csütörtök, április 30, 2009


NEMEZTULIPÁN
nagyon egyszerű, szép hajbavaló, nemrégen Szonja egyik barátnőjének csinált egyet a születésnapjára, majd az anyukája kérdezte tőlem, hol vettük, mert a másik lányának is nagyon tetszik és szeretne még. Mondtam neki, hogy ezt nem venni kell, hanem csinálni:).
Nem kell hozzá más, csak
1 üveggolyó
színes gyapjú
szappan, víz
hajgumi

Az üveggolyóra rétegenként rátekerjük a gyapjút, akár egy, akár több színben, majd forró vízzel, szappannal összenemezeljük egy kemény golyóvá. Amikor késznek tűnik, egy éles késsel keresztet vágunk a tetejére, ahol kivesszük az üveggolyót és a belsejét is megnemezeljük valamennyire.

Amikor kész, én hideg tiszta vízben kiöblítem, utána hideg ecetes vízben újra (hogy semlegesítse a lúgot).
Végül egy pici nemezlabdát vagy fagolyót teszünk a közepébe és rávarrjuk egy hajgumira.
Tavaly ezeket a tulipánokat nemezelték maguknak a lányok.


Ha már hajbavaló, akkor a KOSZORÚT is ideteszem, mert volt, aki kérdezte, hogyan készült, az is nagyon egyszerű.

Zöld gyapjúból egy vékony kígyót nemezelek. Színesből rétegenként a tenyeremben egy-egy formátlan gyapjúdarabot összenemezelek, majd a közepén összehúzom, felvarrom. Mivel a lányok születésnapjára csináltam, nem vettem méretet, hátul össze lehet kötni (persze így bármit át is köthetnek vele). Legközelebb Borinak készítek majd 9 piros kis rózsával ilyen koszorút:).
Még egy édes kép a főpróbáról:) Amikor Szonja koszorúja készült, Juli itthon volt velem (a többiek elbicikliztek a Schönbrunnba Alival) és az ő fejére próbáltam fel:). Azt hiszem, jobban áll majd neki, ha kicsit hosszabb lesz a haja, de azért rendkívül édes próbababa volt...

szerda, április 29, 2009

- Borinak is nemsokára lesz születésnapja?
- igen.
- sütsz majd tortát?
- persze.
- jó, de majd mindenképpen picike tortát süssél, mert a Bori még pici. Én viszont már nagy vagyok....
Soha nem volt még ilyen nagy hároméves NAGYlányom:)

hétfő, április 27, 2009

Alapos érvelés, amiben Panka felülmúlhatatlan...
- Panka, ettél az almából, amit Szonja levitt?
- nem kértem, mert egyrészt akkor nem tudok kormányozni, másrészt egy kézzel nem tudok biciklizni.

Nem gondoltam, hogy a futóbicikli ennyire nagy kedvenc lesz. Nem mondom, hogy száguld vele, inkább csak megfontoltan halad, de határozottan gyorsabb, mint gyalog és ez a lényeg. Ali mondta, hogy hétvégén, amikor elment biciklizni a csajokkal, láttak a játszótéren egy ezerrel száguldó futóbicajos kisfiút és Panka úgy nézte, mint aki meg van győződve arról, hogy a kisfiú nem rendeltetésszerűen használja a biciklit:).

Ma reggel Julit vittem a doktornőhöz és egy néni megállított bennünket az utcán, azért, hogy elmondja, mennyire jó dolga van mind a kettő gyerekemnek: az egyiknek a szép kendőben a mamájára kötve, a másiknak ezen a szuper biciklin, amilyet ő még nem látott sohasem. Megkérdezte Pankától, hogy gyorsan tud-e vele menni, van-e jogosítványa hozzá, meg hasonló kedves, tartalmas kérdéseket, amikre Panka mindig és büszke JA-val felelt. Ez persze nem meglepő, akárki akármit kérdez tőle németül, mindig ezt feleli:). Valamelyik nap a főbérlőékkel mentünk a játszótérre, ahol Raymund mindenki előtt többször megkérdezte, hogy "Panka, én vagyok a legerősebb, legrendesebb, legügyesebb....?" és persze, hogy Panka mindenre JA-val felelt és közben kedvesen mosolygott...

vasárnap, április 26, 2009

A jövőnk még mindig bizonytalan (nem olyan nagyon jó érzés ám), de most megint nyertünk egy kis időt, Ali főnöke azt mondta, dec. 31-ig biztosan lesz labor, addig marad Ali, ha utána lesz pénz, akkor marad tovább is, ha nem, akkor ki tudja, mi lesz.
Az utóbbi esetben, ha mondjuk megszűnik a labor (remélem, nem következik be), megpróbál másik munkát találni egyelőre itt, Bécsben.

