szerda, január 20, 2010

OVI

- mikor mehetek én is játszani az ovis gyerekekkel? (az ovi szomszédságában lakunk)
- majd ha Bori negyedikes lesz, Szonja harmadikos és Juli már tud beszélni.
- de én még nem tudok németül.
- szerintem az nem baj. Szerinted?
- nem, egyáltalán nem baj, mert ha az óvónéni azt mondja, hogy "citróne", akkor én is azt mondom, hogy "citróne" és ha azt mondja, hogy "centimétá", akkor én is azt mondom, hogy "centimétá".

hát, remélem, tényleg ennyire egyszerű lesz. Régóta foglalkoztat a dolog, egyrészt úgy gondolom, lesz még eleget ilyen-olyan intézményben, maradhatna itthon a húgával, másrészt nem akarom elvenni tőle a lehetőséget, hogy megtanuljon jól németül és játsszon a gyerekekkel. Délelőtt, amikor megyünk sétálni, az ovisok rátapadnak az ablakra (a kertünkre néz), figyelik a kutyát, integetnek Pannának, ő meg boldogan vissza. Waldorf ovit nem tudnánk fizetni, az iskola éppen eléggé kimeríti a lehetőségeinket, így marad a szomszédos óvoda, ahol hat vegyes csoport van (ami nem kéves egy 3000-es lélekszámú faluban)... Mondjuk nem éreztem semmi olyasmit, mint a w.oviban, hogy hú, de szeretnék én is gyerek lenni. itt... de Panna szerint szép és már nagyon várja a szeptembert.
A beiratkozás egyébként nagyon flottul ment. Még decemberben olvastam a helyi lapban (:-), a dátumot, ott volt az is, hogy mire lesz szükség. A formanyomtatványért az önkormányzatra kellett bemenni (a héten 3 nap este 7-ig nyitva van, hogy mindenki odaérjen), ott rögtön adtak egy időpontot is a beiratkozáshoz, hogy ne kelljen várakozni, így tényleg jól ment. Az óvónő kedves volt, eltekintve attól a szerintem vicces gondolatától, hogy mostantól Pannához németül kellene itthon beszélnem... na, ez így sokkolóan hangzott. nem tudom, miért kéne Pannára hagyományoznom az akcentusomat, amikor ő még olyan nagyon jó esélyekkel indul, hogy majd szépen beszéljen németül, ráadásul már tudom, hogy a gyerekeket a legkevésbé sem frusztrálja, hogy nem beszélik a nyelvet, a számukra fontos alapokat pedig villámgyorsan elsajátítják.
Egyébként Szonjával voltam az iskolaorvosnál egy hónapja (mert időről időre tudni szeretnének mindenfélét a gyerekekről, közösen az osztálytanítóval), és miután magyarul mondtam Szonjának, hogy öltözzön fel, ő is megkérdezte, hogy otthon milyen nyelven beszélünk, pedig ez egyáltalán nem is lehet kérdés szerintem.

32 megjegyzés:

Ali írta...

Szerintem az akcentusunk rájuk hagyományozása még csak nem is lenne probléma, de a nyelvtani szerkezeteinket (pláne az enyémeket) egy életen keresztül nem tudnák levetkőzni:-)

Névtelen írta...

Nagyon indiszkrét lennék, ha megkérdezném, hogy mennyibe kerül a waldorf iskola és óvoda Ausztriában?

Bár még azt sem sikerült hiteles forrásból kiderítenem, hogy itt Magyarországon mennyibe kerül...(erre a kérdésre valahogy sosem adnak egyenes választ...). Pedig márciusban itt a beiratkozási időszak és ez nem egy elhanyagolható szempont sajnos.

gyöngyi írta...

Az előző blogbejegyzésnél az egyik fotón, ahol Juli a szekrény előtt ülve babázik, a háttérben az ablakon láttam vmi csodaszép papírdíszt! Én is szeretnék csinálni, van hozzá Transparentpapierom -ha abból van- , hogy kell??
Puszi!

Zsuzska írta...

