szerda, január 20, 2010

két héten belül

Ali kétszer veszítette el a mobilját. Egyszer az erdő szélén (gondolom, botot hajigált a kutyának és kiesett a zsebéből), tegnapelőtt pedig az utcán.
Az első alkalommal nem volt egység már a telefonon, este hagyta el, éjjel fagy volt, hó volt, nem gondoltam, hogy előkerülhet, de délelőtt egy lány kutyasétáltatás közben megtalálta, próbálta hívni az utolsó számot (engem), de mivel ez már nem ment a lemerült telefonról, felhívott a sajátjáról, sőt, még el is hozta nekem a telefont.

Tegnap valaki szintén kutyasétáltatás közben talált rá az utcán, megnézte a telefonkönyvet, felhívta az egyetlen olyan nevet belőle, akit ismer (a szomszédunkat) és megkérdezte tőle, hol lakik az, akinek a nevét kiírta a telefonja, amikor csöngött - így tudta hazahozni nekünk.

Azért jó falun lakni:).

5 megjegyzés:

Zsuzska írta...

Azért azt hozzátenném, hogy osztrák falun. Na jó, erdélyi falu is lehetne... szomorúan tettem hozzá...

lazsuzso1 írta...

Azért nálunk is van ilyen!
Bízzunk az emberekben!:))))))
Zsuzsa néni

irisz írta...

én a múlt héten találtam két csekket a földön hozzátűzve a pénzt is a befizetéshez, sehogy sem tudtam elérni a címzetteket, ezért befizettem a csekkeket és elpostáztam nekik az igazolószelvényeket a visszajáróval - mindezt azért, mert aggódtam, h. ha beteszek egy tízezrest egy borítékba, nem ér el a címzetthez, de így csak a visszajárót kockáztattam. És megérkezett! :)

Előtte pár nappal pedig egy kis celofán tasakban találtam pénzt a zöldségek közt a boltban, bár odaadtuk a boltosnak, nem vagyok benne biztos, hogy eljutott ahhoz, aki elhagyta.

Rossz, hogy itt egyértelműen én is a rosszszándékot feltételezem, miközben nekem is az természetes, hogy megpróbálok segíteni. :(

napmanó írta...

Nekem két hete esett ki a táskából a pénztárcám, benne a havi teljes kosztpénzzel. Öreg bácsi futott utánunk, hogy visszaadhassa!!
Azóta sem akarom ezt elhinni! Nekem volt ekkora szerencsém vagy az emberek mégsem olyan rosszak, mint mostanában feltételezzük?

nyagi írta...

azért jó, hogy remélem, a többségnek még normális, hogy vegyen egy kis fáradságot, hogy visszajuttassa másnak a tulajdonát.
Amikor Bécsben elhagytam (?) a pénztárcámat tavaly, hónapokba telt, amire visszakerült hozzám. az összes iratom benne volt sértetlenül, tisztán, kivéve a pénz, ami sajnos kivételesen éppen eléggé sok is volt...
Pedig Bécsben nagyon sok gyűjtődoboz van, amibe csak bedobja az ember, onnan pedig eljuttatják a tulajdonoshoz. Ez sem különösebb utánajárásba, sem pénzbe nem kerülne.
Na mindegy, azért az is félsiker volt. Kukában is végezhette volna a jogsim:).