kedd, március 31, 2009

Nagyon sokat tanulok én is a gyerekekkel az iskolában...
Tavaly írtam, hogy az oviban voltak Waldtagok - ezeken a napokan esőben, szélben, hőségben, mindig ugyanoda, ugyanabba az erdőbe, ugyanazon a tisztásra vezető kis erdei úton mentek az ovisok kirándulni, fáradtak voltak minden kedden, de megérte, mert látták, ahogy bomlanak a rügyek, a virágok, észrevették a természet apró változásait és figyelni tudtak rá. A gyerekek szeretik (igénylik) a kiszámíthatóságot, a ritmust, nekik még a felnőtteknél is nagyobb biztonságot adnak a rituálék. Ezt én sajnos ritkán tudom tiszteletben tartani, pedig tudom, hogy szükségük lenne rá. Nagyjából egyformán alakulnak a napjaink, de a nagyjából az egyáltalán nem elég, sőt!
Szeretnék minél több, kiszámítható fix pontot egy napra, néhányat ki kell alakítanunk, néhány jön magától. Ilyen az, hogy amíg Ali elviszi reggel a csajokat az iskolába, addig mi kicsit visszafekszünk Pankával az ágyba és mesélek, aztán közösen átpelenkázzuk Julit. Még be sem csukják maguk mögött az ajtót, már mondja nekem Panka, hogy milyen mesét szeretne. (Aztán minden délelőtt, amíg a nagyok suliban vannak, kér egy zabpehely-joghurt-agavé szirup kombót, de hétvégén soha....).
Úgy vettem egyébként észre, hogy minél nagyobb egy gyerek, minél inkább képes az alkalmazkodásra, annál jobban kopnak le ezek az apró, jelentéktelennek tűnő rituálék róla, de azért még felnőttként is őrzünk ilyeneket.
Minden napunk kicsit másképp alakul, de általában én, amíg terítek vagy befejezem az ebédet, meghallgatom interneten a Kossuth rádiót fél 12 és 12 között (Vendég a háznál), közben felöltözünk, 12-kor kilépünk az ajtón és elindulunk a villamoshoz.
Ha Juli álmos, akkor babakocsival, hogy még utána is tudjon aludni a levegőn az udvarban, ha aludt előtte, akkor kendőben viszem.
Néha be kell, valljam, lusta vagyok és keresek magamnak kifogásokat, hogy miért maradhatnék itthon, találok is mindig egyet-kettőt, de azért most már eljutottam odáig, hogy mindig meggyőzöm magam, hogy a szél vagy a kis, enyhén szemerkélő eső egyik gyerekemnek sem árt, ezt a sétát mindenképp, mindennap meg kell tennünk, mert Panka tudja, számít rá. ugyanazon az útvonalon, ugyanabban az időpontban.
Persze, vannak esti rituálék is, a fürdésnél, altatásnál, de ez természetes, bár azt sem mindig sikerül betartanunk. sajnos.

Bori osztálytanítója azt mondta, a gyerekek nem elég kitartóak. Ez ellen pedig úgy próbál tenni, hogy minden egyes hétfőn, iskola helyett, egy órával megtoldva, vagyis 5 órán keresztül, időjárástól függetlenül gyalogolni mennek, hogy ne csak szellemileg fáradjanak, illetve, hogy legyen hozzá elég kitartás bennük. A lényege, hogy 5 órán keresztül folyamatosan egy dolgot csinálnak: gyalogolnak. Nagyon kiváncsi vagyok, merre mennek, mit tanulnak belőle, mindenesetre nagyon tetszik a gondolat.
Szeretem a tanítójukat. Nagyon jól éri el a célját. Ősszel pl. zavarta, hogy pár gyerek hintázik a széken, fekszenek, elterülnek rajta. Nem veszekedett velük, nem büntette a hintázókat, hanem vett az ikeában pár hokedlit, ilyet, ni, amin nem lehet hintázni és mondta, hogy van néhány klassz új hokedli, de nem jut mindenkinek, ezért cserélgetni kell. (minket kért, hogy véletlenül se mondjuk el a gyerekeknek, hogy miért vette a székeket). Ő mondja meg minden reggel, hogy ki kivel cserél, ugyanis a 3 hokedli vándorol, és aki megkapja, büszke magára, mert csak 3 van belőle, nem jut akárkinek, ki kell érdemelni (az már fel sem tűnik, hogy hintázni nem tudnak rajta - legalábbis ezt mutatja, hogy a hokedli nem veszít a varázsából így fél év után sem).
Azt hiszem, nagy szerencsénk van Frau W-vel, nagyon szeretjük mindannyian és nagyon jó tanárnak gondolom... Kíváncsi vagyok, mik lesznek a tapasztalatai a hétfőkkel kapcsolatban.

