csütörtök, december 09, 2010

Nagybaba kiskezekben

Amikor a csecsemőbaba fényképeit töltöttem le a gépről, Panna kicsit még megszeretgette, mielőtt elengednénk...

kedd, december 07, 2010

Kriszta babái

Egy 1180 g-os csecsemő, a hasában rábcakapi köles van, a fejét és a végtagjait pedig csongrádi gyapjúval töltöttem:). Így nem lett se túl nehéz, se pedig pehelysúlyú (kétszer olyan nehéz lett, mint a csak gyapjúval töltött legutóbbi csecsemőbaba)...
Krisztának varrtam egy bordó manólányt is, a hajához nyers merino gyapjúfonalat festettem.
Mindkét babáról vannak még képek a műhelyben - egyébként nagyon régóta és nagyon lassan, kicsit megkésve de rengeteg szeretettel készültek (sajnos lecsúsztak egy szülinapról).

vasárnap, december 05, 2010

Angyal

Nagyon kevés időm van mostanában, a levél-, és blogírásra sem jut, sajnos varrásra sem sok.
Tegnap Bori kapott tőlem egy ilyen anygalkát Borbála napra és este, amikor a gyerekek lefeküdtek, kedvem lett varrni még egyet, feltettem róla néhány képet a piactérre, hátha megtetszik valakinek:)...

csütörtök, november 18, 2010

a bazárra

már hetekkel advent első hétvégéje előtt készül az egész iskola, minden osztály nagyon konkrét feladatokkal. Elsőben koszorúkat kötnek, másodikban minden család manókat köt, varr, horgol, fest, agyagozik.... kinek mihez van kedve és a bazár ideje alatt manóházakat készítenek a másodikos szülők az arra járó gyerekekkel, amihez már hetekkel előtte kérget, mohát, tobozt, mindenféle terméseket gyűjtenek.
Harmadikban minden család készít 30-40 apróságot, amit gyerekek árulnak gyerekeknek zsetonért. A zsetont a szülők vehetik 50 centért, négy asztal van, 1-2-3-4 zsetonos portékákkal, a terembe csak az mehet be, aki átfér a kicsi kapun, vagyis szülők és nagy gyerekek nem. Engem mindig lenyűgöz, mennyire kedves ez a kis vásár. Már jól haladok, az eredeti terveim ellenére csak epreket varrtam, epertündéreket, (egyelőre) egy pici eperbabát... A kicsi eper-szütyőkbe köveket, csigákat, vagyis igazi kincseket rejtettünk:).
Azért fényképeztem le, mert amivel eddig elkészültem, azt holnap a szülői esten beadom a közösbe.

Ami sokkal nagyobb erőfeszítésembe telik, az a negyedikesek keksz-standja, egyrészt ők is sütnek kekszet a tanítóval (a maguk vetette, aratta, őrölte búzából), másrészt nekünk is kell, minimum 3 kg lisztből családonként, minél többet és többfélét, aminek egyharmadát 10 dkg-ként kis celofánba, aranyszalaggal csomagolva, összetevőkkel, recepttel ellátva kell adagolni, a maradékot a gyerekek fogják ott igény szerint kimérni. Ez még nem lenne olyan nehéz, ha csinálhatnám éjjel, akármikor, amikor ráérek (...), de az osztályban hármas csoportokat alakítottak és megbeszéltük, hogy mikor melyik anyuka engedi át nekik (természetesen segítség mellett) a konyháját, hozzánk a jövő héten jön két kislány sütit sütni - így minden "csapat" visz legalább 10 kg kekszet az iskolába... és persze standokat kell állítani, meg árulni, meg utána bontani, takarítani...
A kávéházba tortát, sütit kell még vinnünk, amit utána megvehetünk:) (mindenki, aki visz, kap egy kupont, amin vásárolhat).
Hát így készülünk a gyönyörű adventi bazárra, amit már nagyon várunk, mert tényleg olyan, mint egy csoda.

