szombat, november 07, 2009

RUBIKON

Az első 3 iskolai év a nagy változás ellenére nyugodt periódus a gyerekek életében, utána jön a pubertást megelőző (ugyancsak küzdelmes) időszak 9-10 éves kor körül, amit a waldorf pedagógiában Rubikon korszaknak neveznek, erről régebben írtam tömören, illetve linkeltem pár sort az egyik w-iskola honlapjáról. Azért írok róla megint (azon túl, hogy engem érdekel, hiszen Bori éppen ezt a fejlődési szakaszt éli meg), mert tegnap az osztálytanító erről beszélt a szülői esten és bár nem én voltam, hanem Ali, számomra is kicsit egyértelműbb lett ennek az időszaknak a lényege, hátha másnak is olyan aha-élménye lesz a harmadikos gyereke kapcsán, mint nekem. Abban meg csak bízom, hogy nekem sikerül sokkal türelmesebbnek lennem a lányommal, ha megértem a benne végbemenő változásokat...

A 9-10 évesek kilépnek a gyermeki paradicsomból, a helyüket keresik: "honnan jöttem, miért jöttem, ki vagyok?", próbálnak beilleszkedni az őket körülvevő világba, szembesülnek a magány érzésével (kilenc éves koruk előtt a gyerekek nem képesek tudatosan függetlenedni a környezteüktől), igyekeznek felmérni a határaikat. A tanító ebben segíti őket, szó szerint és képletesen is: ez a mérések időszaka a tanításban. Mindent mérnek, mértékegységeket tanulnak, osztanak, szoroznak, összeadnak, kivonnak és mindezt persze nagyon élvezik. Először megtanulják, hogyan határozták meg régen a hosszmértékeket az emberi test segítségével (könyök, láb, öl stb.) és csak utána tanulnak a ma használt, elvont mértékegységekről. Nyílván nagyon szórakoztató könyökkel lemérni pl. az osztálytermet...
A tanító párhuzamba vonta ezt az útkeresést a paradicsomból való kiűzetéssel: a környezetével eddig tökéletes összhangban élő gyermek hirtelen tele lesz kérdéssel, titkokkal, ellentmondásokkal, valami végleg megtört az életében: vége a gondtalan kisgyermekkornak. Egyre tudatosabban kell felelősséget vállalni a döntéseiért, tetteiért. Ez a gyermek "lelki születése".

Ugyanakkor ennyire nem sötét a világ:), ez a tanév hihetetlenül izgalmasnak ígérkezik, sok új dolog vár rájuk: most például még ceruzával írnak de hamarosan kapnak majd lúdtollat tintával, azután gyönyörű, igazi töltőtollat és gót betűket tanulnak.
Egyre több bennük a kérdés az őket körülvevő világgal kapcsolatban, nagyon nyitottak, hihetetlenül rácsodálkoznak mindenre.

Fontos a természettel való intenzív kapcsolat, ezért járnak kisebb gazdaságokba, hogy lássák, régen hogyan éltek az emberek sokkal nagyobb harmóniában az őket körülvevő világgal, mint manapság, ezért vetnek, aratnak, a vetéshez pedig ők maguk készítik elő a földet, komoly munkával. Ezért forog az egész év tematikája a régi szakmák körül: kilépnek a mesék birodalmából, megismerik az életben is az eddig mesékben látott/hallott foglalkozásokat, így észrevétlenül csúsznak át a mesék világából a környező valóságba. Kíváncsiak, hogy mi hogyan készül, mennek majd pékségbe, hogy lássák, mi történik a búzaszemekkel de megnéznek egy csomó más mesterséget, mesterembert is.
Aztán majd házat is építenek az ovi udvarára, ők éppen vályogból, ez is biztosan nagyon izgalmas feladat lesz, amihez sok mérésre, fegyelemre és közös munkára lesz szükség...

