szerda, augusztus 26, 2009

A múlt héten volt még egy érdekes tapasztalásunk (Ali nagyjából kimaradt belőle, mert folyamatosan K....-ben van dolga, itthon alig látjuk mostanában).
Nagyon jó az internet arra pl, hogy évek óta nem látott barátokkal, ismerősökkel, és amióta nem otthon lakunk, a családdal is tartsam a kapcsolatot. Levélben, blogon és skype-on keresztül.
Vannak, akikkel már jópár éve nem találkoztam, de néha váltunk levelet, szólunk egymásnak a legfontosabb eseményekről (mint pl. gyerekszületés), szóval ha összefutnánk, talán nem kellene az elejéről kezdenünk a beszélgetést.

A múlt héten egy olyan család jött el hozzánk, akiket sosem láttunk azelőtt, de levélben már évek (legalább 4, de inkább több, nem emlékszem pontosan) óta tartjuk a kapcsolatot (a rongybabák hoztak össze velük is, mint annyi más (ismeretlen) ismerőssel), találkozni csak most találkoztunk, vagyis minden pont fordítva történt: először hosszú virtuális kapcsolattartás, majd ismerkedés. A lányaink nagyon jó barátok voltak az első pillanattól és bennem csak utólag merült fel a gondolat, hogy akár még rosszul is elsülhetett volna, amikor egy öt- és egy hattagú család három napra "össze van zárva" 80 négyzetméteren:).
Persze, biztos nem véletlen, hogy ez nem a találkozás előtt merült fel bennem, mindig is biztos voltam benne, hogy jó lesz velük találkozni, de azért azt akkor sem gondoltam volna, hogy a gyerekeinknek kb egy percre sincs szükségük ahhoz, hogy úgy játsszanak, mintha régről ismernék egymást.
Örülök, hogy vették a bátorságot és meglátogattak minket, jó tapasztalat volt, én remekül kikapcsolódtam a gyerekekkel...

hétfő, augusztus 24, 2009


Lehet, hogy elment minden józan eszünk, de a lányaink boldogsága határtalan. Bori tegnap este azt mondta, hogy ez volt élete legboldogabb vacsorája, amihez talán csak a karácsonyi vacsorák foghatók.



Lola -Bori nevezte el így, amint meglátta- nagyon édes, az úton sem sírt (se nem pisilt, se nem hányt a két és fél óra kocsiút alatt) és éjszaka is csendben, jól aludt. Negyed 4-kor hallottam, hogy mocorog, rohantam ki a konyhába, felkaptam és zseblámpával levittem az udvarba, hogy ott pisiljen, ne a lakásban, de 10 perc reménytelen várakozás után feladtam. Folyton ráfeküdt a lábamra, aludni akart. Felhoztam, ő ment ki a konyhába szó nélkül a helyére, én be a szobába. Reggel persze, amikor felébredtünk, a konyha közepén volt egy hatalmas tócsa, de tudom, mindenhez idő kell...
Szóval most a teknősökkel együtt kilencen vagyunk, Ali szerint nagy pazarlás magunkkal szemben, hogy akkor hoztunk kutyát a házhoz, amikor még Julikától is minden nap olvadozunk, de így most legalább habzsoljuk az életet és nem kell minden áldott nap a csajok sóvárgását hallgatnunk, a temérdek kutyás rajzot gyűjtögetnünk. Ma persze átjáróház lett a lakásunk, hol a fölső-, hol az alsó szomszédok jöttek hozzánk kutyát és gyereket ajnározni, persze, nem bánom, örülök, hogy ilyen jó dolgunk van, még ha meglehetősen fáradt is vagyok (Juli sajnos nagyon rosszul alszik).

