vasárnap, január 31, 2010

Ezen a héten egy sárga manó készült, kapott hálózsákot is meg kertésznadrágot is.

A képeket feltöltöttem róla a honlap piactér oldalára.

szerda, január 27, 2010

LOLA




Teljesen elképesztő, hogy 7 hónaposan ilyen nagy kutya lett ebből a cuki kis Lolából. Egyébként minden igaz, amit a retrieverekről valaha olvastunk, hallottunk. Hihetetlenül okos, ügyes, szép és imádja a gyerekeket - meg sajnos mindenkit az utcán.
ja, és folyamatosan éhes:)

hétfő, január 25, 2010

KORCSOLYA

nem tudom, meddig maradhatunk itt, de meggyőződésem, hogy ennél jobb helyre nem nagyon mehetünk. Közvetlenül a játszótér fölött van egy füves focipálya, fölötte pedig egy betonozott gördeszka/görkoripálya. Ez utóbbit kb másfél-két hete folyamatosan föllocsolják, így van egy ingyenes klassz korcsolyapálya a helyén. Lola nagyon vicces, nem tudja tétlenül nézni, ahogy a csajok koriznak, ő is szalad utánuk a jégen, aztán van, hogy métereket csúszik a fenekén, de soha nem adja fel:)



vasárnap, január 24, 2010


A héten egy baba és két manó készült el, már mindhárman hazataláltak, de azért felteszek róluk ide is egy-egy képet. Ezúttal a manók kaptak hálózsákot is és kertésznadrágot is.

szerda, január 20, 2010

OVI

- mikor mehetek én is játszani az ovis gyerekekkel? (az ovi szomszédságában lakunk)
- majd ha Bori negyedikes lesz, Szonja harmadikos és Juli már tud beszélni.
- de én még nem tudok németül.
- szerintem az nem baj. Szerinted?
- nem, egyáltalán nem baj, mert ha az óvónéni azt mondja, hogy "citróne", akkor én is azt mondom, hogy "citróne" és ha azt mondja, hogy "centimétá", akkor én is azt mondom, hogy "centimétá".

hát, remélem, tényleg ennyire egyszerű lesz. Régóta foglalkoztat a dolog, egyrészt úgy gondolom, lesz még eleget ilyen-olyan intézményben, maradhatna itthon a húgával, másrészt nem akarom elvenni tőle a lehetőséget, hogy megtanuljon jól németül és játsszon a gyerekekkel. Délelőtt, amikor megyünk sétálni, az ovisok rátapadnak az ablakra (a kertünkre néz), figyelik a kutyát, integetnek Pannának, ő meg boldogan vissza. Waldorf ovit nem tudnánk fizetni, az iskola éppen eléggé kimeríti a lehetőségeinket, így marad a szomszédos óvoda, ahol hat vegyes csoport van (ami nem kéves egy 3000-es lélekszámú faluban)... Mondjuk nem éreztem semmi olyasmit, mint a w.oviban, hogy hú, de szeretnék én is gyerek lenni. itt... de Panna szerint szép és már nagyon várja a szeptembert.
A beiratkozás egyébként nagyon flottul ment. Még decemberben olvastam a helyi lapban (:-), a dátumot, ott volt az is, hogy mire lesz szükség. A formanyomtatványért az önkormányzatra kellett bemenni (a héten 3 nap este 7-ig nyitva van, hogy mindenki odaérjen), ott rögtön adtak egy időpontot is a beiratkozáshoz, hogy ne kelljen várakozni, így tényleg jól ment. Az óvónő kedves volt, eltekintve attól a szerintem vicces gondolatától, hogy mostantól Pannához németül kellene itthon beszélnem... na, ez így sokkolóan hangzott. nem tudom, miért kéne Pannára hagyományoznom az akcentusomat, amikor ő még olyan nagyon jó esélyekkel indul, hogy majd szépen beszéljen németül, ráadásul már tudom, hogy a gyerekeket a legkevésbé sem frusztrálja, hogy nem beszélik a nyelvet, a számukra fontos alapokat pedig villámgyorsan elsajátítják.
Egyébként Szonjával voltam az iskolaorvosnál egy hónapja (mert időről időre tudni szeretnének mindenfélét a gyerekekről, közösen az osztálytanítóval), és miután magyarul mondtam Szonjának, hogy öltözzön fel, ő is megkérdezte, hogy otthon milyen nyelven beszélünk, pedig ez egyáltalán nem is lehet kérdés szerintem.

két héten belül

Ali kétszer veszítette el a mobilját. Egyszer az erdő szélén (gondolom, botot hajigált a kutyának és kiesett a zsebéből), tegnapelőtt pedig az utcán.
Az első alkalommal nem volt egység már a telefonon, este hagyta el, éjjel fagy volt, hó volt, nem gondoltam, hogy előkerülhet, de délelőtt egy lány kutyasétáltatás közben megtalálta, próbálta hívni az utolsó számot (engem), de mivel ez már nem ment a lemerült telefonról, felhívott a sajátjáról, sőt, még el is hozta nekem a telefont.