Amikor lakást keresett 2 évvel ezelőtt, úgy gondoltuk, csak 1 évet maradunk és két fontos szempont volt: nyugodt helyen, kb. az iskola és a munkahely között félúton (ja, nem. természetesen volt egy harmadik szempont is, az ára, de az nem nagyon számított, mert 60 nm fölött minden lakás ára horror). Ez a lakás ideálisnak tűnt, egy évre.
Kert, nagyon szimpatikus szomszédok, a Schönbrunn biciklis távolságra van a gyerekekkel is (voltunk velük már többször gyalog is) és persze, gyönyörű nyugis, zöld környék, de sajnos kicsi nekünk, hatunknak. Két viszonylag nagy szoba és egy étkező (a konyha tulajdonképpen az előszoba-folyosó), de hely már nincs a szekrényekben a ruháknak, a lakásban meg újabb szekrényeknek. A héten nagyon szigorúan szelektáltam, a ritkán használt ruhákat elvittük egy használt ruha - gyűjtőbe, de a helyzet így is reménytelen most, hogy a téli nagy kabátok, pulóverek kerültek a nyári pólók helyett a szekrény mélyére. A helyzetet rontja, hogy Szonja kinőtt kabátja, pulóverei, nadrágjai stb. még mind nagyok Pankára, de nem akarom kidobni azért, hogy 2 év múlva újat vegyek. Ugyanígy Panka cuccai nagyok Julira, de túlzásnak érezném kidobni és másfél-két év múlva újra vásárolni. Ezért olyan, mintha hat gyerek ruháit kellene ebben a lakásban tárolnom, ahol alig van szekrény (gondolom, nem nehéz elképzelni, mekkora kupac zoknijuk, harisnyájuk van, aminek egyharmada épp senkire nem is illik)....
Ha tudnánk, hogy maradunk még minimum egy vagy két évet, akkor keresnénk egy másik lakást, talán nem sokkal nagyobbat, csak jobb elosztásút - de semmit sem tudhatunk sajnos.

Mellesleg szörnyű belegondolni abba is, hogy ezért a lakásért több, mint ötször annyit fizetünk, mint amennyit nekünk fizetnek az albérlők a szőregi házunkért... és annak a felét mi még tovább is utaljuk azonnal az OTP-nek, hiszen a felvett lakáshitelünket törlesztjük belőle.
(mert ugye, Borika szavaival mi FALbérlők vagyunk, hiszen FŐ + AL egyben, nem beszélve arról, hogy a falakért fizetünk:).


A másik dolog, amiben (részben a bizonytalan jövő miatt) nem tudunk dönteni, az az, hogy Panka 3 és fél évesen járjon-e majd oviba. A héten kaptunk egy levelet az oviból, hely még lenne. Ali kedden volt az iskolában, ugyanis tavasszal mindenkivel átbeszélik az anyagi hozzájárulást a következő tanévre. Ilyenkor kell elmondani minden említésre méltó változást a család életében. Az, hogy született egy negyedik gyerekünk, ebből a szempontból irreleváns, hiszen kapunk családi pótlékot és "gyest", így a tandíjat ez nem érinti, érthető is, hiszen nem az iskolának kell támogatnia a mi negyedik gyerekünket. Csak az számít, hogy hány gyerek jár a waldorf isibe/oviba: egy gyerek tandíja a család havi nettó jövedelmének 13%-a, két gyereké 18%, ha Panna menne oviba, akkor 3 gyerek után a nettó jövedelem 21%-át kellene fizetnünk (persze, mindenkitől megpróbálnak egy picit többet kérni, mert itt az állam egyáltalán nem támogatja a magániskolát, a szülői hozzájárulásból jön össze a tanárok fizetése és az iskola fenntartási költsége).

