szerda, július 29, 2009

Jött valaki lakást nézni, bement a lányok szobájába, és azt mondta, hogy "de szép waldorf babáitok vannak!". Mondtam, hogy igen, waldorfba járnak a gyerekeim. "Az jó. az enyémek is". Kicsi a világ, főleg, ha hozzávesszük azt is, hogy az illető egy magyar apuka volt:). Vicces lenne, ha egy magyar (waldorfos) család jönne a helyünkre...
Mostanában semmire nincs időm, amire szeretnék, mert valahogy nagyon gyorsan élünk, a postaládám is tele van levelekkel meg persze minden másban is el vagyok maradva...
Nem írtam még, hogy elköltözünk. A lakásból is, Bécsből is, persze nem messzire, csak az első, 3000 lélekszámú kis faluba, a Bécsi erdők gyöngyszemének becézett Kaltenleutgebenbe, ahol nagyon klassz túrázási lehetőségek vannak, a házhoz közeli játszótéren egy kis hegyi forrás csörgedezik hihetetlenül hideg, finom vízzel, szóval mesébeillő a környék, az iskola mindössze 8 km-re van, ami nem vészes távolság és udvarunk ugyan szinte nem lesz (össz-vissz 60 nm, amit jelenleg aszfalt takar), de legalább lesz konyhánk (nem úgy, mint itt, ahol a konyha abból áll, hogy az előszobában van egy sütő meg egy mosogató) és jóval több terünk a házban. Na azért nem hatalmas (25 nm-rel nagyobb, mint ez), a csajok ott is négyen laknak majd egy szobában, de pont elég. lesz egy külön icipici varró- / dolgozószoba (csak lesz, még egyelőre nincs teljesen készen, erősen felújításra szorul belülről).
A házat eredetileg -több, mint 100 évvel ezelőtt- postának építették, majd rendőrség lett belőle és amikor az néhány éve megszűnt, eladta az önkormányzat, akkor vált lakóházzá.

Remélem, mielőbb el tudunk innen menni, bár nem lesz egyszerű, még belegondolni is rossz magába a költözködésbe, viszont az azt követő időszakot már nagyon várjuk.
A főbérlő jól fogadta a tényt, hogy elmegyünk, bár mondta, hogy a gyerekei nagyon fogják sajnálni és a héten már sokan jöttek is megnézni a lakást (annak ellenére, hogy a felmondási határidő szerint csak okt. 1-től kell költöznünk).
Az alsó szomszéd először le akart beszélni a költözésről, majd vett hírdető újságot, hogy keressen két nagy lakást közös kertrésszel, mert ők is költöznének:).
Szőregen a házat sajnáltam nagyon otthagyni itt pedig a szomszédokat...

vasárnap, július 19, 2009

A nagyok egy hete nyaralnak a Nagymamáéknál, Ali általában dolgozik, Julival vagyunk itthon kettesben egész nap, ami egyrészt nagyszerű, mert csak rá figyelek, másrészt pocsék, mert hiányoznak a testvérei (neki is, nekem is).
Már el is felejtettem, milyen egygyerekes anyukának lenni. könnyű, mert ha nem akarok, nem főzök, mert akkor ebédelek, amikor eszembe jut (sőt, akár minden nap tökfőzeléket vagy cukkinit), mert nem fáradok el a folyamatos gyerekzsivajtól, mert el lehet rohanni 10 perc alatt a boltba (na, ez a legmeglepőbb:), mert nem veszekednek stb... Sorolhatnám a rengeteg előnyt (kényelmet), amit elfelejt a többedik után mindenki, de persze sorolhatnám a hátrányokat is, vagyis nem, azokat nem kell sorolni, a legrosszabb, hogy nincsenek itt - ezzel egyértelműen billen a mérleg nyelve.