Tegnapelőtt este az oviban voltam, az óvónénikkel adventi naptárt csináltunk a gyerekeknek (az óvónők igazán rendesek, punccsal, teával, sütivel várták a szülőket a közös kézműveskedésre) és közben (gondolatban) már Juli hétvégi szülinapjára is készülünk (először fordul elő szerintem, hogy valamelyik lányom szülinapjára semmit nem varrok). Az utóbbi hetek annyira kimerítettek, hogy kénytelen vagyok kicsit lassítani, ezért a piactérre sem kerül baba a héten, talán még a jövő héten sem.

vasárnap, november 14, 2010

Megint picibabás manókat varrtam a héten, a lányok kifejezetten ragaszkodtak hozzá, hogy a múlt heti babák után ők is valamiféle virágokat képviseljenek:).
A narancssárga babánál egyértelműen a sütőtökhoz ragaszkodtak és tényleg teljesen olyan a színe...

csütörtök, november 11, 2010

Szent Márton

nap volt az oviban.
Az elmúlt három évben mindig nagyon bensőséges volt a márton-napi lámpásozás (még akkor is, ha egyszer szörnyű idő volt), ezért nagyon vártuk, de akkora csalódás volt, hogy csak na.
Nem részletezem, mert teljesen felesleges, de nekünk pont a melegség hiányzott belőle, pedig az óvónők egyértelműen sokat dolgoztak vele, felmentünk az erdőhöz, ők gitároztak, a gyerekek lámpásokkal a kezükben énekeltek és néhány ovis előadta a legendát (hogy mindehhez miért kellett a vezető óvónőnek mikrofonban elmesélnie a történetet, nem fogom sosem megérteni).
Minden csoportban nagyon (túlontúl) díszesek voltak a lámpások, Pannáék lufit fújtak, papírmasé gömböt csináltak, festették, itt még gyönyörű volt, aztán jöttek a kezek, lábak:). Na, ez még teljesen lényegtelen, bár felesleges, de amikor tudatosult bennem néhány perc után, hogy a lámpásokban nem gyertya van, hanem egy kapcsolgatható műanyag rúdra szerelt kis égő, azt hittem, felrobbanok, hajrá kínai műanyagipar, éljen a praktikum.
(Emlékszem, Boriéknál Márton napkor a kifliket mindenkinek olyan emberrel kellett megosztania, akit nem ismer. Odamenni valakihez és megfelezni. Itt kifejezetten azt mondták az óvónénik, hogy minden gyerek ossza meg a kiflit a családjával, pedig az üzenet lényege pont az, hogy tudd megosztani azt, amid van egy idegennel.)

Megmutatom Panna lámpását, az óvónéni ke fejét levágtam a képről, mert nem szeretném megsérteni a szem.jogait:). (egyébként vele tényleg semmi bajom, sőt!! nagyon aranyos. A kosárban a finom kifliket cipeli, a hátán pedig ott a gitár és közben Panna kezét fogja).
Panni pedig továbbra is nagyon szeret oviba járni és az óvónéniket is nagyon szereti.
Itt vannak a lányok régebbi lámpásai.

update.
tegnap este még eszembe jutott , hogy ez a lámpás semmiben sem különbözik a karácsonyfaégőktől, max annyiban, hogy ilyet most látok először, olyat meg már rengeteget láttam és megszoktam. Értem én, hogy praktikus, hogy nem kell 120 gyerek gyertyáit folyton gyújtogatni és legalább nem balesetveszélyes, csak nem szép és meghitt... de Pannaának még sosem volt ilyen klssz játéka:D...

vasárnap, november 07, 2010

Levendula és eper

- kislányok pici babákkal... A többi róluk készült kép a piactéren van.

csütörtök, október 21, 2010

Luca manója

a gyönyörű, napsütéses (meleg színekkel teli nagyon hideg) őszben...
sok-sok kép van róla még a műhelyben.

vasárnap, október 17, 2010

Ezen a héten

egy bordó ruhás lányba és egy csupakék manóbaba született.
Képek a piactéren.

péntek, október 15, 2010

Délután kopogtak,

két idegen állt az ajtóban, akiknek az volt az első kérdésük, hogy ugye, magarok vagyunk. Utána a következő az, hogy van-e utánfutónk, vagy ismerünk-e valakit, aki el tudna jönni egy utánfutóval, vagy egy kisebb busszal, mert gyűjtöttek sok dolgot a vörösiszap károsultjainak és az lenne az odajuttatás legegyszerűbb módja, ha lenne rögtön egy magyar kontakt. Azért ez fantasztikus, ez a pici falu, én teljesen elérzékenyültem, milyen jó, hogy egy ilyen szörnyűség után még külföldön is összefognak, hogy segíthessenek...

