hétfő, június 21, 2010

HÁZÉPÍTÉS

- a harmadikosok idei utolsó epochája. Több lehetőség is felmerült, például az, hogy restauráljanak egy már kész, de az idővel kissé megrozzant kisházat az iskolaudvaron (van olyan is, amit egy-két szülőtárs osztálya épített 20-25 évvel ezelőtt), de végül a tanító vályogház építése mellett döntött, többek azzal indokolta a döntést, hogy sok gyerek húzza a száját pl. nemezelés közben, hogy fárasztó a gyúrogatás és koszos, pepecselős munka. na most akkor megkapják:).
Patics házat építenek (azt hittem, vert falúnak hívják, de most, hogy már tudom, hogy ez patics, utólag kijavítottam, mert nem szeretnék senkit megtéveszteni:): faszerkezet bezsaluzva mogyoróágakkal, amit a gyerekek két oldalról, alaposan több rétegben tapasztanak vályoggal.

A tanító 4 csoportra bontotta az osztályt, hogy ne unatkozzon senki munka közben, hozzáférjenek az építményhez és 8-tól 12-ig óránként váltják egymást. 3 csoport tanul, a negyedik dolgozik. A "munkásokat" mindig egy vagy két önkéntes szülő felügyeli, miközben a tanító számtanozik bent a többiekkel. Ali pl. 3 napot vállalt úgy, hogy reggel, amikor vitte a csajokat, ott maradt 8-tól 10-ig. (az építkezést kb két hete kezdték).
Egyik apuka megtervezte a faszerkezetet, az első napokban csak olajozták, kezelték a fát, azután állították össze (nagyon jól, csavarok nélkül csak facsapokkal van megoldva). Mivel az eső folyton esett, hatalmas sátor alatt dolgoztak, de a gyerekek ezt egyáltalán nem bánták.
A döngölésben nagyon elfáradtak, kevésbé voltak lelkesek, mint az elején, de gondolom, gyorsan elfelejtik a fárasztó munkát, amint elkészülnek...
Úgy kezdődött, hogy minden gyerek vitt egy követ/kavicsot, amit beletettek az alapba...

Aztán (miután lekezelték többször, alaposan a fát) összeállították a vázat

Bezsaluzták (a mogyoróágakat Ali hozta egy erdésztől, akinek egy anyuka sütötte tálca sütivel fizetett érte az osztály:).

utána jött a vályog, amit ők kevertek

kívülről, belülről egyszerre erősen tapasztva. Na, ezt a második nap után már nem élvezték annyira...

Az iskolának két ovija van, az egyik közvetlenül az "alsó tagozatosok" épületének a padlásterében, így közös az udvaruk, egy kis kerítéssel elválasztva. Oda került a házikó, az óvodások nagy örömére, mert az iskolaudvaron már van éppen elég:).

7 megjegyzés:

gyöngyi írta...

tyű, ebbe még én is szívesen beköltöznék nyárra!

Zsuzska írta...

Nem tudom, miért vagyok meglepödve! Három boldog évig voltunk Waldorf-ovisok... de ez a ház zseniális! Gratulálok, gondolom a szívük-lelkük benne van!?

Hargitaiék írta...

Bocs, hogy belevau, de ezt paticsfalnak hívják. A vert falat zsaluba döngölik.
Az ötlet persze - szokás szerint - nagyon jó

nyagi írta...

Attila,
igen, igazad van. Kérdeztem Alit, hogy mi ez magyarul, azt mondta, vert fal vagy tapics és én azt hiszem, rá is kerestem, de talán nem jól:).
Akkor már ezt is tudjuk, a lényeg, hogy vályog (és szép és jó).

Hargitaiék írta...

Németül valószínűleg vályog (Lehm), sőt, ha sok szalma van benne, akkor Leichtlehm, amit magyarul is könnyűvályognak hívnak, viszont a vályog alatt nálunk általában a tégla formájú, agyag+törek v pelyva anyagot értjük. A lényeg az, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, és hasznos dolgokat tanuljanak :)

Ali írta...

Az lehetett a baj, hogy tapicsra kerestél,amikor én paticsot mondtam:-) Legalábbis most ezt írtad:-)

Hargitaiék írta...

Én se magamtól vagyok ilyen okos, hanem a Népi kultúra sorozat Hagyományos falak c. kötetéből :)(amiből a kemencés részt egyszer kölcsönadtam Alinak)Amúgy a patics meg a tapicskolás ugyanazon gyökből ered (most olvastam a neten), úgyhogy nem nagy tévedés :)
Itt egy jó kis összefoglaló:
maraweb.uw.hu/Nepiepiteszet.doc