Azt már megtanultam, hogy a kutya tálját nem (még a vizeset sem) szabad a földön hagyni, mert Juli belekóstol, egyébként pedig boldogan simogatja és Lola szerencsére nagyon türelmes vele. (Egyelőre... remélem, így is marad).

csütörtök, augusztus 13, 2009

Ha valaki azt mondta volna nekem 1999. augusztus 13-án, péntek reggel, miután aláírtuk egy farmerben, pólóban a papírokat az anyakönyvvezetőnél, hogy a tízéves házassági évfordulónkon négy lány szaladgál körülöttem egy bécsi albérletben (na jó, az egyik csak mászik), akkor nagyot nevettem volna a gondolat abszurditásán.
Soha nem szoktuk megünnepelni a házassági évfordulónkat, azt sem tudom, hogy ma van, vagy holnap:). Hivatalosan, papír szerint ma, de maga az esküvő és a buli 14-én volt (gondolom, azért igazából az számít). A barátnőm, aki ott volt nálam, segíteni mindenfélét az esküvő előtt, körül, már szintén 3 gyermek anyukája és időközben ha jól számolom, összesen kétszer, talán háromszor találkoztunk az azóta eltelt tíz évben. Hű, de nagyon-nagyon öregszünk:), a múlt héten, 4-én volt a születésnapom is, a sokadik... Boritól többek között ezt a rajzot kaptam (teljes életpálya:).

vasárnap, augusztus 09, 2009

Nagyon megnyugodtam hétfőn, mert valaki kivette a lakást, így nem szakad meg a főbérlőnk bevétele, amint költözünk, jönnek az új lakók, ennek pedig örülök. Frau K. egyébként nagyon kedves, kaptunk tőle a héten egy nagy fotelt, egy csillárt és mondta, hogy majd ad sok növényt, biztos lesz helyük a házban. Erről mondjuk nem vagyok teljesen meggyőződve, nem látom az út végét: elkezdtünk kisebb-nagyobb átalakításokat végezni a házon belül, hogy a legtökéletesebben megfeleljen a mi igényeinknek és most úgy áll a dolog, hogy szerintem sokkal messzebb kerültünk a költözéstől, mint két hete voltunk, de legalább nem kötöttünk kompromisszumot:).

Ma először kihagytunk egy spontán, a nyári szünetben szervezett osztálykirándulást és miközben pakolok, nem győzök csodálkozni azon, hogy ennyi vacak kacat elfért ebben a kis lakásban, pedig azt hittem, csak a legfontosabb dolgokat hoztuk a költözéskor Szőregről. Rengeteg apró plüssdarabom van, a vásznakkal még csak-csak jutok valamire, de ezeket nem tudom, mire lehet felhasználni, kidobni sajnálom, pedig lehet, hogy mind szemét. Szívesen odaadnám valakinek, ha tudnám, hogy fel tudja használni.
Na ezt egyébként minden nagyobb takarításnál utálom: mindent sajnálok kidobni, még akkor is, ha tudom, hogy felesleges, pedig itt lenne a tökéletes alkalom.

A textilpelenkáról

szerettem volna leírni, hogy 8 hónap használat után az egyik Kushiesnak a belső zsebe nem bírta tovább a mosógépet (még tökéletesen használható csak kicsit rongyos) és van még egy, amin már látszik az idő múlása. Továbbra is nagyon lelkes vagyok, de már nem hiszem el, hogy két gyereket is ki tudna szolgálni, legalábbis az All in One nem és bár többfélét próbáltam, nekem ez tetszik legjobban, csak ilyeneket használok Juli pelenkázásához, na, meg papírt. Sajnos, ugyanis már harmadszor lett annyira piros a feneke, hogy kénytelen voltam weleda körömvirággal vastagon bekrémezni és egy vagy két napig csak papírpelenkát ráadni, hogy megint szép legyen a bőre.
Fogalmam sincs, hogy a meleg miatt van-e, vagy amiatt, hogy már nem csak anyatejet kap - ugyanis az első 7-7 és fél hónapban ez egyszer sem fordult elő (amikor meleg sem volt és zöldséget, gyümölcsöt sem igazán evett még:).
Mindennek ellenére mindig örömmel térek vissza a textilhez, remélem, átmeneti ez a bőrprobléma, sajnálnám, ha megint koszos papírpelenkákkal telne a szemetesünk.

hétfő, augusztus 03, 2009

Lilababa

Többen kérdezték a napokban tőlem, hogy végleg-végleg abbahagytam-e a varrást (csak egy időre, ebben a mostani zűrös időszakban...). Ez a baba még két hete készült, de a műhelyre nem került fel róla kép, ezért teszek ide néhányat.
A múlt hónapban született még egy manólány és egy manófiú, róluk vannak fotók a műhelyben.