Közben pedig lassan "nagy gyerekekké" válnak, egyre kritikusabbak a felnőtetkkel szemben, nem fogadják már el fenntartás nélkül, amit tesznek, mondanak: hirtelen vége lesz a feltétel nélküli tiszteletnek. Gyakran pimaszok, nehezen kezelhetőek lesznek, ami gondolom, igencsak próbára teszi a tanárokat. Frau W. mesélte, hogy tele van bandákkal az osztály, dúlnak a bandaháborúk, ami sokszor könnyekkel, sérelmekkel jár, de szerencsére soha nem szorul ki egy gyerek se úgy, hogy ne vígasztalják azonnal néhányan - nagyon erős, jó közösségben élnek. Folyton csere-berélgetnek, előfordul, hogy kiközösítenek, kigúnyolnak, kinevetnek.

Ebben az életkorban a tanító az Ószövetségből mesél történeteket, nem éppen könnyű feldolgozniuk Kain, vagy éppen Jákob történetét, Bori legalábbis napokig kérdezgetett Jákobról, miért csapja be a testvérét, az apját stb, aztán néhány nap után már nem foglalkoztatta, eltette magának. A tanév egyébként a teremtéstörténettel kezdődött. Napról napra: meghallgatták, megbeszélték, lefestették.
Nem unalmas ez az év, sem az életben, sem az iskolában - már csak egy kis türelem kellene hozzá:).

Egyébként az interneten olvasgatva egy waldorf iskola honlapján találtam egy számomra nagyon vicces (természetesen nem annak szánt), rövid összefoglalót arról, hogy mik a kritikus időszakok a gyermekek fejlődésében - háát, az a tanulság, hogy a gyermekkor nem gondtalan, szülőnek lenni pedig komoly próbatétel:))

„Kritische“ Phasen der Kindheitsentwicklung
um 2 ½ Jahre: „Trotzalter“, Ich-Bewusstsein erwacht
um 5 Jahre: Streckung, schöpferische Fantasie im Spiel, Märchenzeit
etwas 7 Jahre: Schulreife, Zahnwechsel, Lebenskräfte werden frei zum Lernen

ca. 9 ½ Jahre: „Rubikon“, vehementes Ich-Erleben, Angst, Distanzierung und Einsamkeit
um 12 Jahre: Vorpubertät, körperliche Streckung beginnt
bei 14 Jahren: Pubertät, Gefühlswelt erwacht voll, Tagebuchalter, Streckung

bis 16 ½ Jahre: Nachpubertät, Ich- und Sinnsuche, körperliche „Füllung“
um 19 Jahre: Ich-Verwirklichung beginnt
bei 21 Jahren: Volljährigkeit, Körper, Seele und Geist (Ich) ausgereift

5 megjegyzés:

antalandi írta...

Ági! Én a magam részéről nagyon köszönöm a waldorf iskolával kapcsolatos bejegyzéseidet, bevallom sokat tanulok belőlük. A
tanulsággal pedig teljesen egyetértek. Andi

Lili írta...

Én nagyon emlékszem még a magam 9-10 éves kori krízisére. A waldorf szerintem ezt nagyon pontosan fogja meg. Sajnos én nem waldorf suliba jártam, így ez egy nagyon szomorú és kiábrándult időszak volt.

Réka írta...

Hú, én is sokat tanulok. Köszönöm!
És mindig rájövök, hogy mennyire letisztult a waldorf ember/gyerekképe, és hogy minden ebből indul ki.
Nálunk most kezdődik a 2 és fél éves krízis... :)

Rózsa írta...

Én nem sokat tudok németül, de a számok azért magukért beszélnek. Még szerencse, hogy 21 éves kor után a kríziseket felváltja a béke és a nyugalom :)

malyvacsiga írta...

Rózsa,
gondolod? Vagy inkább az van, hogy onnanaz már nem a szülői házban zajlik, jó esetben. :-)

Ági,
köszi. Bár kétszer már végigéltük, végighallgattuk az osztálytanítókat, olyan jó újra kicsit másképp hallgatni.