péntek, február 05, 2010

Éljen a könyvtár!

Ezt most nem csak magyartanárként mondom, hanem egy zűrös nap végén, amikor az utolsó bonyodalom a soproni könyvtárban oldódott meg.
Mivel a babákat sokkal drágább innen feladni, mint Magyarországról, és egyébként is mindig van valami alkalom, ami miatt érdemes átmennünk, kb. kéthavonta 3-szor elmegyünk Sopronba. Így történt ma reggel is, elsősorban három manót és egy fiúbabát szerettem volna útjára indítani, csakhogy nem volt itthon csomagolópapír és ragasztószalag. Ali tegnap este hozott nekem dobozokat, én minden dobozba beletettem a babát és a feladáshoz szükséges címmel ellátott szelvényt. Amikor Sopronba értünk, megvettem a ragasztót, a papírt és bementem a postára, hogy elkészítsem a csomagokat. A fiúbaba és egy sárga manó cetli nélkül voltak a dobozban... (mellesleg itthon sem lettek meg a papírok, nem tudom, hol tűntek el).

A nevekre, a városra, az irányítószámokra és az utcanévre emlékeztem, a házszámokra nem. Próbálkoztam telefonkönyvvel, de sikertelenül. A postán azt mondták, hogy a budapesti csomagot szerintük hiába adom fel így, nem fog odatalálni, majd visszaküldik a feladónak (a fiúbabát váró kislánynak pedig a jövő héten lesz a szülinapja...).

Azonnal kellett volna keresnünk egy internet-hozzáférést, de mielőtt ezen elgondolkodhattunk volna, meg kellett állapítanunk, hogy lemerült az autó akkumlátora... Reggelente semmi baja a -17 fokkal, de úgy tűnik, néhány perc zenehallgatás (amíg én a postán szerencsétlenkedtem) sok volt neki. Új aksi kell. remek.
Ali hívott egy taxist, akinek az utcán kapta meg a számát és köztudottam van bikája. sajnos betegen feküdt otthon, de kis idő múlva visszahívta Alit, hogy XY autószerelő mindjárt jön és bebikázza az aksit (valóban sitty-sutty elintézte, igazán rendes volt).

Közben én felhívtam anyukámat, hogy lépjen be a gmail fiókomba és nézze meg a tegnapi leveleimet, az egyik címnek ott kell lennie. Persze, hogy nem volt ott! Thunderbird-öt használok, így csak itthonról látom a leveleket. Tudom, hülyeség, de sokkal jobban tudom rendszerezni, átlátni, mint a gmail-ben. Elérni nem. Akkor maradnak meg a gmail-ben a leveleim, ha a gmail előbb leszedi őket, mint én letölteném (de ide mindig eljönnek, maximum egy részük itt is és ott is megvan, nincs jelentősége - a gmailt nem használom).
Szóval a cím nem volt meg. A másik sem, kereste anyukám is, bátyjám is a régi levelek között, de hiába. Az a bosszantó, hogy mindkettőjük címe évek óta megvan, mert nem először varrok nekik. Ha nyílt lev.rendszert használnék, akkor most egy pillanat alatt megtalálták volna a leveleim között a címeket és kész. Elgondolkodtató (de ha egyszer szerintem olyan hülyén tud rendszerezni...).

Na mindegy, végül a kecskeméti cím meglett, a bp-i címre beírtam házszámnak, hogy 73 (még az emeletre is jól emlékeztem), aztán addig bizonygattam magamnak, hohgy tényleg nagyon jó a memóriám (haha), hogy a végén elhittem, hogy jó címre küldtem a babát.
(A bátyjám közben írt a címzettnek a nevemben levelet, hogy küldje el újra a címet, de a válasz addigra nem érkezett meg).

Akkor elmentünk a könyvtárba beíratkozni. Mármint a csajok, mert nálunk persze nem volt semmi igazolvány. A gyerekkönyvtárban igyenes a beíratkozás, nagyon kedves a könyvtáros, a csajok nagyon boldogok voltak, mert fejenként 7 könyvet lehet kihozni négy hetes határidővel, amit itthon kényelmesen interneten hosszabíthatunk, sőt lefoglalhatjuk a következő könyvet, hogy ne vigyék ki az orrunk elől, és egyáltalán, bármikor láthatjuk, mi van meg és mi van raktáron.
A könyvtárban nem csak, hogy sok új könyv van, de sok számítógép is ingyen felhasználási lehetőséggel és ugyanúgy linux-szal, mint itthon.
Kifelé menet mégis úgy gondoltam, hogy azonnal szeretném tudni azt a házszámot, csak, hogy megnyugodjak. Sajnos a lányok jelszava még nem volt aktív, nem tudtunk a nevükben bejelentkezni, de egy éppen netező úrtól Ali megkérdezte, hogy megnézhetjük-e az általa használt gépen a leveleimet. Nagyon készséges volt, a válasz is megjött, a házszám pedig 73 helyett 28.
Rohantunk vissza a postára negyed hatkor, kértem, hogy a másfél órával ezelőtt feladott csomagon javítsák a házszámot.

Kicsit hosszú nap volt, de a végén mindenki örülhetett, egyedül a kicsi Panna szomorodott el, amikor megtudta, hogy a Kippkoppot meg a Pöttyös Pannit majd vissza kell vinnünk előbb-utóbb, hogy más is elolvashassa:).

Egyébként el kell mondanom, hogy a gyerekek is és a kutya is remekül bírták a gyűrődést. jó lenne, ha nem ütnének ránk és nem hagynának el folyton valamit...

4 megjegyzés:

irisz írta...

A gmail-ben be tudod állítani, hogy amit továbbít levelet, abból egy másolatot tartson is meg, amit később - ilyen esetben az all mail mappában vissza tudsz keresni. A gmail felületét én sem szeretem, de ilyenkor nagyon jól jönnek az ott tárolt levelek.

Jó áron web áruház írta...

Én nemrég kezdtem használni a gmailt és nekem nagyon bejött. Bárhonnan, bármikor, bármit.... csak a net-re kell felcsatlakozni. De ettől szép az élet, hogy különbözőek vagyunk! :-) És így kicsit izgalmasabb is az élet! Csodaszépek a babáid és a manók is!

Rózsa írta...

Szia Ági!
Úgy tűnik, hogy amikor kicsit nyugisabb az élet körülöttetek ti máris intéztek egy kis izgalmat.
Persze úgy szép az élet, ha zajlik. :) Sok puszi nektek: Rózsa

nyagi írta...

Rózsa,
azt hiszem, erre mondják, hogy kicsit szétszórtak vagyunk:)

Írisz,
igen, azok vannak meg (meg azok, amik direkt gmailes címre jönnek), de vannak olyan leveleim, amiket nem a gmail küld tovább, mert a thunderbird hamarabb leszedi a rongybabákról.
valami rossz, az tuti, mindenesetre nagyon gondolkozom mégis azon a gmail felületen...