csütörtök, október 14, 2010

CSECSEMŐ

Egy kedves régi vásárlóm kérésére varrtam ezt a csecsemőbabát, 50 cm, gyapjúval töltöttem.
Szerettem volna a bölcsőben is lefényképezni, de azonnal elkezdték ringatni:)

Van még néhány kép a műhelyben, (mindig ugyanebben a ruhában van, mert az összes újszülött ruhát már elajándékoztuk, ez az egy maradt itthon a babáknak).

vasárnap, október 10, 2010

Mivel Juli az egyetlen ember, akivel a nap 24 órájában együtt vagyok, a következő három szót hallom leggyakrabban:
NEM
ÉN
MAGAM
és még sokszor, hogy
nem arra
nem anya
nem ezt.
Kétéves dackorszak. mindent egyedül szeretne csinálni, aztán ha nem sikerül felhúzni meg bekötni a cipőjét (már hogy is sikerülne?), akkor azt persze elég hangosan szokta nehezményezni...

csütörtök, október 07, 2010

Mostanában mindenki azt kérdezi tőlünk, hogy állunk a padlással, amire Ali mindig azt feleli, hogy jól, én meg azt, hogy sehogy. Végre vettem a fáradságot és ma tettem fel pár képet a házas fotókhoz a mai állapotról, így könnyen eldönthető, hogy melyik válasz áll közelebb a valósághoz:).