Csak persze, jó kérdés, hogy menjen-e - (már mondjuk, ha a pénz nem számítana). Mi a jobb egy ekkora gyereknek? a nagyon kedves Tante Christine és a napi ritmus a gyerekekkel vagy "az otthon melege:)", azaz én Julival + a varrógéppel?...
Egyik oldalról biztos vagyok benne, hogy eleget jár még intézményekbe, ráér később is elkezdeni, másrészt látom, milyen boldog, amikor délelőttönként az udvaron rohangál a "bölcsisekkel".
Írtam már, hogy a főbérlőnk családi napközit működtet és annyira rendes, hogy délelőttönként, amikor leviszi a kicsiket az udvarra, néha be szokott kopogni, hogy Pankát is lehívja (kicsit kínos is a helyzet, mert nem várom el senkitől, hogy ingyen bevállalja hetedik-nyolcadikként az én gyerekemet a többi szaladgálós mellé, egyébként is rengeteget vannak fent náluk a csajok).
Ha maradnánk, talán jó lenne, ha járna oviba, ő még gyorsan megtanulná a nyelvet is, ha nem maradunk, akkor felesleges, főleg így, hogy fizetnünk is kell érte.
(Bécs városa egyébként a nagy válságra való tekintettel ingyenesen elérhetővé teszi az állami ovikat minden gyereknek egész napra, a magánovik árából is vállal egy bizonyos részt, de nem a teljes összeget.)
Hát tényleg nem tudom, mi lenne a jó neki, de talán marad itthon velünk...

csütörtök, április 23, 2009


Ma lett 3 éves. Mindig ő akar lenni a legelső, bár mostanában néha már a legmásodikkal is megelégszik, csak ne előzze meg mindenki:). Bori szeretné folyton tanítgatni, hogy ne akarjon első lenni, mert nem kell versenyezni (nekünk is mindig szól, hogy ne hagyjuk, hogy mindenben győzni akarjon), emiatt sokat veszekszenek ők ketten, a vitákat pedig Panka úgy szokta lezárni, hogy Bori vesztett és különben is ő (Bori) a legkisebb a testvérek közül, sajátmaga (mármint Panka) pedig a legnagyobb:).
Kedvenc színe a rózsaszín, kedvenc állata pedig természetesen a malac...
A nővéreitől három viaszfigurát kapott: 2 kislányt egy kis viaszmalackával, tőlünk egy futóbiciklit, amit este vacsora után próbálgatott meglehetősen óvatosan az utcán (az biztos, hogy ő a legeslegóvatosabb lányunk).
Vartam neki egy "halas tavat", nagyon könnyen elkészíthető filcből - ilyen játék van az oviban is, Szonja nagyon szerette, bár elég nehéz, de élvezte az ünnepelt (ha mágnest tettem volna bele, sokkal könnyebb lenne, de így izgalmasabb, Panka pedig szívesen "kihalássza" kézzel a halacskákat és ráakasztja az Ali által kalapált horogra, majd büszkén mutatja, hogy kifogta).
Kötöttem neki egy babát (Petra Berger mintája alapján), az ujjunkat a lábaiba dughatjuk és így tud sétálni. Lucababa egyébként a biciklin szeret legjobban ücsörögni. Panka kapott hozzá egy kismalacos kistáskát is, ami szintén biciklitartozék lett:).
Ebéd után igazi halakat is néztünk, elmentünk a Tenger házába, aminek az épülete a második világháború alatt légvédelmi toronyként funkcionált, most rengeteg halat, lepkét, pókot, kígyót, teknőst mutat be. Vannak cápák, sőt még halsimogató is:) és a kilencedik emeleten egy körterasz, ahonnan remek kilátás nyílik a városra.






A tortát Ali sütötte neki, de a biztonság kedvéért ő is sütött egyet, amíg a nővérei iskolában voltak - mégpedig igen sajátos módon, a sütőn térdepelve. ezt nem tőlünk látta, az biztos;).


A héten a legkisebb is már betöltötte az ötödik hónapot, folyton nevet, fordulni csak hátról hasra tud, vissza még nem. A termete továbbra is törékeny, de adataink nincsenek róla.

hétfő, április 20, 2009

A csend oka a tavaszi szünet. Magyarországon voltunk, mindenütt csak egy röpke villámlátogatásra, de ha egy hónapra utaztunk volna el, pont annyi mindent pakoltunk volna be, mint erre a pár napra... Aztán kipakolni, elpakolni, még mára sem állt helyre a rend és ma elkezdődött az iskola is. Szonja 36 muffint vitt reggel, még a szülinapjára, csak a szünet miatt megkésve. Egyébként csütörtök este későn értünk haza, Bori egyik barátnője telefonált péntek reggel, hogy menjen el hozzájuk Bori egész napra, aztán szombaton Szonja ment "buliba" egy barátnőjéhez, tegnap egy barátjához, így nem túl nyugisak a napjaink mostanában, folyton rohanunk valahová.
Aggódtam, hogy majd a nagyinál Juli nem fog jól aludni, mert számára idegen a hely, az ágy stb, de egy igazi kistündér, sosem ébredt fel reggel 7 előtt, ott is végig aludt minden éjjel!