Nos, a mi kettönk egy ideig együtt járt, akkor 280 eurót fizettünk, aztán a kicsiért már csak 120-at. Àltalában jövedelemfüggö, volt a csoportban jópár ingyenes is és a barátaink 300-at fizettek a lányukért. Igaz, nagyon jól keres a papa. Az iskola nálunk 400 havonta, de itt is lehetnek akik kevesebbet adnak. Meg olyanok is, akik többet. Önként és dalolva. Mert a waldorfos az ilyen. Illetve ilyen is. Jó volt velük. ;O)

Zsuzska írta...

Hopp, az kimaradt, hogy az ovónéni nagyon félreértett valamit a föiskolában!!! SEMMIKÈPP ne beszéljetek a gyerekekkel németül! A magyar az anyanyelvük, a Tietek is, ezzel nem tudtok hibát csinálni. Németül remekül meg fog tanulni az oviban, kb három hónap alatt. Ezért nem is nagyon gondolkodnék rajta, pláne, ha szeretné. Persze csak félnapost. (Frau Dr Wekerdy) ;O)

mynona írta...

Amikor én be akartam Domit osztrák oviba (nem waldorfos, az nincsen a közelünkben) iratni, azt mondta szintén az óvónéni, hogy beszéljek vele minél többet németül, mert ha nem tud semmit, akkor lelki sérüléseket szenvedhet (s ők még vigasztalni sem fogják tudni- jó, ez hagyományos ovi, nem waldorfos, hosszú beszoktatós). Magam három olyan esetről tudok, ahol ez tényleg bekövetkezett, komoly mentális sérüléssel. Biztos sok minden közrejátszik ilyenkor, nem csak a nyelv nem ismerete, de hogy az óvónéninek van némi igaza, az biztos. Természetesen az anyanyelv kell otthon, de az sztem nagyon jó, ha nem nulla német tudással megy egy gyerek oviba, csupa német gyerek közé, ahol senki sem beszéli, az óvónéni sem a magyar nyelvet.
Ha Juli összeismerkedik előtte az óvónénikkel és a gyerekekkel, akkor biztosan nem lesz gond.
Háromévesen oviban új nyelvet kezdeni szerintem elég kemény, hacsak nem remeg a gyerek, hogy végre oviba mehessen, mindegy, hogy milyen nyelven. Egy érzékenyebb lelkivilágú gyerek pedig sérül vele.
De ez csak saját tapasztalat és vélemény.
Nem kell németül beszélnetek Julival, de ha lenne egy kis német barátnője, az biztos nem lenne hátrány...
Vagy ha a testvérével mehetne egyszerre oviba, már az is jobb, de hát az még korai. :)

Névtelen írta...

Thanks for the erdekes informacio

nyagi írta...

A waldorf itt Ausztriában (főleg magyar szemmel) nagyon sokba kerül, mert Magyarországgal ellentétben itt az ilyen alapítványi iskola nem kap állami támogatást, vagyis a tanárok teljes fizetését a szülők állják.

Az ovi nálunk kettőszáz akárhány euro volt, amiből valamennyit (kb harmincat) fizetett helyettünk az önkormányzat. Ez csak délelőttre szólt, ebédig. (+ 15 euro uzsonnahozzájárulás havonta.)

Az iskola nálunk nem fix összegű, nem gyerekszám-függő. Csak az számít, hogy az iskolába hány gyereked jár.
Egy gyerek után a netto fizetés (családi pótlék nem számít) 13%-át kell befizetned
két gyerek után 18%
három gyerek után 21%
Így viszonylag igazságos a rendszer, hiszen aki többet keres, többet tud fizetni, aki kevesebbet, az kevesebbet. Én a négy gyerek ellenére azt is igazságosnak gondolom, hogy csak azért, mert több gyerekem van, nem fizetek kevesebbet annál, mint akinek kettő vagy egy, hiszen kapok utánuk családi pótlékot.

Ezek persze irányárak, minden tavasszal bemegy a család az iskolába, hogy megbeszéljék, történt-e valami változás és finoman megpróbálnak valamivel többet kérni tőlük:) de a család valami megfelelő indokkal kérhet időszakos mérséklést is.

