vasárnap, december 20, 2009

ANGYALKÁK...

Az előző posztban emlegetett kék-zöld manó, bár már hazatalált, de előtte még fényképeztem a nagy hóban (itt ma egész nap -12 fok volt....).

péntek, december 18, 2009

Elnézést, de már megint csak "szolgálati közlemény";)...
Rendeléseket sajnos nem tudok fogadni. Varrok, igen, de nem rendelésre, mert tényleg képtelenség korrekt határidőket vállalni a gyerekek mellett, nincs energiám, időm emailekben színeket egyeztetgetni, egyelőre a családi nyugalom kedvéért csak kész babák közül lehet választani (úgy képzelem, ez így is marad)...

Tegnap is, ma is kérdezték tőlem többen, hogy a héten még teszek-e fel vasárnapi babát, manót a honlapra. Sajnos nem tudok, egyrészt mert a lányok minden nap nyúznak, hogy mikor sütjük már a bejglit meg a mézeskalácsot, másrészt takarítanom kellene, mert romokban a lakás, harmadrészt vannak betegeskedők a családban (ezért a héten nem is nagyon jutottam a varrógéphez), negyedrészt pedig már úgyis csak nagyon-nagyon extra postai díjakkal tudnám elküldeni Magyarországra, mert én mostanában nem megyek. Mondjuk, ha valakit érdekel egy világoskék-világoszöld lánymanó még csillagászati összegű postaköltséggel is, írjon a címemre, akkor befejezem (már szinte készen van) és még holnap fel tudom adni, de ahhoz, hogy Karácsonyig odaérjen, biztos sok volna a postaköltség.

Rengeteg anyagot idekészítettem a gép mellé, sok-sok tervem is van, remélem, sokat tudok varrni majd a szünetben, képeket szerintem leginkább majd csak 3 hét múlva tudok feltenni - de remélem, akkor sokat:).
Egyébként nagyon érdekes (és rendkívül szívmelengető érzés), hogy tavaly ősszel, tavasszal és most is a honlapra feltett, nem rendelésre készült manók, babák jóval több, mint fele olyan családokhoz utazott, akiknek már régebben is varrtam. Így legalább én is tudok a virtuális ismerős családokba érkezett kistestvérekről. Ez hihetetlenül jól esik ám...

vasárnap, december 13, 2009


A héten egy vöröshajú babát és egy rózsaszín manót varrtam. A múlt héten készült manók olyan rekord gyorsasággal hazataláltak, hogy ide már fel sem tettem róluk a képet, mert amire felírtam volna a blogra, már nem voltak meg. A honlapot pedig nagyon lusta vagyok frissítgetni és így egy csomó fotóm elveszik, nem kerül fel sehová...
A manóról a képek a honlapon vannak, a babát már most is hihetetlenül gyorsan hazavitte valaki, de azért archiválom a fotókat, már csak azért is, mert látszik az időjárás-változás: a babát szombaton fényképeztem, a manót vasárnap, ugyanott, csak időközben tényleg tél lett...
Lola nagyon élvezte egyébként a hóesést, vidáman vadászta a hópelyheket.

szerda, december 09, 2009

Majdnem elfelejtettem egy nagyon fontos, közös kincset: Lolakutya egyik féltve őrzött tejfogát...
Bori vette ki a kutya szájából.

KINCSEIK...

Borinak van (most) a legtöbb (talán ez így is van rendjén, ő a legnagyobb): egy könyv, egy lúdtoll és egy kis üveg tinta.


A Mikulás olvasókönyvet hozott nekik szép nagy könyv, kevés, nem színes, de szép képpel, versekkel, mesékkel... Ez az első "igazi" olvasókönyvük, az előzőt az osztálytanító szerkesztette, egy szülő nyomtatta, fűzte össze és a gyerekek maguk illusztrálták.

Ebben az új, kifejezetten waldorfos diákoknak készült könyvben még gót betűs történet is van, ami azért érdekes, mert most épp gót betűket tanulnak. Kaptak lúdtollat egy üveg tintával, azzal írnak. A gyerekek még nem tudják, de a szülők már igen, hogy hamarosan egy-egy gyönyörű töltőtollat is kapnak majd az osztálytanítótól...

Szonja legnagyobb kincse ez a saját készítésű ugrókötél: ma készült el vele és még csak ki sem próbálta az iskolaudvaron, nehogy koszosan kelljen nekünk megmutatnia.


Juli kincse ez a gyapjúlabda, Bori kötötte neki, még régebben, de mostanában lett nagy kedvenc: gurítja, dobálja és nagyon teszik neki, ahogy forognak rajta a színek...
Jó látni, hogy a kislányomnak a nagylányom készítette az egyik kedves játékát.


Pannának sok-sok kincse van, "legnagyobb"-ról most épp nem tudok:), de ha lesz ilyen, majd írok róla;)...