kedd, október 05, 2010

OVI

Mindenre fel voltam készülve, leginkább úgy képzeltem ezt az óvodázást Pannával, hogy úgy 2 hétig nagyon lelkes lesz, aztán megelégeli, hogy senki nem képes délelőttönként magyarul beszélni hozzá és úgy dönt, hogy inkább marad itthon Julival, ő legalább érti, hogy mit mond neki.
Ehhez képest meg kellett állapítanom, hogy az óvodát Pannának találták ki. Egyszerűen imádja, reggel nem kell ébreszteni (na ezt sosem hittem volna), kipattan az ágyból, öltözik, pakolja a tízórait és amikor odaérünk, ad egy puszi, átöltözik, berohan (nem csoda, mert általában már várják, két-három barátja van, mind fiúk). Az óvónéni többször is elmondta, hogy nagyon ügyes, a nyelv hiánya egyáltalán nem zavarja a kommunikációban, játszik, énekel együtt a többiekkel, (igaz, hogy bármit kérdeznek tőle, mindenre azt feleli, hogy ja).
Az oviban mindenki maga viszi a tízórait, amit otthon egészségesnek, jónak gondolnak a szülei, hetente egyszer van gesunde Jause, vagyis egészséges tízórai, amikor egy gyerek viszi mindenkinek a reggelit, egyik héten müzlit, joghurtot, tejet, gyümölcsöt, másik héten barna kenyeret, vajat, sok zöldséggel, gyümölccsel.
A hétnek itt is megvan a ritmusa, minden napnak megvan a maga öröme, pl. van játéknap, amikor mindenki vihet otthoni játékot, van torna nap (két nagyon felszerelt tornaterem van az oviban), labdaház (van egy kis ház is tele műanyag színes kislabdákkal, Panna csoprtja pénteken játszik benne, kettesével váltják egymást, kedvükre tombolhatnak kifáradásig) stb... van egy nap, amikor egy angol tanárnő bemegy hozzájuk, leül a mesesarokba és többek között Eric Carle könyvekből olvasgat, mesél azoknak, akiknek épp kedvük van odaülni hozzá. Akinek nincs kedve az angol nyelvű meséhez, azt játszik közben, amit akar.
Nagyjából így néz ki az ovi, Én egyelőre valahol középen érzem magam a szegedi és a w.ovi között, de szerencsére sokkal közelebb az utóbbihoz.
Ma volt a betakarítás ünnepe, Erntredankfest, reggel kis kosárkában vitték a gyerekek a gyümölcsöket, zöldségeket, közös reggeli volt (vajas kenyér zöldség, gyümölcs, mellé répa-, és almalé), bábszínház, éneklés. Pannáék készítettek maguknak fejpántot, egy nagy narancssárga kartonból tök formát vágtak, rajzoltak rá szemet, szájat (meg Zähnéket, ahogy Panna mondta:) amit fóliával bevontak az óvónők, így ez tányéralátét lett, mindenkinek erre terítettek őszi, színes leveles szalvétával és egy kis papírtáskában (amit szintén a gyerekek festettek, rajzoltak), kapott mindenki egy kinder szeletet és egy szőlőcukor nyalókát. hát így volt az ünnep, Panna boldog volt, én felidéztem magamban és megnéztem itt a blogon Szonja 3 évvel ezelőtti Erntedankfestjét és kb. teljesen világosan láttam is a különbséget a két ovi között, amit eleinte úgy fogalmaztam meg magamban, hogy nekem a w. után ez olyan nagyon műanyag (nem konkrét dologra gondolok, nem a játékokra, szinte kizárólag fajátékok vannak, fa babakonyha, fa galéria, fa babaházzal, drótos fababákkal stb...), csak a másik olyan nagyon mély volt, olyan sokszor hallottam énekelni az óvónéniket, olyan nagy nyugalom volt ott, olyan kedvesek voltak, ahogy a kötényükben sürögtek-forogtak, ahogy minden héten kenyeret gyúrtak a gyerekekkel, ahogy kását főztek, ilyesmi. Ahogy megvarrták Szonja kiszakadt ruháját....
Itt is nagyon aktívak, kedvesek az óvónők, nagyon klassz, hogy vegyes csoport van, nyoma sincs semmi olyan brutál szigornak, mint a rémálmaim szegedi ovijában, igazából szép is, jó is, de nekem valami nagyon lényegi, nehezen megfogható dolog hiányzik, pedig tényleg minden rendben van vele és a legfontosabb, hogy Panna nagyon szereti. A waldorffal van egy nagyon fontos dolog, hogy a szülők általában mind szimpatikusak, hiszen biztosan van bennünk valami közös, ami arra késztetett, hogy ezt az iskolát válasszuk és nem a véletlen vagy a lakóhely döntött. Talán ez annak a pótolhatatlan otthon_vagyok érzésnek a lényege, ami az alapítványi iskolák, óvodák kiváltsága. Ettől nem lesz feltétlenül jobb valami (de főleg nem lesz rosszabb a másik!), viszont nagyon más lesz, talán ezért érzek most egy kis ürességet annak ellenére, hogy tudom, hogy jó oviba jár a gyerekem. Egy nagyon jó állami óvodába, amit nagyon szeret és ahol nagyon kedvesek az óvónénik:).

vasárnap, október 03, 2010

Most egy pihe-puha hálózsákos manó született és nagyon fürge volt:).
A héten elkezdtem varrni egy öltöztetős babát is, de nagyon lassan készül, már az is kimerít, hogy iskolába, óvodába mennek a lányok, hárman háromféle időpontban jönnek haza ebédelni, meg aztán a tetőtéren a rengeteg padlástégla...a piactéren
Mindenesetre ez a manó nagy nyugalmat árasztott itt az elmúlt napokban a varrógép mellett:).
Még van néhány fotó a piactéren is.

kedd, szeptember 28, 2010

ezt a zöld párnamanót Panka egyik felnőtt barátja szánja egy leendő új gyerekbarátjnak, aki mostanában érkezik ebbe a világba. Állítólag cukorkák borultak a hálózsákjára:)....

vasárnap, szeptember 26, 2010

vasárnapi kék baba

a piactéren.... (szerintem kisfiú:)

szombat, szeptember 25, 2010

hátha...