Ja és van még egy egyösszegű épületfenntartási hozzájárulás is, amit lehet részletekben is fizetni, nekünk pl. nagyon húzós lett volna egy összegben. Ez első iskolás gyereknél 600 euro, másodiknál 500, harmadiknál 400 stb...
Ahol nem ilyen tisztán (konkrét százalékokkal) határozzák meg az alapítványi hozzájárulás összegét, szerintem azért nem tudnak előre semmi konkrétumot mondani, mert először látniuk kell, hány család jelentkezik, hányfelé oszlanak a költségek...

nyagi írta...

Mynona,
nálunk Szonja, Bori nyelvtudás nélkül kezdték az ovit. Bori csak egy hetet járt, utána ment iskolába, mondjuk az nagy segítség volt, hogy az első német közegű napokban együtt lehettek ők ketten. nem viselte meg őket, bár én nagyon aggódtam (persze, szerencsére a házban jóban voltak a gyerekekkel, sok osztrák gyerekkel játszottak folyamatosan).
A gyerekek egymás között jobb lehetőségek híján nagyon könnyen kialakítottak maguk között egy jelrendszert, kézzel-lábbal megérttették magukat, és valóban, kb 3 hónapnak kellett eltelnie, amire már beszélgetni is tudtak.
Amikor Panna járt a Tagesmutter főbérlőnkhöz, akkor sem jelentett neki gondot, hogy együtt játsszon a gyerekekkel, megértesse Frau K-val, hogy szomjas, vagy épp pisilnie kell stb.
Az ovi pedig hosszú beszoktatós, az első héten nekem is mennem kell vele, aztán szép lassan minden nap kevesebbet lehetek ott.
(Ezzel szemben a waldorfban egy pillanatig sem maradtam ott Szonjával:). Én úgy látom, hogy a gyerekek szivacsként isszák magukba az új nyelvet, ha Panka többször hall egy új szót, megjegyzi. Tegnap este azt mondta pl. hogy szeretne egy schlittschuh-t, hogy megtanuljon korcsolyázni:). Persze, vitathatatlan,hogy nagy előnyben van, hiszen a nővéreihez jönnek a barátnők, sokszor hallja maga körül az új nyelvet.

Én úgy gondolom, ahogy Zsuzska: a magyar szüleitől a magyar nyelvet kell hallania, az osztrák barátoktól, felnőttektől, óvónőpktől pedig a németet. Így világosan tudni fogja azt is, hogy kihez milyen nyelven kell(ENE:) szólnia és nem zavarjuk össze a nyelvek kevergetésével.

mynona írta...

Én is azt gondolom, hogy magyart kell, hogy halljon a szüleitől, elvégre ez az anyanyelve. Hogy játékosan én mire tanítom meg mellette, azt én nem tartom károsnak, amíg nem keverem össze a nyelveket és szigorúan veszem, hogy a magyar az anyanyelvünk.
A rossz tapasztalatok a három éves kor körül vannak, amikor a gyerek először lát ovit, és vele egyidőben hall idegen nyelvet. Ha már volt ovis és új ovit kezd, vagy iskolásan hall először új nyelvet, ott nem hallottam, tapasztaltam semmi ilyen problémát. Egyedül ez a hároméves kor a kényes.
Különben egyetértünk mindenben, jobb, ha a gyerek a környezete hatására tanul nyelvet.
Nálunk nincsen ilyen "környezet", itt én tanítok játékosan. Így is hatékony, nem sérült az anyanyelv(erre nagyon figyelek). Persze, amit Ali ír, a nyelvtani hibákra figyelni kell, mert eltanulhatja. Nem mindegy, hogyan, és mit adunk át.

mynona írta...

Persze, ha egy hároméves idegennyelvű waldorf ovit kezd, ahol a szülő addig marad vele, amíg szükséges, ott nem hiszem, hogy gond lenne...

mynona írta...

Még annyit, hogy hároméves kor előtt sincsen probléma az idegen nyelvvel, ez nagyon érdekes, írtad is amikor Panka a Tagesmutterhoz járt, érdekes módon sem hároméves kor előtt, sem utána nem viseli meg az idegen nyelvvel való ismerkedés a gyerekeket.

tilia írta...

