vasárnap, február 28, 2010

A héten

varrtam egy aranyszínű lánybabát narancsos -bordós színekben, pár napja itt ül már a varrógép mellett, és nagy melegséget áraszt, ahogy az ablakból rásüt a hajára és a ruhájára a nap. Azt hiszem, nagyon szeret sétálni és fára mászni meg játszótérre menni, úgyhogy nem szoknyát kapott, hanem egy pöttyös kertésznadrágot:)

Született még egy pici tavaszváró manólányka is, virágos kötényruhácskában, egészen kislányos színekkel:

További képek a honlap "vásár" oldalán vannak...

péntek, február 19, 2010

Drótos család

született a héten, de holnap már el is utaznak, mert születésnapra hivatalosak egy kislányhoz.
Egy-két kép még van róluk a honlapon, a műhelyben.







vasárnap, február 14, 2010

A héten

négy manó született, képek a honlapon...

csütörtök, február 11, 2010

GYEREKRAJZ


Panna mostanában folyamatosan rajzol. leginkább kislányokat, királylányokat, de a múlt héten például kalózokat (Harisnyás Pippi ihlette).
Az első kalózos képét sajnos nem nekünk szánta, hanem Írisznek, először azért örökítettem meg, hogy nekünk is maradjon emlékünk az első kalózról, aztán még mellé tettem másik három rajzot is.
A kalózos képen a kalóz mellett nem hordó van ám, hanem egy nutella! - de gondolom, ez látszik is a piros-fehér feliratból:). Valószínűleg azért ihlette meg, mert sosem veszünk ilyesmit, de nemrég a nagyok barátnőket hívtak vendégségbe és azt kérték, hogy nutellás palacsintát is süssek ebédre.
A második képet Tamásnak rajzolta, egy nagyítós (!) önarckép (a nagyító a jobb szemén van, a pirospozsga fölött).
A harmadik kép: nyúl a répamezőn.
A negyedik pedig magáért beszél: egy hatalmas tigris.

Annak, hogy Juli is folyamatosan rajzol, már sokkal kevésbé örülök, papírra ugyanis nem nagyon szokott... (a képen már csak magyarázza büszkén, hogy mit készített, magát a folyamatot sajnos nem vettük észre, csak a végeredményt).


vasárnap, február 07, 2010


Hosszú szünet után megint fiúbabát varrtam, de nem került fel a piactérre, a műhelyen van róla egy-két fotó.


A héten két manót tettem fel a piactérre:
egy copfos zöld manólányt

és egy lila manóbabát.


péntek, február 05, 2010

Éljen a könyvtár!

Ezt most nem csak magyartanárként mondom, hanem egy zűrös nap végén, amikor az utolsó bonyodalom a soproni könyvtárban oldódott meg.
Mivel a babákat sokkal drágább innen feladni, mint Magyarországról, és egyébként is mindig van valami alkalom, ami miatt érdemes átmennünk, kb. kéthavonta 3-szor elmegyünk Sopronba. Így történt ma reggel is, elsősorban három manót és egy fiúbabát szerettem volna útjára indítani, csakhogy nem volt itthon csomagolópapír és ragasztószalag. Ali tegnap este hozott nekem dobozokat, én minden dobozba beletettem a babát és a feladáshoz szükséges címmel ellátott szelvényt. Amikor Sopronba értünk, megvettem a ragasztót, a papírt és bementem a postára, hogy elkészítsem a csomagokat. A fiúbaba és egy sárga manó cetli nélkül voltak a dobozban... (mellesleg itthon sem lettek meg a papírok, nem tudom, hol tűntek el).

A nevekre, a városra, az irányítószámokra és az utcanévre emlékeztem, a házszámokra nem. Próbálkoztam telefonkönyvvel, de sikertelenül. A postán azt mondták, hogy a budapesti csomagot szerintük hiába adom fel így, nem fog odatalálni, majd visszaküldik a feladónak (a fiúbabát váró kislánynak pedig a jövő héten lesz a szülinapja...).

Azonnal kellett volna keresnünk egy internet-hozzáférést, de mielőtt ezen elgondolkodhattunk volna, meg kellett állapítanunk, hogy lemerült az autó akkumlátora... Reggelente semmi baja a -17 fokkal, de úgy tűnik, néhány perc zenehallgatás (amíg én a postán szerencsétlenkedtem) sok volt neki. Új aksi kell. remek.
Ali hívott egy taxist, akinek az utcán kapta meg a számát és köztudottam van bikája. sajnos betegen feküdt otthon, de kis idő múlva visszahívta Alit, hogy XY autószerelő mindjárt jön és bebikázza az aksit (valóban sitty-sutty elintézte, igazán rendes volt).