Tegnap valaki szintén kutyasétáltatás közben talált rá az utcán, megnézte a telefonkönyvet, felhívta az egyetlen olyan nevet belőle, akit ismer (a szomszédunkat) és megkérdezte tőle, hol lakik az, akinek a nevét kiírta a telefonja, amikor csöngött - így tudta hazahozni nekünk.

Azért jó falun lakni:).

szerda, január 13, 2010

tegnap lemaradt két kép, akkor ezt is ideteszem, hogy egy helyen legyenek. Kívülről semmit nem csináltunk a házzal, ez egy nyári-téli párosítás (a templom, aminek a tornya látszik, a játszótéren van, nem képezi a ház részét:). A nagy rudak a kerítés mellett zászlórudak - a ház az 1800-as évek végén posta-, majd rendőrségi épület volt, ezek a zászlórudak pedig egyelőre itt maradtak a múltból és a padláson is vannak gyönyörű zászlórudaink...

kedd, január 12, 2010

házaspáros képek

Egy ismerősöm kérésére fényképeztem néhányat a házban és amikor letöltöttem a gépről a képeket, eszembe jutott, hogy mennyire jó volna párhuzamba állítani régebbi, hasonló (néha szinte teljesen azonos) látószögből készült képekkel. Találtam is sok egyező beállítást, úgyhogy egymás mellé tettem a párokat és ha már ilyen jót eljátszottam vele, ide is feltöltöm. Mellesleg a "régi" képek többnyire az átalakítás után készültek, vagyis már egy köztes, "új" állapotot mutatnak.
A ház 120 éves, a boltívek pl. eredetileg ott voltak, aztán időközben valakik eltüntették (normál méretű ajtók voltak a helyükön), a kőművesek pedig most visszabontották. Amikor mi először láttuk a házat, minden olyan színes volt, mint most az egyik konyhai képen, ahol még az álmennyezet is látszik. Rengeteg falat lebontottunk, a folyosó például teljesen szét volt szabdalva kisebb, értelmetlennek tűnő egységekre.

A "varrószoba" (vagyis asztal) ott van a függőszékek mögött, a nagy a nagylányoké, a kicsi a kislányoké.

(itt a köztes zöld fal eltűnt, a helyére került a kályha. A két ablak ugyanaz)


Juli azért van elkeseredve, mert becsuktuk a fürdőszoba ajtót és nem mehetett be vizet eregetni.

még ezt a négy képet is ideteszem, ha már letöltöttem, bár ezekhez nem tudtam párokat rendelni az archívumból... két gyerekszobás és két étkezős.

hétfő, január 11, 2010

Új manókat

varrtam, ezúttal nadrág helyett hálózsák van rajtuk, mégpedig azért, mert Julin látom, hogy az ekkora gyerekek legszívesebben tologatják, ringatják, altatják a babát. A testük egyébként ugyanolyan puha, mint az eddigi manóknak (és természetesen hordhatnak nadrágot is:), a hajuk viszont hímzett gyapjú, azt hiszem, kisgyerekeknek ez ideális. Egyelőre öt színben készült, illetve volt még egy, decemberben, az első hálózsákos manó, de ő amint elkészült, máris elutazott, így kép sincs róla.
Képeket a honlapra tettem fel róluk.

vasárnap, január 10, 2010

SZÁNKÓ








Tegnap is és tegnap előtt is szánkózós vendégeink voltak (szombaton barátnők, vasárnap pedig a régi főbérlőink). Egész hétvégén sütit sütöttünk (2 tortát, egy mákos-diós zserbót, egy kuglófot és kiflit mindkét nap...), rengeteg forró gyümölcsteát főztünk, vizes overálokat, bakancsokat, kesztyűket, sapkákat szárítgattunk a radiátorokon és összességében nagyon jól szórakoztunk. Remélem, nem tűnik el gyorsan ez a klassz hó és lesz még egy-két ilyen hétvégénk tavaszig.

Ez itt a házunk a játszótérről (szánkópályáról) fényképezve. A kis világító pont az ablakban a varróasztal kislámpája (igen, tudom, csúcsminőségű fotó:).