Rituálékról még. Ma délután mentem le a kertbe a fonott kis bőröndömmel, amiben van a fényképezőgép, meg mindig az a baba, amit épp fényképezni szeretnék. Meglátott a szomszéd kisfiú, aki a húgával játszott lent és mondta nek, hogy fussanak gyorsan az almafához, mert oda fogom ültetni a babát, hogy lefényképezzem.
- honnan tudod?
- mindig ott szoktad először fényképezni a babákat.
:)

szerda, március 25, 2009

A kicsikről is teszek képet, róluk nem ebédhez készülőset, hanem ebéd utánit, mert annyira édesek, amikor együtt alszanak:)


és még egy délutáni Juli:)

Mostanában se időm, se kedvem írni, de minden rendben van körülöttünk. A legnagyobb bajom pillanatnyilag is a szokásos furulya-hiány az iskolában, amit igen nagyon nagyon bánok:) no meg még ezt a szörnyű időt is nagyon unom, a szél miatt megint nem sokat megyünk le, de azért legalább már van remény a tavaszra, nemsokára Szonja szülinapját ünnepeljük.
Lassan fényképalbummá válik a blog, mert beszélnek helyettem a képek (és legalább örülnek a nagymamák, hogy látják az unokáikat;).
Ali anyukájától megörököltünk egy régi tésztavágót, mondhatom, hogy az egyik legjobb hétvégi program az ebédfőzés-tésztakészítés a csajokkal, főleg úgy, hogy az apukájuk keze alá dolgoznak, mert ő főzi az ebédet. Biztosan van olyan jó, mint bármilyen kézimunka, mert a gyerekek nagyon élvezik, amikor valamit nem csak az öröm kedvéért tesznek, hanem azért, mert valóban segítenek (na a szobapakolás ez alól nálunk kivétel).
Készítettek fokhagymás-spenótos laposmetéltet:


paradicsomosat:

és levestészta, bár sosem szoktunk tésztát főzni a levesbe, de saját tésztavágóval egészen más a helyzet:). És hozzá a lisztet is mi őrültük, igaz, sajnos nem itthon, hanem a boltban, de akkor is.

vasárnap, március 22, 2009

A héten készültek. Egy baba és hétvégén a csajok kérésére két kötött állat, névszerint egy malac és egy csengős bárány (amit Szonja már hetek óta kér). Hát, ez nagy kihívásnak tűnt, a malac csak sokadik nekifutásra lett malac (többször lefejtettem), ezért az egész család nagyon örült a végeredménynek:).
Húsvétig még szeretnék két kisbárányt kötni, hogy mindenkinek jusson (Borinak nem, mert ő köt magának egyet:) és egy-egy nyulat (meg persze még sok mindent, de gondolom, semmi időm nem lesz rájuk).




Egy szőke kislány háromféle kék ruhában.


A kislány kismalaccal:)

Egyébként lassan már egész komoly malacfarmunk lett. Először is, van az a malackánk, amit Indi egy éve kötött Pankának, aztán van egy kocamama 3 szopós kismalaccal az adventi bazárból (Szonja egyik osztálytársának a mamája kötötte) és van egy pici malac, amit Szonja az óvónénitől kapott illetve a mostani, új kondatag. Ha valaki megkérdezi Pankát, milyen állatot szeretne, malacot mond - na azt hiszem, az nem lesz sosem:). Szonja egyébként lovat szeretne, Bori pedig kutyát. Jelenleg egyikre sincs sok esély, maximum kötve, most, hogy végre sikerült...
Nem ezek az első kötött állatkáim, decemberben kötöttem egy fehér és egy barna kiscicát, mindent Freya Jaffke mintája alapján.

péntek, március 20, 2009

Juli négy hónapja született.
Esténként, amikor lefekszem és ránézek a kiságyra, még mindig, minden nap megállapítom, hogy nincs nagyobb boldogság annál, mint amikor egy pici emberke két rövid karját a feje mellett pihentetve nyugodtan szuszog.
Na jó, esetleg az, amikor néha arra ébredünk, hogy hajnalban beszélget a feje felett szálló angyalokkal:).



