csütörtök, szeptember 09, 2010

iskola, óvoda, vegyes érzésekkel.

Panna a héten óvodás lett, először nem is akartam elhamarkodottan írni az oviról, akkora csalódás volt nekem első nap, de végül jó arra is emlékezni, hogy a szerintem felülmúlhatatlan w.oviról Szonja az első időkben mindig azt mesélte, hogy az óvónéni néha kilencfejű sárkánnyá változik és már attól is boldogok voltunk, amikor csak hét feje volt és csak egyszer változott át, végül pedig hirtelen egy kedves Tante C. maradt örökre. Akkoriban minden erőmmel azon voltam, hogy éreztessem Szonjával, mennyire jó helyen van, most pedig arra koncentrálok minden erőmmel, hogy ne próbáljam meg versenyeztetni a két ovit egymással.
A 3000 lélekszámú falu óvodájában 6 vegyes csoport van, Pankáék, ha jól számoltam, 16-an vannak, két óvónénivel. Első nap két és fél órát maradtunk, mindketten, második nap ennek az időnek a felében már egyedül maradt, harmadik nap teljesen egyedül 3 órát, ma szintén egyedül 3 és felet, holnap pedig már 8-12-ig marad egyedül, ebédelni mindig is haza fog jönni, már csak azért is, mert az ovi szomszédságában lakunk, kb másfél perc gyalogútra.
Ő nagyon lelkes (és fáradt), tegnap a legnagyobb meglepetésemre délután tökéletesen énekelt egy rövidke német köszöntőt, amit az óvónéni gitározott, énekelt nekik. Nem csak úgy kitaláltuk, hogy miről lehet szó, hanem olyan jól megjegyezte, hogy értettük a szöveget, aminek nagyon örültünk. mellesleg reggel, amint felhúzza a pacsniját, szalad be, szinte nem is köszön, remélem, ez nem csak a kezdeti lelkesedés...
Szóval az ovival minden rendben Panni oldaláról, én meg még barátkozom vele egy kicsit.

Elkezdődött az iskola is, a negyedik nagyon izgalmas évnek ígérkezik, Bori boldog, maradéktalanul. Örül, hogy felezik az osztályt, a főoktatáson kívüli tanításokon kisebb létszámban lesznek (13 fős csoportokban) és számára a legérdekesebb (érthető módon), hogy rengeteget fognak kirándulni, várost nézni, mert ebben az évben a környezetük, lakóhelyük megismerése is feladata az osztálynak, a térképkészítésig jutnak el végül.
Elment három nagyon eleven (vagy hogy is mondjam) fiú, kettőjüket nehezen kezelte a tanító annak ellenére, hogy neki is három fia van, akik waldorfba járnak, vagy már waldorfban érettségiztek). Talán kicsit majd egységesebbé, kerekebbé válik az osztály, ha a fiúk nem próbálják a kezükbe ragadni a tanítás irányítását.
Ami új, hogy elkezdenek ismerkedni a természettudománnyal (kevésbé tudományosan, mint ahogy hangzik:), állattannal (minden gyerek elviheti majd a házi állatát, megfigyelés céljából:) - ő már most azon gondolkodik, hogy Lolát vigye vagy a teknősöket, mert mindig mindenki nagyon irigykedik a negyedikesekre, amikor megjelennek az édes kutyák, nyulak, tengerimalacok stb az iskola udvarán:).
A kézimunka órán táskát varrnak maguknak és keresztszemes hímzéssel díszítik majd, a tervet már elkészítették tegnap, ha Bori meg is valósítja, akkor az biztos, hogy gyönyörű táskája lesz.
Megfogadta, hogy minden délután pontban ugyanakkor sétálni viszi a kutyát az erdőbe és ha kész lesz a táskája, akkor majd visz benne finomságokat, amik segítségével tanítgatni fogja Lolát. Na, abban biztos vagyok, hogy ebből semmi nem lesz, de eddig tényleg elvitte sétálni az elhatározástól számított mindhárom napon.

Szonjától szokás szerint semmit nem tudunk meg, ő kevésbé lelkes az új tanító miatt, első nap kifejezetten szomorú volt, bár mindig mondja, hogy Frau D. nagyon kedves, de sajnálja, hogy elment a régi, és meg van lepődve, hogy milyen sok házi feladatuk van (nem sok, csak nincs hozzászokva:) Formarajz, három színnel és háttértérszínnel, kb másfél méteres papírcsíkokon.
Nagyon-nagyon remélem, hogy az új tanító annak ellenére, vagy inkább azzal együtt, hogy nagyon fiatal és először tanít w.iskolában, nagyon jó tanító lesz, hogy mindenki azt mondhassa, hogy megérte a váltás.

Hát Julikáról is írok valamit, ha már mindenki másról. Egyre jobban, egyre többet beszél, próbál ragozni is, még ha nem is mindig sikerül, de egyszerű mondatokat már simán összerak. Pl. valamelyik nap Ali bevásárolt, kipakolt az asztalra, ő meg izgatottan szétnézett és amikor valamiről nem tudta, hogy mi az, akkor megfogta, rám nézett oldalra billenő fejjel és ezt mondta: mit hozt apa, hm?
Tegnap is édes volt, varrtam egy babát, Juli megfogta és ezt monda: Baba. Babám. Jujum. (a Jujum a Julié + enyém együtt, amikor teregetek, akkor szokta mondani, hogy melyik ruha kié: Pannáé, Jujum... Szonját úgy hívja, hogy Vávász, Borit Bibinek, Panna is úgy hívta eleinte.)
Amikor fog egy babát, akkor énekli, hogy "tente baba, aluna"... ha kérdezem, hogy ki jön ide, ki kér ezt-azt, akkor a válasz: "én. Juju." Ilyeneket tud, meg nagyon édes tud lenni, ahhoz ért legjobban.
Persze, el ne felejtsem, Lola gondozásához is nagyon ért, mindig megfésüli, amit a kutya hihetetlenül jól tűr. Juli öltözékén látszik, hogy a képek a múlt hónapban készültek, ma már sapkában, kabátban fésülgetné, ha egyáltalán ki lehet menni és nem esik az eső...


3 megjegyzés:

KAnya írta...

Jó, hogy írtál a lányokról friss híreket, nagyon együtt érzek mind oviösszehasonlítgatási, mind kezdő tanítónénis ügyekben...

nyagi írta...

nagyon érdekes, mert amikor az új tanítóról volt szó itthon első nap, akkor te is pont eszembe jutottál, hogy vajon nálatok hogy alakul az új tanév... Remélem, jól (mindenütt:), én még mindig tele vagyok kérdésekkel... de majd itt rögzítem a válaszaimat, ha lesznek;)

antalandi írta...

Mindig rácsodálkozok, hogy egy- egy családban, ha három gyerek van, akkor három különböző lélek, ha négy, akkor négyféle...és mennyire másként közelítenek a dolgokhoz. Ági képzeld Csanád is egy hete ovis. Nálunk nekem van dolom önmagammal: a legkisebb is oviba jár...(szív szakad) Szép napokat! Andi