Julinnál a nap fénypontja születése óta a fürdés. Imád pancsolni, de egyik nap akkor hívtam a nagyokat, amikor Ali őt fürdette és amint meghallotta a hangjukat, akart kimászni a kádból és keservesen sírt addig, amíg Ali ide nem hozta a gép mellé. Itt már mosolygott és figyelt a hangjukra (bár szerintem a fürdőben úgy képzelte, hogy valóban itt vannak).
Az is rossz, hogy nem tudok leülni a varrógép mellé, csak amikor alszik, mert különben folyton figyelnem kell rá. Nagyon. Most lesz nyolc hónapos, de folyamatosan, mindenhol feláll, a bútorokban kapaszkodva szép lassan járkál körbe-körbe. Én nem szeretem, hogy nem ül le, szerintem még bőven ráérne ezzel, nem kell úgy rohanni, de hát Szonja pont iyen fürge volt, nem hiszem, hogy meggyőzhetném a mászás előnyeiről (néha azt is szokott, de ha teheti, inkább ácsorog).
És a legszörnyebb, hogy MINDENT a szájába vesz. Ilyen gyerekem még nem volt. Kétpofára eszi a gyapjút, legeli a szobanövényeket, mindent, amit csak talál. Két kézzel gyúrja be a szájába a földön talált koszokat (hm. akad)... persze a főzelékkel, gyümölccsel már nem bánik ilyen jól. Lelkesen kóstolgatja, de mennyiséget nem fogyaszt. persze ráér.

A teknősök terráriumát letettük a gyerekszoba padlójára, hadd sütkérezzenek, mert nagyon besüt a nap egész délelőtt. Julival mi többnyire a másik szobában vagy a konyhában vagyunk, de ha tehetei, bemászik a teknősökhöz, feláll a terrárium mellett, beszélget velük, felülről nézegeti, mit csinálnak és fülig ér a szája. Határozottan boldog és kifejezetten büszke magára, hogy ő még ilyet is tud. Én persze csak a veszélyforrást látom ebben az akcióban, szörnyű az a nagy üveg az édes kisgyerek mellett. ezért előbb-utóbb elcipelem a lakás másik sarkába, ő meg nevetve vissza - mintha ez a cipelősdi is a teknősös játék része volna.
Amikor esznek (általában pitypanglevelet) akkor csak ül vagy kapaszkodva áll egy helyben és komolyan nézi őket. Amikor megreggeliztek, megkönnyebülten sóhajt egyet és mosolyog - nagyon édes.

Mindig úgy gondoltam, hogy a négy gyerek nagyon ideális, minden kezünkre jut egy és mindenki jól jár, de igazából úgy érzem, hogy mindenkinek járna néhány nap, ami csak az övé (vetésforgó:), mert sosem tudok egyikre sem igazán figyelni (szörnyű, hogy ilyenkor mennyire látom), pedig milyen jó lenne nekik is - nekem is. persze, biztos, hogy egymás nélkül rossz lenne a gyerekeknek.

Most még egy hetet töltenek a Nagyinál is. mindenesetre nagyon élvezik a nyaralást.

csütörtök, július 09, 2009

Lassan egy hete megkapták a lányok a bizonyítványt és én megint megállapítottam, hogy szeretem nagyon az évvégi szöveges értékeléseket, mert egy kicsit sem érdekel, hogy a gyerekeim egy adott skálán relatíve hogyan teljesítenek az iskolában, de arra nagyon is kíváncsi vagyok, hogy hogyan viselkednek, önmagukhoz képest milyen a teljesítményük.
Úgy érzem, mindkettőjük hozta a maximumot (ha van ilyen), sem többet sem kevesebbet annál, amit mi gondolunk. Ami nagyon nagy öröm számomra, hogy mindkettőjük bizonyítványában szerepel, hogy bármikor, bárkinek, akinek szüksége van rá, azonnal segítenek, lehet rájuk számítani, vagyis szociálisan igen érzékenyek.
Bori természetéből adódóan hajlamos lenne arra, hogy egyfajta outsider szerepet vállaljon magára, de talán a remek közösség ezt nem teszi lehetővé - szerves része, aktív tagja az osztálynak, amit a tanító már mondott is nekünk, hogy hiányozna nagyon az egészből, ha elmennénk innen.
A kézimunkatanár nagyon negdícsérte, ügyes, gondosan megtervezi előre a színeket, alapos és hatékony munkát végez, segít azoknak, akik lassabban haladnak. Nagyon szépen ír és olvas annak ellenére, hogy nem az anyanyelvén teszi, nem okoz neki gondot a nyelv váltogatása, remekül lehet vele együtt dolgozni, két szaktanár külön megemlíti, hogy sokat mosolyog és kivétel nélkül mindenki írja, hogy nagyon érdeklődő és nyitott (örülök neki, hogy senki nem látja zárkózottnak, mint tavaly). Szóval igazán büszke lehet magára, nagyon szépeket ír mindenki róla.
A bizonytványverse meglepően hosszú és nem meglepően szép, Noéról szól.