Négy hónaposak:)
2006. augusztus és 2009. március

(azt hiszem, jól látszik az az 1 kg különbség:)

szerda, március 18, 2009




szombat, március 14, 2009

Csak képek. Ma késő délután egy fantasztikus játszótéren voltunk, ahová a főbérlők hívtak el minket. Végre ideért a tavasz, a csajok nagyon élvezték (a képek már estefelé készültek, ezért nem látszik rajtuk a szép napsütés:).



Ez a baba pedig a héten készült, holnapután indul Erdélybe. Mivel mostanában kevés időt tudok egyhuzamban a varrással tölteni, ezért mindennap elővettem egy kis időre, lassan készült el és ezalatt nagyon megkedveltem:).

péntek, március 13, 2009

Múlt héten interneten rendeltünk könyveket, mert egyrészt kényelmesnek tűnt, másrészt itt nem tudunk vásárolni magyar könyveket és Szonjának 3 hét múlva születésnapja lesz illetve magunknak is szerettünk volna ezt-azt.
Csütörtök este adtuk le a rendelést 2 üzletben, az egyik a Hunbook a másik pedig az Ababook (micsoda fantáziadús nevek a magyar könyvpiacon!:).
A könyveket Bajára kértük Ali szüleihez, mert ők ma (azaz a rendeléshez képest a hatodik munkanapon) jönnek Sopronba és gondoltuk, el tudják nekünk hozni.
A Hunbookos könyvek hétfő reggel megérkeztek rendben Bajára.

A másik, Ababook nevű üzlet azt állította magáról, hogy a megrendelt könyveket 2-5 munkanapon belül szállítják. Tegnap letelt az ötödik munkanap, délután felhívtam őket, a hölgy azt mondta:
- ó igen, már postára adtuk a 2 könyvet. (ez nem volt igaz, mert ma utánanéztem és a postai nyomonkövetésnél az látszik, hogy tegnap, a telefonunk után postázták Szerencsen)
- máris???? kettőt? én ötöt rendeltem.
- csak 2 volt belőlük raktáron, a többi hármat majd idővel szállítjuk, amint tudjuk, de az Astrid Lindgren és a Polcz Alaine könyvekre ne nagyon számítson, azok biztos nem lesznek mostanában.
Az Indi által ajánlott Gajdos András könyvről nem tudott semmit, csak azt, hogy most az sincs.
Ezek után megnéztem a honlapjukat. Az általam kért könyvekhez nincs odaírva azóta se, hogy jelenleg nincs raktáron, csak annyi, hogy tegyem bátran a kosárba, vagyis kapható.
Mi ez, ha nem a vásárló tudatos megtévesztése?! Hiszen, ha előtte nem is (?), most már tudniuk kell róla, hogy a könyveket nem tudják szállítani!
Néhány könyvnél ugyanis ott van ez a szöveg:
Ez a könyv jelenleg nem kapható, de amennyiben előjegyez rá, és a könyve rendelhetővé válik, küldünk Önnek egy értesítő e-mailt, mely alapján megrendelheti az Ön által választott terméket.
és a "kosárba" szó helyett "előjegyzem" szerepel. Ilyeneket nekem eszembe sem jutott rendelni, nem előjegyezni akartam, hanem vásárolni...

Az a két könyv, amit elvileg elküldtek, mindenütt kapható, én pont amiatt választottam ezt a boltot és nem másikat, mert ők a többiről is azt állították, hogy van, mások pedig csak elő akarták velem jegyeztetni.
Nagyon dühös vagyok rájuk, de mit tudok csinálni azonkívül, hogy az elküldött könyveket sem veszem át és legalábbis a postaköltséget meg egy vásárlót elbuknak? Nem, nem bosszúból, hanem mert Ali szülei már nem lesznek otthon, amikor megy a postás (postai futárszolgálat), vagyis képtelenség. Azt mondták, 5 munkanapig őrzi a posta, aztán visszamegy hozzájuk. Ali szülei pedig addig nem érnek haza.

