szerda, november 11, 2009

A kutya mintha látványosabban nőne, mint Juli, de ez csak látszólag van így (ugye, látszik, hogy Lola mosolyog a képen?).
Vasárnap hatot lépet, nagyon büszkén. Hétfő reggel tizenkettőt, este huszonkettőt, kedden délután már nem számoltuk, csak jött-ment, persze, ha valami nagyon sürgős, halaszthatatlan dolga akad (pl. megszerezni egy játékot, vagy ellenőrizni, hogy még mindig nem lehet-e leszakítani a kutya farkát), azt még négykézláb intézi.Ali szerint semmi szomorúság nincs benne, hogy már a negyedik is önállóan lépeget, én még nem döntöttem el, hogy az öröm mellett nem sajnálom-e egy ici-picit:).
El ne felejtsem elmondani azt is, hogy szakszerűen tereget, alaposan kiráz mindent, mielőtt a rácsra tenné és persze ha jártában-keltében koszt vagy szöszt lát a földön, akkor lehajol és felveszi. Igazán nagy segítség a háztartásban egy ilyen 11 és fél hónapos nagylány!


3 megjegyzés:

antalandi írta...

Juli, változatlanul nagyon mosolygós, kiegyensúlyozott csajszi, és már nem baba.

panka írta...

Nagyon ügyes! És tényleg igazi nagylány már. És nagyon szépséges. :-)
A járás valahogy tényleg olyan meghatódós tudomány, abba valóban vegyül egy kis szomorúság, a büszkeség mellé, számomra egyértelműen a babakor végét jelenti. Általában nem szoktam nagyon meghatódni a gyerekeim különböző fejlődési állomásainál, de mikor Borka tavaly ősszel elkezdett járni, én azt bizony megkönnyeztem.

Hargitaiék írta...

Rengetegett nőttek mindketten, pedig nem túl rég láttük őket.
Szép lett a ház!