A bizonyítványában leírtak alapján Szonja nagyon szeret mesélni, nagyon szereti az tanítás interaktív részeit, élvezi a ritmusos részeket de esetében felmerül a tanítóban, hogy nem ért mindent a hosszabb, NEM interaktív részeknél, mert képtelen nyugton ülni. mocorog, forgolódik, talán el is kalandozik. Nem meglepő, mindig is ilyen volt, sosem bír nyugton ülni a hosszabb mesék alatt (szeintem nem nem érti, csak sajnos unja, de nem tudom, mindenestre, ha én mesélek neki, ugyanilyen). Az elsők között fejezi be a tízórait és elsők között rohan az udvarra, ahol csak szaladgál, ugrándozik, sosem ül le és sosem fárad el.
A kézimunkával ő persze nem olyan türelmes, könnyebben feladja, nehezen veszi fel újra, viszont euritmián nagyon ügyes és főleg, ami fontos, hogy nagyon szeretik az osztályban. A tanító szerint kiválóan zárta az első iskolai évet.
Vele is nagyon elégedett vagyok, ő sosem lesz csendes és nyugodt, meg persze még véleltlenül sem kell annak lennie, viszont erős, gyors és ügyes.
Az ő verse rövid és dinamikus.
*
A bizonyítványban van egy levél, ami csak a szülőknek szól, nem gyerekfüleknek-szemeknek való, ebben szerepelnek a fenti jellemzések is, ezért aki elolvasta, ne mondja el a csajoknak. ez a tanítók kérése.
A verset mindenkinek egy osztályfényképes színes papírba tették a tanítók, a papír színe pedig megegyezik az adott osztály termének a színével.
A több oldalas jellemzéseket és a verseket minden tanár kézzel írta, ami szerintem elég nagy munka részükről és nagyon szép emlék lesz később a gyerekeknek.

A nyári szünet Pankának, Julinak örömére jól indul, Bori és Szonja sokat veszekszenek egymással, én mindig elhatározom, hogy nagy türelemmel nem veszek erről tudomást, de ez nem szokott sikerülni...
Egyébként sok-sok változást hoz ez a nyár, de valahogy még nincs időm, kedvem leírni, majd hamarosan.

kedd, július 07, 2009

Hét és fél hónapos, ma így tölti a napját: néhány perc után elfárad, akkor leül és boldogan pihen, majd újra feláll. Ettől el sem lehet tántorítani, nem vesztegeti az idejét, ez neki most nagyon fontos.
Igen, tudom, Juli fotoalbum lett a blogból, de ezek a fordulópontok annyira gyönyörű pillanatok és olyan ellenállhatatlan:D.

vasárnap, július 05, 2009

NAGY FELFEDEZÉSEK 2.

Tamara és Tóbiás: a teknősök.




NAGY FELFEDEZÉSEK 1.

A sárgadinnye, a barack és az uborka.


péntek, július 03, 2009

Végre.

Elképesztően mozgalmas hét van mögöttünk, annyira zsúfolt volt, hogy már kedden úgy tűnt, mintha péntek lenne. Ali csütörtökön azt mondta, hogy soha nem volt még annyi péntek egy hónapban, mint ezen a héten és teljesen igaza volt...
Múlt hétvégén volt nyárünnep az iskolában: abból állt, hogy minden osztály bemutatott valamit a nagyszínpadon, kivéve az elsősöket, mert ők még nem mennek színpadra. Voltak nagyon klassz előadások, Boriék oroszul, egy orosz állatos mesét játszottak el és ahogyan régebben is írtam, egyelőre még kórusban mondják a szöveget.

Hétfő délután Boriéknál volt évzáró pik-nik, én sütit vittem, Ali nem jött velünk, mert a főnöke (aki egy hónapban csak pár napot tölt Bécsben, egyébként Párizsban dolgozik) éppen itt volt és beszélnie kellett vele (ráadásul egy csoporttársának védése volt aznap).

Másnap reggel az osztályteremben Szent Ferencről mutattak be egy darabot, amihez külön tanultak olaszul is, egy tanítóbácsival. A darab persze németül volt, de volt benne ó-olasz szövegrész is. Mindez pedig szervesen zárta a második iskolai évet, hiszen egész évben állatokról szóltak a meséik, farsangon mindenki állatnak öltözött (kivéve az osztálytanítót, mert ő cirkuszigazgatónak:), a szülinapokon állatot rajzolt a tanító mindenkinek. stb. és mivel Szent Ferenc az állatok védőszentje, így gyönyörűen lezárták ezt a témakört. Mellesleg elkészítették év végére az első "tankönyvüket" is: Szent Ferenc élete, sok-sok színes rajzzal díszítve.