Hát én néha beszéltem/beszélek velük németül, de a gyerekek kifejezett kívánságára ("ovisat játszunk" t.i.), és nem szívesen. Főleg, mióta kezdenek rendesen beszélni, és én képtelen vagyok utánozni a kiejtésüket, mert az én agyamban már ott az írott szókép, ami befolyásol, nekik pedig csak a tiszta hallásélmény. Azt sajnálom, hogy igazából nem is próbáltam komolyan waldorf oviba adni őket itt, de annyira kevés idő maradt az ovitalálásra a lakás megtalálása után, hogy nem mertem belefogni se (meg az anyagiak sem voltak tiszták, se a majdani jövedelmem, se a költségek). De most már nagyon megszerették az ovijukat. Ami nekem kicsit furcsa és nehéz az itteni vegyes csoportban, hogy a Karenz végétől, azaz 1,5 éves kortól lehetnek gyakorlatilag itt a gyerekek. Ez azt jelenti, hogy elég sok alig kétéves van, akiket ált. pelusozni, sokszor etetni is kell, és még nemigen beszélnek. Ez eléggé lefoglalja az óvónéniket, -bácsikat, és néha úgy érzem, ezért nem jut elég idő a nagyobbakra, de lehet, hogy ezt rosszul látom.

Zsuzska írta...

Tilia hozzászólásához írnám, hogy sajnos valószínüleg igaza van. Tapasztalatból tudom, hogy egy vegyes csoportban a nagyobbak húzz´k mindig a rövidebbet. Az óvodás csoportunkban volt egy halmozottan sérült kislány - gyakorlatilag egy teljes óvónénit lefoglalt és két túlmozgásos gyerköc. Ök a másikat. A csoport relative jól elvolt magában, de azért megéreztük, hogy ez így nem ok. A következö évre meg is változott a rendszer. Nekem, mint Tagesmaminak is volt, hogy három egyévesem volt egyidöben. Hát, a nagyokra nem sok figyelmem maradt, nem is csinálok ilyet többé. Volt, hogy a jobb karomban ordított egy kicsi, a bal karomban a másik, a nagyobbacskák meg ültek dermedten és nézték, hogy mi van... Szörnyü volt.

Ali írta...

Azért a dologhoz hozzá tartozik, hogy nekünk nagyon könnyű dolgunk van nem beszélni a gyerekekkel németül, mert bár gyerekkorunkban tanultunk sokat németet, de én a munkahelyemen nem használom, Ági otthon nem használja így igazából nem is tudunk németül. Természetesen angolul sem beszélnék a gyerekeimmel, meg semmilyen nyelven. De a kérdés a korlátaink miatt föl sem merül komolyan. (bennem legalábbis nem).

nyagi írta...

Azt elfelejtettem leírni, hogy az óvónő nem dalokra/versekre gondolt, szerinte alapvető dolgokat mostantól németül kellene mondanunk (pisilni kell, szomjas vagyok stb...). Erről eszembe jutott, hogy Bori szegedi ovijában volt egy apuka, aki kitalálta, hogy ő bizony magyar létére angolul beszél a gyerekeivel, mert az milyen nagyon hasznos. hááát mindig döbbentem hallgattam a szánalmas kiejtését, miközben folyamatosan angolul beszélt a gyerekeihez, amikor öltöztette őket. Messze nem ugyanaz a helyzet, de intő példaként előttem van:).

A vegyes csoporttal kapcsolatban csak nagyon jó tapasztalataim voltak, de nekem csak egy NAGY gyerekem járt egyetlen évig vegyes csoprtba, el tudom képzelni, hogy a kicsik szülei másképpen élik meg.
A waldorfban egyébként az igazán kicsik teljesen külön voltak.

mynona írta...

"magyar létére angolul beszél a gyerekeivel"

Mindig??? Mert az tényleg ostobaság.

Először az óvónéni védelmére akartam kelni, de azért hogy ezentúl németül beszéljetek otthon, az tényleg nevetséges.

A vegyes csoport szerintem is nagyon jó, a mi ovinkban szülői nyomásra megszüntették... az óvónénik legnagyobb bánatára (és az enyémre).

Ali írta...

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az illetőnek nem volt szánalmas a kiejtése:-) Már ha én ezt meg tudom itélni.
Szerintem az volt szánalmas, hogy folyamatosan beszélt a gyerekéhez, aki természetesen nem válaszolt, vagy ha igen akkor magyarul. Én pl onnan tudtam, hogy magyar, hogy az ember az anyanyelvén ennyit soha nem beszél folyamatosan:-)

nyagi írta...