A csajok számára a hétvége nagy szenzációja, hogy a főbérlők vettek egy trambulint az udvarba, amit a gyerekek nagyon élveznek, én nem örülök, mert ősszel csináltak egy kedves kis kertet a konyhaablakunk alá, a hintákhoz, szép virágokkal, eperrel, most pedig betemették a trambulin miatt... A nagyok nagyon okosak, mert figyelnek a két kicsire, Annabellára és Pankára, akik általában csak akkor mennek be ugrálni, ha a nagyok kijönnek.

Ebben a hónapban ezek a kézimunkák készültek: egy baba, akiről rengeteg kép van a műhelyben, egy krétatartó és Szonja egyszarvúja. Most csütörtökre halas tavat készítek Panka szülinapjára, majd teszek arról is képet, ha elkészül és éppen egy kötött manóval próbálkozom, remélem, lesz időm hamarosan be is fejezni...



Csütörtök este lesz az iskolában egy előadás, amire szeretném, ha vagy Ali vagy én el tudnánk menni, egy antropozófus fogorvos tartja, aki szombaton megnézi Borika fogait. Nagyon kiváncsi vagyok rá. Szombaton egyébként tavaszünnep lesz az iskolában és Szonjával megyek még furulyatartót is nemezelni. (azt hiszem, a hétvégénk megint nem a boldog semmittevésről fog szólni:).

szerda, április 08, 2009







Még egy-két kép ömlesztve. Tegnap elfelejtettem idetenni képet a dunai vázánkról:) mellesleg nagyon jól bírta a csokor a gyűrődést, még mostanra is szép maradt.
A győri állatkertben az volt a legjobb, hogy alig volt valaki és lehetett etetni préselt fűvel az állatokat, azt nagyon élvezték a csajok.
(Két hét múlva Panka lesz a soros:)

kedd, április 07, 2009


Fantasztikus napunk és születésnapja volt Szonjának, amit elsősorban két, rajtunk kívül eső körülmény határozott meg. Az egyik a gyönyörű tavaszi idő, a másik, hogy Alinak kb két hete szóltak, hogy valamikor el kellene mennie Győrbe, az ott javított és elkészült laptopja miatt. Kitaláltuk, hogy összekötjük a szülinapot és Ali győri útját, de persze erről a gyerekek 'mit sem tudtak.
Szonja ragaszkodott a szokásos szülinapi palacsintatortájához, amit Ali tegnap este fél 10-kor kezdett el sütni... én ezalatt kekszet sütöttem az útra, befejeztem az ajándékokat (egy zsákot csomagolópapír helyett és egy egyszarvút). Előtte még nemezeltem egy "rózsaágat" 7 rózsával (amit le sem vett egész nap a fejéről). A legnagyobb ajándéka egyébként egy görkori volt, hogy Borival közösen tudjanak görkorcsolyázni (ő tavaly a szülinapjára kapott a keresztapjától nagyon klasz korcsolyát).
Még éjjel Ali lepakolt az autóba mindent, reggel elbiciklizett virágért (még azt is gondosan el tudtuk rejteni a kocsiban) és mondtuk a gyerekeknek, hogy el kell mennünk bevásárolni. Bori először a határnál kezdett türelmetlenkedni, amikor látta a magyar feliratokat, hogy megtudja, hová megyünk pontosan:).
Győrben első utunk a Duna partjára vezetett, ahol elővarázsoltuk a tortát, extra kérésre életünkben először tüzijátékot is tettünk rá és felköszöntöttük Szonját. Hívatlan vendégünk egy nagy hattyú volt:)






Azután elmentünk az állatkertbe, majd sétáltunk a belvárosban, megszereztük a laptopot és meglehetősen későn értünk haza, a csajok mind kidőltek.


Győr nagyon-nagyon szép.
És el ne felejtsem leírni: Bori egy szép nyakbaakasztós szütyőt nemezelt neki, amiben mindenféle kincseket rejtett el.