hétfő, július 05, 2010

Nyári szünet, végre...

Pénteken volt az utolsó iskolai nap, de még ma is volt szülői est, mert Szonjáéknál egy fél osztályt felkavaró tanítóváltással lett vége a másodiknak, és ma ismerkedtünk meg az új tanítóval. Ez persze sok megbeszéléssel, búcsúval, összejövetelekkel járt és szinte minden nap volt valami iskolai program, de legalábbis vagy az én gyerekeim mentek vendégségbe, vagy ide jöttek vendégek, úgyhogy nagyon jól esik nekem már a szünet... Éppen ezért ide is írom, hogy ebben a hónapban nem varrok semmit a piactérre, azt hiszem, pihennem kell egy-két hetet.
Ha egyszer rengeteg időm lenne, akkor szívesen leírnám, hogyan, miért lett új tanító, hogy én is tisztábban lássak a magyarul megfogalmazott szavaktól, de most sajnos nincs. Ilyenkor azért nagyon bánom, hogy nem tudok az anyanyelvemen beszélni a többi szülővel, a tanárokkal, mert félek, az érzéseim sosem mennek át úgy, ahogy szeretném. na, ez az egy érvem van Bécs ellen:). a gyerekeink ebben már biztos, hogy jobbak náunk. (ebben is:)

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ó, kedves, én magyar nyelven beszélhetek a magyar waldorf iskolánkban, mégsem érzem rendszerint, hogy átmenne. De egyszer tényleg írd le, érdekelne. És valóban rád fér egy kis pihenés, bár nem írtad, hogy áll a palllás!
Puszijaim:ancsa

Rózsa írta...

A szünet biztosan azt jelenti, hogy nemsokára jöttök haza. Szőreg felé is terveztek megállót, vagy csak a nagyszülőket látogatjátok meg? Örülnénk, ha eljönnétek hozzánk.
Sok puszi nektek: Endi, Kristóf, Rózsa, Gábor