Ha valakinek nem válaszoltam a napokban a levelére és véletlenül erre jár, arra kérem, küldje el újra, megint elszálltak a leveleim...
Az a legbosszantóbb, hogy (egyelőre úgy tűnik), csak az a mappám tűnt el, amiben a válaszra váró és/vagy fontos leveleket tettem. Na, de bízom benne, hogy ami valóban fontos levél volt, annak a feladója majd újra meg fog találni.
köszönöm...

szerda, szeptember 22, 2010

teljes felüdülés lejönni a padlásról (ahol csak kosz van és rengeteg munka, és most szabadidőmben éppen a réges-régi padlástéglákat pucolgatom) és látni a kicsiket, ahogy négykézláb másznak a lakásban, merthogy most kutyák, Panna azt mondja, őt Kuglófnak hívják, mert ő már nagy, Julit pedig csak simán Muffinnak.
Reggel pedig, amikor be akartam fonni a haját, azt mondta, hogy inkább csak kössem egyszerűen lóherébe. Mondtam, hogy talán lófarokba, erre pedig azt felelte, hogy mindegy, csinálhatom úgy is, mert neki úgy is jó.
Juli is sokat beszél, nagyon felnéz a nővérére, hogy ő ilyen okosakat tud már mondani - tisztára mint hat évvel ezelőtt Bori meg Szonja...

kedd, szeptember 14, 2010

Lila baba


Orsi Borikájának.
Néhány napja készült és születésnapra utazik, de még nem volt időm ide feltenni a fényképet.
A műhelyben van még néhány kép róla.

vasárnap, szeptember 12, 2010

Már megint

kislányos színek (a jövő héten igyekszem kisfiúsat varrni) és már megint nem öltöztetős babák (de hamarosan biztosan készül baba is), mindenesetre azért nagyon gyorsan hazataláltak:)
egy manólány őszi színekben és egy rózsaszín sipkás manóbaba:

A többi kép a honlap piacterén van rólauk.

csütörtök, szeptember 09, 2010

iskola, óvoda, vegyes érzésekkel.

Panna a héten óvodás lett, először nem is akartam elhamarkodottan írni az oviról, akkora csalódás volt nekem első nap, de végül jó arra is emlékezni, hogy a szerintem felülmúlhatatlan w.oviról Szonja az első időkben mindig azt mesélte, hogy az óvónéni néha kilencfejű sárkánnyá változik és már attól is boldogok voltunk, amikor csak hét feje volt és csak egyszer változott át, végül pedig hirtelen egy kedves Tante C. maradt örökre. Akkoriban minden erőmmel azon voltam, hogy éreztessem Szonjával, mennyire jó helyen van, most pedig arra koncentrálok minden erőmmel, hogy ne próbáljam meg versenyeztetni a két ovit egymással.
A 3000 lélekszámú falu óvodájában 6 vegyes csoport van, Pankáék, ha jól számoltam, 16-an vannak, két óvónénivel. Első nap két és fél órát maradtunk, mindketten, második nap ennek az időnek a felében már egyedül maradt, harmadik nap teljesen egyedül 3 órát, ma szintén egyedül 3 és felet, holnap pedig már 8-12-ig marad egyedül, ebédelni mindig is haza fog jönni, már csak azért is, mert az ovi szomszédságában lakunk, kb másfél perc gyalogútra.
Ő nagyon lelkes (és fáradt), tegnap a legnagyobb meglepetésemre délután tökéletesen énekelt egy rövidke német köszöntőt, amit az óvónéni gitározott, énekelt nekik. Nem csak úgy kitaláltuk, hogy miről lehet szó, hanem olyan jól megjegyezte, hogy értettük a szöveget, aminek nagyon örültünk. mellesleg reggel, amint felhúzza a pacsniját, szalad be, szinte nem is köszön, remélem, ez nem csak a kezdeti lelkesedés...
Szóval az ovival minden rendben Panni oldaláról, én meg még barátkozom vele egy kicsit.

