vasárnap, október 10, 2010

Mivel Juli az egyetlen ember, akivel a nap 24 órájában együtt vagyok, a következő három szót hallom leggyakrabban:
NEM
ÉN
MAGAM
és még sokszor, hogy
nem arra
nem anya
nem ezt.
Kétéves dackorszak. mindent egyedül szeretne csinálni, aztán ha nem sikerül felhúzni meg bekötni a cipőjét (már hogy is sikerülne?), akkor azt persze elég hangosan szokta nehezményezni...

2 megjegyzés:

gyöngyi írta...

Minden csudiszép nálatok, ti is! :))
lecsekkoltam az építősblogot, fantasztikusan jól haladtok, nekem úgy tűnik. A 150 éves téglapadlatot újrarakni csodálatos dolog, egyben nagy kihívás is -nyilván ha ilyen műanyag laminált padló mellett döntötök, már kész lenne. De most komolyan -tudnátok azzal együtt élni?! naugye! :) az űrhajósok ti vagytok ketten Alival? Lola kutyáról régen láttam fotót, vajon Julikával még mindig nagy pajtások? puszi!!

nyagi írta...

Gyöngyi, én nem űrhajozóm, fényképezni szoktam. A képen Ali van és Tabó, aki már tavaly, az átépítésnél is sokat dolgozoot a házon, jobban ismeri, mint mi:)