Szerdán délután Szonjáéknál volt pik-nik, előtte el kellett mennünk Badenbe, úgyhogy rohanás volt az egész nap (és persze sütöttem egy adag pogácsát és egy adag muffint is közben).
Szonjáék úgy búcsúztatták az évet, hogy a teremben közösen elénekelték/elmondták szeptembertől kezdve majd' minden hónap legkedvesebb énekét/versét. Zenéltek is, mert évközben mindenki egy csörgőt kapott a születésnapjára, így évvégére lett igazán szép (hangos:) a közös zenélés (erről jó lenne írnom, ha nem lennék ilyen hullafáradt = lusta. A csörgő egyébként egy joghurtos doboz benne magokkal, kívülről teljesen beburkolva szép, színes papírba. Szonja lilát kapott).

Csütörtökön euritmiabemutatón voltunk, Boriék a "Péter és a farkas" zenéjére táncoltak, miközben az osztálytanítójuk mesélte a történetet.
Délután Bori barátnője jött hozzánk, ami nekem külön stressz volt az ebéd és a délutáni gyerekalvások miatt, de mint mindent, valószínűleg kicsit túlreagáltam ezt is.
Ma reggel 8-ra Alival egy megbeszélésre kellett elmenünk (majd egyszer bővebben), aztán 10-re vittem Julikát orvoshoz és utána végre elkezdődött a nyári szünet, aminek én sokkal-sokkal-sokkal jobban örülök, mint a gyerekeim. sőt. egyelőre talán csak én örülök neki.

Panka úgy kezdte a nagy szabadságot, hogy amikor jött le Frau K-tól, kiszaladt az udvarra, ott volt minden nagy gyerek és elesett a lépcső alján (nem akartam ma vinni, de amikor indultunk az orvoshoz, ő jött szólni, hogy az egyik Tageskind ma van utoljára és tortáznak, szeretné, ha Panna is velük ünnepelne). Most egy púp van a homlokán, horzsolás a vállán, az orráról pedig leszántotta a bőrt, mintha befestettük volna.

Julika mozgásfejlődése kiváló, továbbra sem túlsúlyos, a doktornő nagyon elégedett volt vele. Látta mászni, felállni, felülni és hallotta visítani, amikor beadta neki a védőoltást.
Hát így vagyunk, örülök, hogy egyelőre csak két iskolás gyerekünk van, nulla ovis, mert ez a feszített tempó nem nekem való. Rosszak az idegeim:).
Szeretnék ma sokat aludni és a hétvége után újult erővel hozzáfogni Sára és Borcsa babájához.

csütörtök, július 02, 2009



Az elsősök (rózsaszínű) termétől pénteken hosszú időre, talán örökre búcsút veszünk, Szonjáék átköltöznek a másodikosok (barackvirágszínű) termébe, ahonnan Boriék mennek tovább a harmadikos termbe.A héten volt az évzáró, osztályonként külön-külön, hétfőn itt, szerdán ott, egyik helyre elvittem a fényképezőt is, így teszek ide pár képet arról, hogy búcsúztatják itt "waldorfiában" a gyerekek a tanévet (eszembe jutottak az én fehér inges, nyakkendős... évzáróim, hát nem túl szívmelengető emlék: meleg volt és unalmas).
A kis faház, amit sokszor fényképeztem, a harmadikosok osztálymunkája (természetesen az osztálytanító és néhány lelkes apuka keze munkája is benne van). Régebben már tettem valahová képet az előző harmadikos házakról is, amik még az iskolaudvaron vannak, de lusta vagyok megkersni, mindenesetre mindegyik gyönyörű és Boriék nagyon várják, hogy ők is tervezhessék, építhessék majd a házukat.
Az idő délután gyönyörű volt, aztán fél 7 felé a gyerekek nagy örömére elkezdett ömleni az eső, a bátrabbak boldogan szaladgáltak a meleg pocsolyákban, a fiúk pedig gátat építettek:). Jó buli volt... utána Szonjának meg Pannának kicsavartam még a bugyijukból is a vizet, este pedig úgy aludtak, mint a bunda.
Az nagyon klassz, hogy ilyenkor piknik-szerű büfé van, mindenki visz valamit, amit akar, így vacsorázni sem kellett itthon a sok saláta és süti után.
Bizonyítványerset és értékelést majd pénteken, az utolsó tanítási napon kapnak a gyerekek (meg persze mi is:). Nagyon várjuk.