Mynona,
én értettem, hogy nem erre gondolsz. A versekkel, játékokkal, énekekkel én is teljesen egyet értek, abból hall is sokat a nagyoktól, énekel is sokat németül, de nekem nagyon természetellenesnek tűnik az a gondolat, hogy németül kérdezzem meg Pannától, hogy kér-e vizet:)

nyagi írta...

na jó, ha a kiejtése nem volt szánalmas, azért lehetett nagyon is hallani, hogy nem az anyanyelvén beszél. és ez szánalmas volt:)

mynona írta...

Nekünk van egy hóemberünk, aki csak németül tud... ha azzal játszik- bábozás, én vagyok a hóember- akkor lelkesen hallgatja és magyaráz neki, játszanak... (én is kiélem a bábozási hajlamomat... mert van ám.. :D) Ha meg Ausztriában vagyunk, és ha én németül beszélek akárkivel, akkor ha éppen hozzászólok, akkor is németül szólok. Ez a helyzetgyakorlatunk...
Különben otthon magyar a nyelv.

mynona írta...

Mesélek is németül... akkor ha a hóember is kell, hogy értse - Domi kérésére - és persze sokat magyarul.
Ragad rá a nyelv, ha németül telefonálok, mindig továbbítja a családnak miről beszélek.
Szerintem így nem káros. Szerintetek?

mynona írta...

Viszont egyszer olvastam egy szlovák tanulmányt arról, hogy mennyire káros, ha a gyerek nem az anyanyelvén tanul, mennyire nem jönnek ki a képességei, főleg a nem anyanyelvű óvódát tartották veszélyesnek, amikor a fogalmi gondolkodás fejlődik, és ez mennyire vissza fogja őt vetni az iskolában.
Sokszor az ember nem tudja, hogy tényleg, mi a jó. Ebben a tanulmányban azt írták, hogy az anyanyelvén tanuljon a gyerek, otthon is az legyen a nyelv, és az életben használja az adott ország nyelvét. Érdekes. Ezt statisztikákkal támasztották alá, és pszichológusokkal.

nyagi írta...

Biztos, hogy nem. Az alapvető különbség, hogy te használod a munkádhoz a németet. Valószínűleg nem olyan szinten, beszéled, mint mi (sajnos, mármint nekünk sajnos). Szerintem az nem lenne normális, ha én csak úgy, egyik napról a másikra elkezdenék másképpen beszélni, mint ahogyan ő a majd' 4 év alatt megszokta.
Ha szülőkkel beszélgetek és Szonja, Bori is ott van, akkor én is automatikusan németül szólok hozzájuk, ez nem kérdés.
Az, hogy van a játékok közt egy hóember, aki németül beszél, szerintem nagyon jó ötlet. ez nekem nagyon tetszik és ilyet én is szívesen játszanék, ha tudnám jól a nyelvet:)

mynona írta...

Jó, köszi, megnyugtattál. :)
Mert azért én is töröm rendesen a fejem, hogy nehogy bajt csináljak. De nem látom, hogy bármiben kára lenne belőle. Élvezi a németet, és játszik a szavakkal, és sokszor gondolkodik is, és nevet rajta, hogy mit hogyan neveznek más nyelveken.

nyagi írta...

én is látom ám, hogy ez mennyire fontos. nálunk nagyon szerencsések a nagyok, mert egymással mindent át beszélnek játék közben. Énekelnek egymásnak új, iakolai énekeket, elmondják a többiek bizonyítványversét, stb. Ebbe én nem nagyon szoktam belefolyni, mert nincs rám szükség:). Viszont nagyon szeretik megosztani egymással a nyelvi felfedezéseiket (mint pl. a legegyszerűbb példa: jé, a suli és a Schule ugyanaz a szó).

Amit a tanulmányról írtál, azt már én is hallottam, ezért nem is erőltettem az ovit eddig, hiszen itthon vagyok, nem szükséges, hogy járjon, de ő mindenképp szeretne, én nem hiszem, hogy káruk származhat belőle, hiszen lefekvés előtt magyar mesét hall, magyarul gondolkozik, beszél... Sokat kell nekik mesélnünk, az biztos!

idrah írta...

