kedd, október 05, 2010

OVI

Mindenre fel voltam készülve, leginkább úgy képzeltem ezt az óvodázást Pannával, hogy úgy 2 hétig nagyon lelkes lesz, aztán megelégeli, hogy senki nem képes délelőttönként magyarul beszélni hozzá és úgy dönt, hogy inkább marad itthon Julival, ő legalább érti, hogy mit mond neki.
Ehhez képest meg kellett állapítanom, hogy az óvodát Pannának találták ki. Egyszerűen imádja, reggel nem kell ébreszteni (na ezt sosem hittem volna), kipattan az ágyból, öltözik, pakolja a tízórait és amikor odaérünk, ad egy puszi, átöltözik, berohan (nem csoda, mert általában már várják, két-három barátja van, mind fiúk). Az óvónéni többször is elmondta, hogy nagyon ügyes, a nyelv hiánya egyáltalán nem zavarja a kommunikációban, játszik, énekel együtt a többiekkel, (igaz, hogy bármit kérdeznek tőle, mindenre azt feleli, hogy ja).
Az oviban mindenki maga viszi a tízórait, amit otthon egészségesnek, jónak gondolnak a szülei, hetente egyszer van gesunde Jause, vagyis egészséges tízórai, amikor egy gyerek viszi mindenkinek a reggelit, egyik héten müzlit, joghurtot, tejet, gyümölcsöt, másik héten barna kenyeret, vajat, sok zöldséggel, gyümölccsel.
A hétnek itt is megvan a ritmusa, minden napnak megvan a maga öröme, pl. van játéknap, amikor mindenki vihet otthoni játékot, van torna nap (két nagyon felszerelt tornaterem van az oviban), labdaház (van egy kis ház is tele műanyag színes kislabdákkal, Panna csoprtja pénteken játszik benne, kettesével váltják egymást, kedvükre tombolhatnak kifáradásig) stb... van egy nap, amikor egy angol tanárnő bemegy hozzájuk, leül a mesesarokba és többek között Eric Carle könyvekből olvasgat, mesél azoknak, akiknek épp kedvük van odaülni hozzá. Akinek nincs kedve az angol nyelvű meséhez, azt játszik közben, amit akar.
Nagyjából így néz ki az ovi, Én egyelőre valahol középen érzem magam a szegedi és a w.ovi között, de szerencsére sokkal közelebb az utóbbihoz.
Ma volt a betakarítás ünnepe, Erntredankfest, reggel kis kosárkában vitték a gyerekek a gyümölcsöket, zöldségeket, közös reggeli volt (vajas kenyér zöldség, gyümölcs, mellé répa-, és almalé), bábszínház, éneklés. Pannáék készítettek maguknak fejpántot, egy nagy narancssárga kartonból tök formát vágtak, rajzoltak rá szemet, szájat (meg Zähnéket, ahogy Panna mondta:) amit fóliával bevontak az óvónők, így ez tányéralátét lett, mindenkinek erre terítettek őszi, színes leveles szalvétával és egy kis papírtáskában (amit szintén a gyerekek festettek, rajzoltak), kapott mindenki egy kinder szeletet és egy szőlőcukor nyalókát. hát így volt az ünnep, Panna boldog volt, én felidéztem magamban és megnéztem itt a blogon Szonja 3 évvel ezelőtti Erntedankfestjét és kb. teljesen világosan láttam is a különbséget a két ovi között, amit eleinte úgy fogalmaztam meg magamban, hogy nekem a w. után ez olyan nagyon műanyag (nem konkrét dologra gondolok, nem a játékokra, szinte kizárólag fajátékok vannak, fa babakonyha, fa galéria, fa babaházzal, drótos fababákkal stb...), csak a másik olyan nagyon mély volt, olyan sokszor hallottam énekelni az óvónéniket, olyan nagy nyugalom volt ott, olyan kedvesek voltak, ahogy a kötényükben sürögtek-forogtak, ahogy minden héten kenyeret gyúrtak a gyerekekkel, ahogy kását főztek, ilyesmi. Ahogy megvarrták Szonja kiszakadt ruháját....
Itt is nagyon aktívak, kedvesek az óvónők, nagyon klassz, hogy vegyes csoport van, nyoma sincs semmi olyan brutál szigornak, mint a rémálmaim szegedi ovijában, igazából szép is, jó is, de nekem valami nagyon lényegi, nehezen megfogható dolog hiányzik, pedig tényleg minden rendben van vele és a legfontosabb, hogy Panna nagyon szereti. A waldorffal van egy nagyon fontos dolog, hogy a szülők általában mind szimpatikusak, hiszen biztosan van bennünk valami közös, ami arra késztetett, hogy ezt az iskolát válasszuk és nem a véletlen vagy a lakóhely döntött. Talán ez annak a pótolhatatlan otthon_vagyok érzésnek a lényege, ami az alapítványi iskolák, óvodák kiváltsága. Ettől nem lesz feltétlenül jobb valami (de főleg nem lesz rosszabb a másik!), viszont nagyon más lesz, talán ezért érzek most egy kis ürességet annak ellenére, hogy tudom, hogy jó oviba jár a gyerekem. Egy nagyon jó állami óvodába, amit nagyon szeret és ahol nagyon kedvesek az óvónénik:).

4 megjegyzés:

gemelcsi írta...

Köszönöm ezt a posztot, ismét nagyon az elevenembe talált. Napok óta írok egy bejegyzést a waldorf lényegéről, de még nem készültem el vele. Megelőztél:-)
Valahogy én is pontosan így érzek ezzel kapcsolatban és rettenetesen nehezen engedem el.
Mert a zsigereimben érzem, hogy ez mennyivel emberségesebb, mennyivel jobb a gyerekeknek.
Teljesen igaz az is amit a szülőkről írsz. Én is megtapasztaltam mindkettőt és míg a waldorfban ott van a közösség érzése, addig ezt más állami intézményben sehol sem éreztem.
Nagy egzisztenciális válságban vagyunk emiatt és még nem tudom mi lesz a megoldás.

antalandi írta...

Nagyon jól megfogalmaztad a két ovi közötti különbséget...Biztosan sokkal jobb lenne, ha volna a környékünkön w. ovi. Mivel nincs megpróbáljuk úgy segíteni több szülőtársunkkal a mi ovink munkáját...MIndig van jó, jobb, mégjobb :) és valóban az a legfontosabb, hogy Panna szereti, Kata és Csanád is nagyon szeret oviba járni, Nándi se mondta egy nap sem, hogy nem szeretnék menni...Pedig látom én is, hogy sok-sok megoldásra váró feladat van...

Ali írta...

Igazságtalanság a szegedi óvodát rémálmaink óvodájának nevezni, mert csak Bori csoportjában a pizzazabáló óvónők voltak rettenetesek, Szonja csoportja teljesen elfogadható volt. Pláne úgy, hogy az iskola előkészítést már nem láttuk:-)

nyagi írta...

Gemelcsi,
nagyon megértelek, nálunk is anyagi döntés volt Panna ovija, de nagyon hiányzik nekem az a közösség, amivel a waldorf oviban, iskolában találkoztam...
A waldorf óvodában azt éreztem, hogy rengeteg olyasmit kapnak ott a gyerekek, amit én egyszerűen nem tudok megadni. Itt sincsenek különösebben rossz érzéseim, de semmi ennyire nagyon mély, pozitív érzésem sincs.
Az iskolát viszont nagyon szeretném, de még nem tudom, mi lesz két év múlva.
Annyira nagyon érdekel ám, hogy mi lett a nagylányoddal, milyen volt a tavayli év, mi lett a vége...
Minden jót:)
Ági