Ha mástól megrendeltem volna azt a kettőt, amit tegnap késődélután postára adtak, már meglenne, mert más gyorsabban szállít. Vagyis rosszul jártam. A többi könyvvel pedig be lettem csapva és Szonjának így nagy valószínűséggel nem lesz meg a születésnapjára a könyv (kivéve, ha Sopronban kapható és tudunk boltba menni a gyerekek nélkül).

szerda, március 11, 2009

Elhatároztam, hogy "csak úgy" nem varrok addig, amíg nem készül el a sok elvállalt baba, de ennek a halványzöld pöttyös anyagnak nem tudtam ellenállni és megszületett ez a manó.
Tettem fel képeket róla a honlapra, hátha valaki úgy érzi, hogy pont neki készült:).

kedd, március 10, 2009

Juli ma megkapta az első DPTa (DiPerTe) védőoltást, amit a doktornő február elején akart adni, de megkértem, hogy húzzuk el egy picit, ezért elcsúsztattuk egy hónappal.
Megmérte, össze-vissza 5600 g volt és 60 cm, amit én picinek gondoltam, de szerinte teljesen rendben van, azt mondta, szép, formás baba, nem kell kövérnek lennie, jó így, ahogy van - mondjuk, ezzel egyet is értettem:) de elővettem a többi lány kiskönyvét, ha már van olyan, mert kiváncsi voltam.
Ő most 3 és fél hónapos.
Bori 3 hónaposan 6350 g volt.
Szonja 6000 g.
Panna 6090 g.
Vagyis Juli nem érte el azt a súlyt két hét csúszással sem, amit a többiek 3 hónaposan. Nem mintha bármit is számítana, sosem méricskéltem a gyerekeket, de ez azért is furcsa, mert ő az egyetlen kisbabánk, aki egész éjjel alszik, pont a legapróbb nem éhezik meg soha éjjelente (lehet, hogy azért nem is hízik annyira?). Egyébként az éjszakáékért nem tudok eléggé hálás lenni neki, ezt kivétel nélkül minden áldott reggel megállapítom.

Mielőtt született, végig azt gondoltuk, hogy ő lesz a legnagyobb és mégis a legrövidebb, legvékonyabb lett. Ali nagymamája azt mondta, biztos azért lett ilyen pici, mert fogyókúráztam a várandósság alatt:D. De ennek ellent mond, hogy most sem akar nagyon hízni (meg a mérleg is ellent mondott:).
Amikor hazajöttünk a kórházból, már akkor is leginkább 4 óra telt el két etetés között, most már megszoktam, hogy van egy kisbabám, nem nézek rá kiváncsiságból sem az órára, mint az első napokban, de nem eszik gyakran és nem azért, mert nem kapna, hanem mert nem akar:).

Az oltásnál üvöltött szegényke, ráadásul kapott mellé rotavírus elleni oltást is, szájon át, amitől annyira öklendezett, hogy azt hittem, hányni is fog, de szerencsére nem tette. A rotavírus elleni oltást természetesen nem mi kértük, itt benne van az általános oltási rendben.

vasárnap, március 08, 2009


A hétvégén borzalmas szeles, esős idő volt, a "bezártság" eredménye pedig sok kézimunka lett.
Ma reggel Szonja csigát kezdett körmöcskézni, aminek nagyon megörültem, mert tavaly nem volt képes az ovis ballagási tarisznyájához megkörmöcskézni a pántot (ez az egyik feladata az iskolaérett ovisoknak). Azt gondoltam, hogy azóta sokkal kitartóbb lett, de tévedtem, mert én fejeztem be a csigaházat:)...
Ujjbábot szerettek volna belőle, így a testét nyitva hagytuk, gondolom, a napokban lesz majd még egy-két új barátja, vagy esetleg egy egész csigacsalád is:). Egyébként tavaly az óvónénik sok csigát körmöcskéztek a gyerekeknek, ez egy nagyon egyszerű, jó játék, nagy ovisoknak és kisiskolásoknak. Tulajdonképpen csak egy kis kitartás kell hozzá meg maradék fonalak.


Ezenkívül szőnyegek készülnek a babaházba, még nincsenek készen, pedig sokat dolgoztak vele ma a csajok és nagyon klassz volt látni, hogy jönnek rá a különböző mintákra, hogy értik meg, mitől lesz kockás stb. én pedig ismét megállapítottam, hogy nem véletlen lett a középiskolai matektanáromból szövő népi iparművész:).


szerda, március 04, 2009

játékbaba:)