Előttem van nagyon rossz példa, amikor is a nem német anyanyelvű szülők németül beszélnek szinte csecsemőkoruktól fogva a gyerekeikhez. Itt felénk nagyon sok orosz család él, akik 10-15 éve költöztek ide szülőföldjükről. Olyan korosztályról van szó, akik itt járták felsőbb osztályaikat, németül jól beszélnek, de akcentusuk igen erős (elég csak az orosz nyelvre gondolni...). Itt születtek a gyerekeik, akikhez még az orosz anyanyelvű édesanyjuk is szinte kezdettől fogva németül beszél, és szépen átadják ezt az igen erős akcentust, amit aztán az óvoda, iskola nem tud korrigálni, és cipelik magukkal egész életükben. Ami lehet, hogy nagy hátrányokat nem fog jelenteni (mert helyesen beszélik a nyelvet), de bosszantó, ha arra gondolunk, hogy tökéletesen is megtanulhatták volna...
És én mindig megdöbbenek, mikor hallom az 5-6 éves gyerekeket, amint "nyicht"-et mondanak! :-o :-)

Én sem beszélnék itthon semmiképp németül a gyerekeimhez, még akkor sem, ha tökéletesen tudnám a nyelvet. Mert fontos, hogy az az érzelmi többlet átmenjen feléjük, ami az anyanyelvemen átmegy, az idegenen pedig nem. Legyen szó bármilyen egyszerű kérésről, kérdésről, bármiről...

nyagi írta...

nyicht:DDD elég meggyőző:)

mynona írta...

És akkor ezek az orosz szülők egyáltalán nem is tanítják a gyerekeiket oroszul?
Nálunk is van egy orosz anyanyelvű anyuka, aki csak magyarul beszél a gyerekeihez, nem is tudnak a gyerekei oroszul, és azon gondolkodik, hogy meg kellene azt is tanulniuk.... Hát, ez előbb kellett volna, hogy az eszébe jusson!

idrah írta...

Ági,
szerintem is! :-D

Mynona,
ezek a családok többnyire a nagyszülőkkel együtt élnek (max. pár háznyira egymástól), a gyerekek velük csak oroszul beszélnek, így ismerik azt a nyelvet, ami az anyanyelvük kellene, hogy legyen... Igazából nem ismerem az indítékaikat, hogy miért németül beszél az édesanya a gyerekeihez. Kiváncsi lennék...
Pl. Ákos orosz tanárnője nem alkalmazta ezt a "módszert", az ő kisfia akcentus nélkül beszéli a németet. És ők is mindig oroszul beszélnek egymással, még a suliban is, ami pedig erősen német környezet.

mynona írta...

Talán azt gondolják, hogy a gyerekeiknek már ne az orosz legyen az anyanyelve... nem tudom.
A barátnőm, aki már xxx éve él Bécsben, csak magyarul beszélt a gyerekeihez, azok szinte kétnyelvűek. Nem tudom, de azt hiszem, hogy ők már mégsem a magyart fogják továbbadni anyanyelvként. Bár ki tudja. A lánya biztos nem, pedig magyar anyanyelvű. Ezért tényleg nem érdemes erőltetni az idegennyelvűséget, ilyen okok miatt legalábbis.

Kicsoda írta...

Ez erdekes, nekem pont a masik iranyu, eleg rossz tapasztalatom volt. Mi is csak magyarul beszeltunk otthon es az (osztrak szarmazasu) waldorfos ovoneni,akinek ugyanigy volt egy ketnyelvu kisfia anno, egyszeruen `hulyenek` kezelte a gyereket. Nem kerdes, hogy ebben neki kellett volan tudnia segitenie, de nem tette. A gyerek persze elmondott mindent, de a magyarja messze jobb volt es ot bizony frusztralta. Mikor hazajottunk egyszeruen megvaltozott es nyitottabb lett.
A vegyescsoport kicsinek jo volt, mikor nagykent volt ott, mar kozel sem volt idealis.
Ja es Amerikaban kb havi 450$ volt egy honapra a heti 3 delelott.