Elkezdődött az iskola is, a negyedik nagyon izgalmas évnek ígérkezik, Bori boldog, maradéktalanul. Örül, hogy felezik az osztályt, a főoktatáson kívüli tanításokon kisebb létszámban lesznek (13 fős csoportokban) és számára a legérdekesebb (érthető módon), hogy rengeteget fognak kirándulni, várost nézni, mert ebben az évben a környezetük, lakóhelyük megismerése is feladata az osztálynak, a térképkészítésig jutnak el végül.
Elment három nagyon eleven (vagy hogy is mondjam) fiú, kettőjüket nehezen kezelte a tanító annak ellenére, hogy neki is három fia van, akik waldorfba járnak, vagy már waldorfban érettségiztek). Talán kicsit majd egységesebbé, kerekebbé válik az osztály, ha a fiúk nem próbálják a kezükbe ragadni a tanítás irányítását.
Ami új, hogy elkezdenek ismerkedni a természettudománnyal (kevésbé tudományosan, mint ahogy hangzik:), állattannal (minden gyerek elviheti majd a házi állatát, megfigyelés céljából:) - ő már most azon gondolkodik, hogy Lolát vigye vagy a teknősöket, mert mindig mindenki nagyon irigykedik a negyedikesekre, amikor megjelennek az édes kutyák, nyulak, tengerimalacok stb az iskola udvarán:).
A kézimunka órán táskát varrnak maguknak és keresztszemes hímzéssel díszítik majd, a tervet már elkészítették tegnap, ha Bori meg is valósítja, akkor az biztos, hogy gyönyörű táskája lesz.
Megfogadta, hogy minden délután pontban ugyanakkor sétálni viszi a kutyát az erdőbe és ha kész lesz a táskája, akkor majd visz benne finomságokat, amik segítségével tanítgatni fogja Lolát. Na, abban biztos vagyok, hogy ebből semmi nem lesz, de eddig tényleg elvitte sétálni az elhatározástól számított mindhárom napon.

Szonjától szokás szerint semmit nem tudunk meg, ő kevésbé lelkes az új tanító miatt, első nap kifejezetten szomorú volt, bár mindig mondja, hogy Frau D. nagyon kedves, de sajnálja, hogy elment a régi, és meg van lepődve, hogy milyen sok házi feladatuk van (nem sok, csak nincs hozzászokva:) Formarajz, három színnel és háttértérszínnel, kb másfél méteres papírcsíkokon.
Nagyon-nagyon remélem, hogy az új tanító annak ellenére, vagy inkább azzal együtt, hogy nagyon fiatal és először tanít w.iskolában, nagyon jó tanító lesz, hogy mindenki azt mondhassa, hogy megérte a váltás.

Hát Julikáról is írok valamit, ha már mindenki másról. Egyre jobban, egyre többet beszél, próbál ragozni is, még ha nem is mindig sikerül, de egyszerű mondatokat már simán összerak. Pl. valamelyik nap Ali bevásárolt, kipakolt az asztalra, ő meg izgatottan szétnézett és amikor valamiről nem tudta, hogy mi az, akkor megfogta, rám nézett oldalra billenő fejjel és ezt mondta: mit hozt apa, hm?
Tegnap is édes volt, varrtam egy babát, Juli megfogta és ezt monda: Baba. Babám. Jujum. (a Jujum a Julié + enyém együtt, amikor teregetek, akkor szokta mondani, hogy melyik ruha kié: Pannáé, Jujum... Szonját úgy hívja, hogy Vávász, Borit Bibinek, Panna is úgy hívta eleinte.)
Amikor fog egy babát, akkor énekli, hogy "tente baba, aluna"... ha kérdezem, hogy ki jön ide, ki kér ezt-azt, akkor a válasz: "én. Juju." Ilyeneket tud, meg nagyon édes tud lenni, ahhoz ért legjobban.
Persze, el ne felejtsem, Lola gondozásához is nagyon ért, mindig megfésüli, amit a kutya hihetetlenül jól tűr. Juli öltözékén látszik, hogy a képek a múlt hónapban készültek, ma már sapkában, kabátban fésülgetné, ha egyáltalán ki lehet menni és nem esik az eső...


vasárnap, szeptember 05, 2010

vasárnapi babák

Bordó és narancssárga - a fényképek a piactéren vannak.

vasárnap, augusztus 29, 2010

Pici lányka

született a héten, 20 cm magas. A lányim mondták, hogy varrjak rá szárnyakat, mert olyan, mint egy kistündér, talán azért is, mert olyan picike...
Miután feltöltöttem a fotókat a honlap piacterére és altattam Pannát, arra gondoltam, hogy a baba talán nem is akar elutazni, hanem itt szeretne maradni nálunk. Amikor Panna elaludt, kijöttem, hogy letöröljem a fényképeket és áttegyem a babát a piactérről a gyerekszobába, de addigra már éppen hazatalált, ráadásul egy olyan családba, ahol már több nagytestvére is lakik:), természetesen nagyon jó szívvel engedem el, úgy tűnik, mégsem akart itt maradni (lehet, hogy csak én szerettem volna:)...