szerda, március 31, 2010

Pék lesz, ha nagy lesz...

legalábbis ezt állítja magáról Bori és már napok óta kér, hogy keverjek össze kenyértésztát, mert szeretne / persze mind szeretnének péksüteményeket készíteni. Ma végre ráálltam, 1 dl langyos vízzel, egy élesztővel (ez itt 42 g) és egy pici cukorral kovászt készítettem, kb 20 perc után hozzáöntöttem 1 kg teljes kiőrlésű búzaliszthez, adtam hozzá egy evőkanál cukrot, bő fél evőkanál sót, kb még 5-5 és fél dl langyos vizet, 2 evőkanál étolajat, összedagasztottam és amikor jó nagyra megkelt, bekapcsoltam a sütőt 220 fokra, elosztottam három részre a tésztát, adtam a csajoknak egy sütőlemezt és mondtam, hogy amíg én a szekrényben pakolok, gazdálkodjanak a tésztájukkal kedvük szerint, szóljanak, ha be kell tennem a sütőbe.
Nagyon ügyesek és elégedettek voltak, jól meguzsonnáztak, szerintem gyakrabban be fogunk iktatni egy-egy péksütemény-sütős napot... Egyébként múlt héten linzert sütöttünk, van egy csomó szép tavaszi formánk, gyönyörű tulipánok, nyulak, lovak, stb, de a kész formákat annyira nem szeretik, mint a "KENYÉRSÜTÉST". Biztos azért, mert azt sosem hagyom nekik gyúrogatni, a meleg kezecskék és a tapicskolás nem használ a linzernek, de a kenyértészta bírja a gyűrődést:). és az is fontos szempont, hogy így nem készül két egyforma...
Sajnos csak uzsonna közben jutott eszembe, hogy megörökítsem a szerintem gyönyörű végeredményt, addigra elfogytak a nyulak, a két bárány és Panka csigáinak javarésze, de azért a lényeg így is látszik...

Egyébként van előzménye is ennek a pékesdinek, nem csak úgy hirtelen jött, hiszen a múlt héten péknél járt az osztállyal. Szóval pék lesz, ha nagy lesz. Ezt mondta, aztán persze kicsit elbizonytalanodott a koránkelés, meg a fizikai munka miatt, de mindenesetre ez volt az első mesterség, amibe beleszeretett, mert lenyűgözte, ahogy a pék egy pillanat allatt fonja meg a kalácsot meg ahogy kézzel sitty-sutty gyönyörű császárzsömlét készít.
Sok kézművessel talákoznak ebben a tanévben, régebben írtam, hogy a különféle mesterségekkel ismerkednek, voltak asztalosnál, szövőnőnél, cipésznél, voltak korongozni, többször jártak biogazdaságban, vetni, aratni, frissen szedett zöldségekből levest főzni stb... és persze nem csak ők látogatnak el a mestrekhez, hanem viszont ugyanúgy, minden mesterember elmegy az iskolába is beszélgetni, kézműveskedni. Szőttek, fontak, az asztalossal könyvespolcot készítenek, a cipésszel pici cipőket kulcstarónak. A múlt héten biopékségben voltak, gyönyörű és nagyon finom péksüteményeket készítettek, amiket haza is hoztak. Másnap az osztályban bekevertek 6 kiló lisztből kenyértésztát és a teremben csináltak sütit, hogy másokat is megörvendeztessenek azzal, amit a péknél ellestek, a nagyszünetben kosarakba tették a friss pékárút és megkínálták az iskola többi tanulóját is, na nem mind a 12 osztályt, csak az alsó tagozatot, mert ők külön udvaron vannak (van az osztályteremben egy sütő, ott szoktak néha sütni-főzni). Pénteken minden gyerek a családjának készített egy fonott koszorút, és tettek a közepébe egy szépséges piros tojást. Hétvégén kedves vendégeink voltak, szombaton velük közösen megreggeliztük a finom jó kalácsot.

na, azt mindenképpen leírom, hogy a fénykép a konyhapulton készült, mert az előbb Szonja megkérdezte csodálkozva, hogy "a parkettán fényképezted?". nem, természetesen nem a földön:), hanem a pulton.

3 megjegyzés:

Marienkäfer (Kata) írta...

Szépek lettek a sütemények, a lányok ügyesek nagyon :-)

Zsuzska írta...

Ès majd milyen jó lesz késöbb, amikor a négy lány együtt nekiáll és megsüti az egész karácsonyi sütihegyet, beiglidombot, a friss kenyeret az egész családnak! Az enyémek majd holnap állnak neki, kaptam egy nagyon finom receptet, túróval kalácstészta. Majd felteszem, ha elkészült!

krisz írta...

Szépek lettek a kenyerek,milyen ügyesek a lányok!Réka is jobban szereti ha kenyeret vagy pogácsát csinálok,mert azt lehet tapicskolni,gyúrogatni,nem szólok rá.Jobban tud "segiteni" .Meg persze csipegetni is jobban szeret ebből az élesztős tésztából.