kedd, június 30, 2009

hogy el ne felejtsük...

NÉMT-MAGYAR, Panka értelmezésében:

Ami baum, az fa.

A fußi az, ami láb.
A cipő németül schuhe anziehen.

A lieb bleiben azt jelenti, hogy nem szabad veszekedni.

- Panna, szaladj aludni.
- megyek, de különben az alvás az schlafen...


Ugye micsoda haszon egy Tagesmutter a házban?:)

hétfő, június 29, 2009

Nagyon érdekes a kisbabák mozgásfejlődése. Az első gyereknél minden egyes állomás nagy boldogsággal, büszkeséggel (?) töltött el minket, most pedig már kicsit keserédes az öröm, mert látom benne azt is, hogy nem lesz több picibabánk, persze, ez nem szomorú, hiszen cserébe itt egy édes kis kúszó-mászó vidám manócska, aki hamarosan nem mászni, hanem szaladni fog a nővérei után... Félre ne értse senki, egyáltalán nem szeretnék több gyereket, négy édes, egészséges kislánnyal tökéletesen boldog és elégedett vagyok, már össze is pakoltam minden babaruhát, mert többé nem lesz rá szükségünk és még csak a szívem sem fájt értük;). Lejjebb kellett tennünk a kiságyban a matracot, na ezt bánja egy kicsit a derekam, de cserébe Julika hangosan nevetgél, kiabál, édesen jön-megy a maga módján a szobában, ami igencsak szórakoztató.
Amióta néhány napja egyedül felül, Juli azóta szinte nem is hajlanó hasalni. gyorsan mászik, kúszik mindenhová, mindent alaposan megnéz és megrág, de csakis gyönyörűen ücsörögve. Két napja már térdel és mindenütt fel akar állni. Fürdés közben a kádban, az ágyaknál, bútoroknál, Pankában megkapaszkodva, vagyis csupa biztonságos környezetben, könnyű terepen (ahhoz képest meglehetősen alacsony hibaszázalékkal). Mondjuk, szerintem csinálhatná egy kicsit ráérősebben is, de nem vagyok rá túl sok hatással, rettentően elszánt.
Ezek a képek még a múlt héten készültek, de óránként tudnék ilyet fényképezni, mert így szokta felmérni mostanában a terepet. Azért teszem ide, mert most még érdekes, de pár nap múlva már talán nem lesz az és egyáltalán nem emlékszem, hogy a többiek is így "ácsorogtak" volna... Hogy hogy képes viszonylag hosszú időket így eltölteni, nem tudom, mindenesetre nem úgy néz ki, mint akinek ez nehezére esne, sőt. Közben elégedetten berreg és ha elfárad, csak lehuppan az egyik oldalára. A képen éppen kibicel, a többiek memóriajátékát figyeli (egyelőre csak figyeli, aztán majd gondolom, hamarosan bele is fog avatkozni....)

vasárnap, június 28, 2009

NEMEZ

A másodikosok év végén egy nagy kosárral ajándékozzák meg az osztálytanítójukat (így köszönik meg az éves munkáját), a kosárba minden gyerek beletesz valami kicsi, lehetőleg otthon készült apróságot. Mivel pénteken kaptuk a körtelefont, hogy hétfőre készítsük el vagy találjuk ki az ajándékunkat és szombaton nem voltunk itthon, vasárnap pedig szerencsére nincs olyan bolt Ausztriában, ami kinyitna, az itthon rendelkezésre álló alapanyagból kellett kitalálnunk valamit, vagyis gyapjúból:).
Bori képet szeretett volna nemezelni, azt gondoltuk ki, hogy legyen kerek - így lehet kép is, alátét is, például egy vizes kancsó alá az asztalon, vagy egyszerűen asztaldísz, terítő, akármi. Mellesleg remek egérpad, azt hiszem, ha egyszer rengeteg szabadidőm lesz, magamnak fogok is nemezelni egy szép egérpadot a számítógéphez... sőt talán meg sem várom, hogy rengeteg legyen a szabadidőm:))



A gyapjúdarabokat egymásra fektettük, rétegenként váltogatva a szálirányt. A tetejére rátettük a mintát, majd egy hálóba csomagoltuk (régen babakocsira való szúnyogháló volt, de jó bármilyen ócska függöny, az a legjobb, ha teljesen műszálas).
Mi mindig egy kiürült samponos flakont szoktunk használni a nemezeléshez, ebbe teszek illatmentes folyékony tiszta szappant és nagyon forró vizet, belocsoljuk gyapjút és elkezdjük nemezelni. Amikor a minta már biztosan megtapadt és nem fog elmozdulni, levehetjük a hálót.
Körbevágjuk a kívánt formára, tovább nemezeljük, hogy szép legyen a széle.
Kimossuk langyos vízben, majd hideg vízbe dobjuk, kicsavarjuk és a végén ecetes öblítővízben átmossuk (hogy semlegesítsük benne a lúgot), kicsavarjuk és hagyjuk száradni.
(a képen sajnos nem látszik, szép írott betűkkel azt írta Bori a cetlire, hogy Von Borbála:)

csütörtök, június 25, 2009

Mekkora nagylány: egyedül, segítség nélkül felül:). Mi hasra tesszük, lefektetjük, ő pedig mindig visszaül. nagyon elszánt...

szerda, június 24, 2009

Mese...

