyával rászorítottuk, beletettük a hagymahéjakat egy lábasba (a festővízhez már hetek óta gyűjtjük a hagymahéjat, vöröset is, lilát is). A hagymahéjakra rátettük a "kötözött" tojásokat, ráöntöttünk annyi vizet, hogy éppen ellepje, adtunk hozzá egy kislkanál sót és egy kiskanál paprikát.
Forrás után kb 10 perccel lezártuk és hagytuk kihűlni a tojásokat a vízben. Amikor kihűltek, egy pici (kókusz)zsírral kentük be, hogy szép fényesek legyenek.




Szép, napsütéses Húsvéti ünnepet mindenkinek!