hétfő, november 16, 2009

mei tai

Még a tavasszal Orsitól kaptam kölcsön egy mei tait, amit a múlt héten adtam neki vissza. Amikor rájöttem, hogy rettentően hiányzik, akkor először egy ugyanolyan Bomberoot szerettem volna, mint az (mert az nagyon bevált), utána láttam, hogy milyen sokan varrnak Magyarországon is mei tait, azt gondoltam, ha veszek, akkor onnan kell rendelnem. Ki is néztem Savitri hordozóit, tőle szerettem volna venni, de közben egy kedves ismerősöm felajánlott egy újabb kölcsön Bomberoot, úgyhogy egy rövid ideig bizonytalankodtam, mi legyen. Rájöttem, hogy bármennyire is vonzó ajánlat, ha ő feladja nekem, akkor kb annyit fizet a postának, amennyiből már megvan az anyagköltség (természetesen nem extra igényekkel, különös, egyedi anyaggal számolva), bár soha nem akartam hordozót varrni, de így inkább szombat reggel elmentem az ikeába, megvettem az anyagot (bosszankodtam sokat, mert nem nagyon szeretem ezt a színt. A vágyam barna-bordó-fekete lett volna, esetleg zöld, de nem volt egyik színben sem megfelelő anyag (a zöld pillanatnyilag, a többi egyáltalán). Narancssárgát nem mertem, mert az gyorsan koszolódik - maradt ez a türkizes (minna nevű) anyag.
Hozzá vettem egy kis darab feketét, kicsit színeset - ez sem álomszép, de nem jöttem rá, mi más passzol még hozzá a szűkös választékból és a vágyam valóban semmi több nem volt, mint egy olcsó, használható hordozó, hiszen Juli naponta kétszer a babakocsijában alszik, kirándulásokon, vásárláskor szoktam csak cipelni, ezért eszembe sem jutott, hogy másutt is keresgéljek...
Hazajöttem, beavattam az anyagot és este, amikor a gyerekek lefeküdtek, kiszabtam, megvarrtam, vasárnap korareggel pedig már mei taiban vittem Julit a piacra.
A szabásmintát erről az oldalról vettem, nagyon alapos leírás, nagyjából minden útbaigazítást követtem. Csukjája még nem lett, mert fáradt voltam, de a héten megvarrom azt is utólag, mert igen hasznos, ha elalszik a gyerek.
Nagyon örülök neki, mert ha nem is olyan szép, pontosan ugyanolyan kényelmes, mint a másik volt, tegnap délelőtt a piacon, délután pedig a Mauerwaldban teszteltem.

10 megjegyzés:

kat írta...

Szerintem nem rossz:)
Én is éppen most varrattam magamnak egy meitai-t, nagyon szeretem, bár én csak háton hordozom benne Lilit, elöl már nagyon nem kényelmes vinni őt.

panka írta...

Nekem nagyon tetszik! :-)
Nálunk most az a probléma, hogy Janka háton valamiért nem marad meg, folyton ki akar mászni, pedig szerintem alapvetően kényelmesen van úgy is, elöl viszont már kezd túl nehéz lenni nekem.

nyagi írta...

köszi:)
én sokkal jobban szeretek háton hordozni és szerintem neki is úgy a jobb, mert tud nézelődni, de a téli kabát miatt most előlre teszem - ezt is szereti, mindegy, hogyan, csak cipelje valaki:D

ritarozi írta...

Mindig csodáltam, hogy milyen szépeket varrsz. Ez is nagyon tetszik! És minden elismerésem, hogy elbírod ezt a nagylányt elől.

nyagi írta...

köszönöm szépen:) Rozál, az én majdnem egyéves nagylányom nincs 8 kiló se:)

antalandi írta...

A mei-tai nekünk kimaradt, de nagyon kényelmesnek látszik. Képzeld mi még Csanádot amikor erdőtjárunk háton hordozzuk. Nekünk egy Nandu kendőnk van, még Nándi születésekor vettük. Mindketten szeretünk hordozni. Kicsit siratom, hogy már a kicsi sem kicsi...

Réka írta...

Látom a ti Mei tai-otok is finomra sikerült! ;)

kat írta...

Édes kis pehelysúlyú:)
Lili már 7 hónaposan 10 kiló volt...

nyagi írta...

Réka, Kat,
igen, mindenevő a gyerek:D de ez nem látszik meg rajta...

ritarozi írta...

Nyagi, az én Olgalányom is ilyesmi pehelysúlyú, de én már hétkilósan se bírtam elől. Inkább én voltam a helyi púpos ;) bő kabáttal.