Tegnap ebédfőzés közben hallottam, hogy Panka olvas. Németül:). Benéztem a szobába, ült az ágyon, kezében egy kis német nyelvű füzetecskével, amit Szonja kapott az egyik barátnőjéből, a földön pedig Juli és Léna (a babája) lenyűgözve hallgatták a mesét. Hozzá kell tennem, hogy soha, senkit nem hallott németül olvasni.
Én nagyon jól szórakoztam, úgyhogy gyorsan előkaptam a fényképezőt, szerintem érdemes megnézni, megérteni ne próbálja senki, mert nincs értelme.
A nap folyamán még tartott több felolvasást, estére már olyan jól ment neki, hogy többször beleszúrt egy "nein, das geht nicht!" vagy "warte, so und so" felkiáltást és miután érzékelte a hatalmas sikert, ma egész nap egy viaszkrétával telefonál (az a mobilja) németül. Pedig már egy hete nem volt Frau K.-nál, de ezek után ma megint felviszem az oviba. Azt hiszem, ez a kötelességem:).

hétfő, június 22, 2009

HÉT HÓNAP

ideteszek két képet arról, hogy Juli milyen nagyot nőtt ebben a hónapban (a hétvégén lett hét hónapos): mászni próbál, ami néha sikerül is neki, illetve pár napja mindig figyeli, hogy mi hová esik, direkt még nem dobál le semmit, de ha úgy alakul, alaposan követi a szemével a zuhanást.
és persze továbbra is csak rág és rág, már látszik a második foga.
Enni gyakorlatilag semmit nem eszik, 2-3 kiskanál a rekord.Az éjszakáink... hát amióta jön a foga, nem nagyon jók, az utóbbi időben nem alszik végig, bár emlékszem, Szonjánál is rosszabbak lettek hat hónapos korától az éjszakák, de Julinál, mondhatnám, drámai a változás:), hiszen ő azelőtt végig aludt. Na, elvétve még most is előfordul, de egyáltalán nem jellemző.... mindegy, persze, egyszer csak majd megint eljön annak is az ideje.
Ezentúl pedig berreg, nevet és nagyon-nagyon édes kislány:D

vasárnap, június 21, 2009

Pikinikezni voltunk a Lainzer Tiergartenben, hatalmas séta után egy gyönyörű tisztáson (ideális piknikre, mert arrafelé kutyák nem sétálhatnak). Ugyanaz a család szervezte, akik tavaly is, a meghívottak is ugyanaz az öt család volt, akik tavaly, a legnagyobb különbség az kb. 15 fok volt, a tavalyi javára természetesen...Odafelé Panka kibérelte Juli babakocsiját (el is aludt benne), ezért őt a hátamon vittem, visszafelé viszont Juli dőlt ki, ő aludt a babakocsiban, akkor Panka próbálta ki a Mei Tait és nagyon élvezte.
Piknik... (a gyerekek közül azért fényképeztem csak Julit, mert a többieket szinte nem is láttam:)
A Lainzer Tiergartenben mindig találkozunk békésen sétálgató vaddisznókkal.
Nagylányok...
Héthónapos Julinka...

péntek, június 19, 2009

Csajok, ti milyen kutyát szeretnétek?:)

Délutáni idill a varrógép mellől fényképezve:). Ha jó látom, Juli például egy foxit szeretne...

szerda, június 17, 2009

A waldorf iskola, óvoda nagyon sok mindenre tanít minket, szülőket is (magunkról van szó, nem általánosságban írom). A gyerekek nagyon szépen élik meg az ünnepeket, figyelik az évszakok váltakozását, a világ körforgását és biztonságban érzik magukat, mert átlátják nagyjából a kisebb egységeket, tudják, mi hogyan következik egymásból, egymás után a világban. Minden ünnepre nagyon készülnek, a legjobban természetesen a születésnapjukat várják, amit olyan széppé tesznek egymás számára, hogy az élmény nagyon sokáig tart.
Boriék tavaly egy pici manóval ismerkedtek, úgy, hogy Frau W. mindig csakis a születésnapokon mesélt róla, egyébként soha, hiába szerették volna a gyerekek a folytatást, ki kellett várniuk, míg valakinek ünnepelhetik a születésnapját. A szertartás része (ami gyertyagyújtásból és éneklésből áll és az ének hihetetlenül gyönyörű), hogy miután meggyújtotta a szülinapos gyertyáját az általa kiválasztott osztálytárs, ő az osztálytanítóhoz megy, aki megajándékozza, majd a köszöntés után egy mesét mesél az osztálynak (a mese végén gyertyafújás).
Tavaly év végére alaposan megismerkedtek ezzel a pici manócskával és minden róla szóló történet előtt a születésnapos kapott egy nemezelt gyapjú kincses gömböt, benne egy pirinyó gyapjú manóval és apró kövecskékkel (tavaly képet is tettem fel róla Bori szülinapján). Mindegyiknek kicsit más volt a színe, de nagyjából mégis ugynazt kapták, első osztályban talán azért is, mert ez így nagyon közösségformáló volt - én legalábbis így éreztem.
Ebben a tanévben Bori már rögtön szeptember elején várta az első szülinapot, hogy újabb történeteket meséljen Frau W. a manóról, aki most minden "részben" új állattal ismerkedik, a szülinapos pedig azt az állatot kapja ajándékba, amelyik a születése napján a manóval összetalálkozik. Természetesen minden állat csak egyszer szerepel.
Bori régóta mondogatja, hogy ő mókust vagy őzet szeretne kapni, de azért akármit kap, örülni fog, még a bagolynak is:).
Nem tudom, Frau W. ezt honnan érezte meg, nagyon telibe talált ezzel a kedves kismókussal. Egy hurkapálcára van erősítve, így ugrándozik könnyedén a faágak között.