Közben én felhívtam anyukámat, hogy lépjen be a gmail fiókomba és nézze meg a tegnapi leveleimet, az egyik címnek ott kell lennie. Persze, hogy nem volt ott! Thunderbird-öt használok, így csak itthonról látom a leveleket. Tudom, hülyeség, de sokkal jobban tudom rendszerezni, átlátni, mint a gmail-ben. Elérni nem. Akkor maradnak meg a gmail-ben a leveleim, ha a gmail előbb leszedi őket, mint én letölteném (de ide mindig eljönnek, maximum egy részük itt is és ott is megvan, nincs jelentősége - a gmailt nem használom).
Szóval a cím nem volt meg. A másik sem, kereste anyukám is, bátyjám is a régi levelek között, de hiába. Az a bosszantó, hogy mindkettőjük címe évek óta megvan, mert nem először varrok nekik. Ha nyílt lev.rendszert használnék, akkor most egy pillanat alatt megtalálták volna a leveleim között a címeket és kész. Elgondolkodtató (de ha egyszer szerintem olyan hülyén tud rendszerezni...).

Na mindegy, végül a kecskeméti cím meglett, a bp-i címre beírtam házszámnak, hogy 73 (még az emeletre is jól emlékeztem), aztán addig bizonygattam magamnak, hohgy tényleg nagyon jó a memóriám (haha), hogy a végén elhittem, hogy jó címre küldtem a babát.
(A bátyjám közben írt a címzettnek a nevemben levelet, hogy küldje el újra a címet, de a válasz addigra nem érkezett meg).

Akkor elmentünk a könyvtárba beíratkozni. Mármint a csajok, mert nálunk persze nem volt semmi igazolvány. A gyerekkönyvtárban igyenes a beíratkozás, nagyon kedves a könyvtáros, a csajok nagyon boldogok voltak, mert fejenként 7 könyvet lehet kihozni négy hetes határidővel, amit itthon kényelmesen interneten hosszabíthatunk, sőt lefoglalhatjuk a következő könyvet, hogy ne vigyék ki az orrunk elől, és egyáltalán, bármikor láthatjuk, mi van meg és mi van raktáron.
A könyvtárban nem csak, hogy sok új könyv van, de sok számítógép is ingyen felhasználási lehetőséggel és ugyanúgy linux-szal, mint itthon.
Kifelé menet mégis úgy gondoltam, hogy azonnal szeretném tudni azt a házszámot, csak, hogy megnyugodjak. Sajnos a lányok jelszava még nem volt aktív, nem tudtunk a nevükben bejelentkezni, de egy éppen netező úrtól Ali megkérdezte, hogy megnézhetjük-e az általa használt gépen a leveleimet. Nagyon készséges volt, a válasz is megjött, a házszám pedig 73 helyett 28.
Rohantunk vissza a postára negyed hatkor, kértem, hogy a másfél órával ezelőtt feladott csomagon javítsák a házszámot.

Kicsit hosszú nap volt, de a végén mindenki örülhetett, egyedül a kicsi Panna szomorodott el, amikor megtudta, hogy a Kippkoppot meg a Pöttyös Pannit majd vissza kell vinnünk előbb-utóbb, hogy más is elolvashassa:).

Egyébként el kell mondanom, hogy a gyerekek is és a kutya is remekül bírták a gyűrődést. jó lenne, ha nem ütnének ránk és nem hagynának el folyton valamit...

csütörtök, február 04, 2010

BORI

kötötte magának ezt a sapkát, még a múlt héten készült el vele, pont a szünet előtt. Először kötöttek egy ici-pici sapit, a drótos családban az anyuka kapta meg, pont az ő mérete. Utána papíron megtervezték, hogy maguknak milyet kötnek, mindenki viaszkrétával megrajzolta a színeket és annak megfelelően kötötte meg.
Szerintem nagyon szép, ő is nagyon örül neki, annál is inkább, mert aki befejezi a sapkát, kezdheti a következő kézimunka-feladatot, vagyis varrhat bábot. Azt, hogy milyen bábot készítenek, mindenki maga dönti el, a kész bábokat az osztálytanító maga elé veszi, elképzel velük egy mesét és leírja. A mesét együtt többször elpróbálják, majd elbábozzák az egész iskolának...