szerda, január 06, 2010

Köszönjük az érdeklődő leveleket, jól vagyunk, egészségesen mind, csak valahogy nem megy ez a blogírás mostanában. Ma van a szünet utolsó napja, amit én nagyon bánok Pannával és Szonjával együtt, Bori viszont örül neki, hogy holnap mehet végre iskolába...
A szünet hatalmas hóval kezdődött és most is hatalmas hó van, így aztán nincs olyan nap, amikor ne állapítanám meg, mekkora mázlink van, hogy ilyen jó helyen lakhatunk: egy erdő szélén, úgy, hogy a varróasztalom mellett ülve integetünk egymásnak a szánkózó gyerekeimmel, mert az erdő alatt van egy hatalmas domboldal első osztályú, kanyargós szánkópályával. Most is látom őket, nagyon édesek és idén Panka is legalkább annyira élvezi, mint a nagyok (Ali is velük van).
Ugyanakkor meg a falu központjában is lakunk, szilveszterkor majd' egy órás tüzijáték volt a házunkkal szemben, a főtéren, amit Juli végigaludt, a többiek végig csodálták.

Ma többször is eszembe jutott, hogy Juli most egy éve volt beteg, vízkeresztkor volt a vírusos tüdőgyulladása, tulajdonképpen azért is írok bejegyzést, mert elgondolkodtam rajta, mennyi minden történt velünk azóta...
Belőle például már egy igazi nagylány lett, jön-megy, folyamatosan dumál, ami kivehető a szókincséből: Lola, Apa, Anya, baba, mamma (ez valószínűleg "hamm-hamm", mert akkor mondja, ha enni szeretne). Imád bújócskázni, a kukucs Julinál úgy hangzik következetesen és félreérthetetlenül, hogy "átyá" - a hangsúly ugyanaz, amit tőlünk hall.
Hihetetlenül sokat babázik, imádja a manókat, cipeli, altatgatja, szeretgeti, puszilgatja (minket is folyton). Egyszóval egy kis tündér.
Amit mindenképpen fel szeretnék magamnak ide jegyezni: elképesztően furán nőnek a fogai (és hatalmasak!!!). Elöl alul most van 3, fölül 2, de látszik már a következő 2 fölsőnek is a teteje. Hátul viszont van 4 hatalmas rágófoga. Ilyen sorrendben még sosem láttam fogakat nőni...

Remélem, nem sokkolok vele senkit, ha ideteszek két képet, ami tavaly készül, a kórházban. Addig nem volt mobilom, akkor vett nekem Ali egyet, ő fotózta le vele a kis alvó Julit. Szerencsére már nagyon távoli ez az egész... Azért most is hihetetlenenk tűnik, hogy ezzel a sok csővel, mindennel akkor vehettem ki megszoptatni, amikor csak akartam.

Azóta már ilyen nagylány lett, aki előtt ennyi nővér mellett az sem marad titokban, hogy a karácsonyfán lévő szaloncukrot bizony meg lehet enni....
És még két kép Pannáról - miközben írtam ezt a pár sort, ő hazajött a szánkózásból, befeküdt a függőszékbe és most alszik, mint a bunda:).

3 megjegyzés:

Rózsa írta...

Mindig nagyon hiányoznak a bejegyzéseid, amikor nincs időd írogatni. És hiányoznak az új képek a csajokról. A kórházi képet nézve, hihetetlen, hogy még a csövet tartó ragtapasz formájára is odafigyelnek Bécsben. Nagyon édes a szivecskékkel a pofiján. Még a csövek is kevésbé ijesztőek.
Sok puszi nektek: Rózsa

panka írta...

Nem sokkolt a kép, csak elsőre megijedtem, mert nálam a blogban az oldalsávban megjelennek a belinkelt blogok legújabb képei, és úgy kicsiben nem látszott, hogy ki az, és mekkora, csak hogy kórházi ágy... Örülök, hogy nem aktuális a kép, tavaly eléggé aggódtam Julikáért így ismeretlenül is. Olyan szép nagylány már! :-)))
A szívecskés tapaszokra én is fölfigyeltem, olyan apróság, mégis mennyit számít...

nyagi írta...

igen, a szivecskék nekem is nagyon jól estek tavaly, mindig valami kedves formát vágtak ki a nővérek a ragtapaszból:)