kedd, június 16, 2009




Nagyon szép volt Bori kilencedik születésnapja, bár meglehetősen hosszú is, mert tegnap éjjel egykor lett kész a torta:). Örült a drótos babáknak, örült a karórának (ez volt a kérése, bár nem tudta, hogy megkapja-e) és örült a Szabó Magda könyvnek is. Tőlünk is kapott egy kis könyvet, amiben leírtuk neki, hogyan érkezett a világra - természetesen nem racionalista születéstörténetet, hanem egy (szerintem) szép mesét, amelynek az alapja az, amit a waldorf óvónénik is mesélnek a szülinapos gyerekeknek, de mivel Bori már tud olvasni, így kapta tőlünk, leírva.


Alival az iskolába vitt 36 muffinon kívül tegnap este nagyon klassz tojásmentes tortát sütöttünk (recept a receptesben:), belül eper és kölespuding, kívül rózsaszínű házi marcipán (rózsaszín a belekevert finom friss céklalétől lett) és így teljes volt a boldogság. Egészen este hétig örültem, hogy a legboldogabb, legszebb szülinapját ünnepeljük a legnagyobb lányunknak, semmi kapkodás, semmi idegeskedés, de akkor aztán mindannyian fáradtak voltak és volt sírás is, kicsi veszekedés, amikor hazaindultunk a Schönbrunnból, de a vacsora végére megint béke volt és boldogság.
Délután a gyerekmúzeumba szerettünk volna menni, de az interneten nézve kiderült, hogy együtt nem mehetünk. Vicces, de vannak iskolás kor alattiaknak külön és iskolásoknak külön kiállítások, programok, közös halmaz nincs, így a nem túl jó időre való tekintettel a Schönbunn mellett döntöttünk, jól, mert nagyon klassz új dolgok épültek (én már régen voltam ott). Pl. egy függőhídon is le lehet menni a bejárattól az állatokig, hogy a lombok között sétálhassunk, nézhessük a madarakat, azonkívül új ház a 3 orángutánnak és egy rész, ahol háziállatokat lehet megnézni, a nyulakat pl. eképpen:

Mindent megkapott, amit szeretett volna, tőlünk is és Frau W.-től is (erről majd írok külön, mert érdemes). Ami számomra a legnagyobb meglepetés és legmelengetőbb érzés volt, hogy egymástól függetlenül a barátnői is készítettek neki ajándékot az osztályból. Ez nagyon jól esett neki is, nekem is, sőt, C-nek még az anyukája is írt neki néhány sort a családjuk nevében.
Aztán még a szomszédok is felköszöntötték. Jó helyen van, na. Nagyon jó ezt érezni.

hétfő, június 15, 2009

DRÓTOSOK









Régebben írtam, hogy a csajok kedvenc játéka a babaház, a múlt héten varrtam még egy drótos babacsaládot, Bori holnapi születésnapjára, mert régóta szeretne egy vörös hajú waldorf babát, először egy pici vöröshajú drótosat varrtam neki, majd egy egész család kerekedett belőle.

vasárnap, június 14, 2009


Ma Badenben, gyönyörű, termálvizes fürdővárosban voltunk a főbérlőinkkel, Bécstől 30 km-re. A környék és az épületek csodálatosak (valaha császári nyári rezidencia volt), de mi nem nézelődtünk, csak a fürdőben voltunk, én pihentem, a csajok annyira élvezték a vizet, hogy szinte ki sem jöttek, csak néha dagonyázni, sárvárat építeni, vizes árkot ásni... Juli szintén nagyon örült a jó levegőnek és persze a homoknak - ma találkozott vele először, hihetetlenül boldogan markolászta, szerencsére eszébe sem jutott megkostólni, Frau K. hozott játszani egy nagy vödröt, abban pancsolt a homokozás után (tettünk bele neki meleg vizet és beleült, mint régen itthon a fürdető vödörbe, erről sajnos nincs kép, de persze nagyon boldog volt, hazafelé pedig mindenki nagyon fáradt...