kedd, október 13, 2009

Ez a blog teljesen elvesztette az utóbbi időben az eredetileg neki szánt szerepét. A költözködés miatt az átlagosnál jobban szorultunk a családunkra, barátainkra, mindenkivel intenzívebb volt a kapcsolattartás, mint egyébként, így nem volt mit leírnom. Persze, magunknak legalább archiválhattam volna, de mindig győzött a fáradtság... meg aztán néhány napig internetünk sem volt (nem is hiányzott, mostanában is csak annyi időre kapcsolom be a gépet, hogy a leveleimet elolvassam).
A költözködésen túl vagyunk, nagyon erős túlzás volna azt állítani, hogy minden simán ment, sőt!
Szeptember utolsó napjának reggelén szerettünk volna jönni, de végül egy idegőrlő, fáradt egész napos pakolás/takarítás után is csak úgy sikerült este későn átadnunk a kulcsokat a főbérlőnek, hogy a gyerekeinket ott hagytuk - megkértük az alsó szomszédokat, hogy vigyázzanak rájuk, mert az utolsó körrel sem férnek be az autóba. Ők szerencsére annyira átérezték a helyzetünket, hogy még palacsintát is sütöttek nekik vacsorára, jól tartották őket, mire Ali egyet fordult és visszament értük, én legalább szivacsokat tehettem le a földre, hogy legyen hol aludnunk.
Készen még nem vagyunk, sokáig nem is leszünk szerintem, de most már sokkal nyugodtabb napokat élünk, ami az elmúlt hetek után igazán nagy szó. A gyerekek Mihály-napi bátorságpróbája az iskolában semmi nem volt ahhoz képest, amit itthon kellett teljesíteniük két fáradt, ideges, kialvatlan szülővel a rengeteg doboz között (még mindig nincsen kipakolva a dobozokból), de tényleg remekül helyt álltak.

Mindennel együtt megérte persze, egyszer nagyon szép lesz ez a 120 éves ház itt az erdő szélén, az biztos. Fantasztikus a levegő, a környék, az (egyelőre csak kívülről áradó) nyugalom.
Furcsa Bécs után, hogy ebben a 3000-es lélekszámú kis faluban mindenki mindenkinek köszön (még az iskolából hazatartó gyerekek is). A legnagyobb meglepetés és öröm, hogy a csajok suli után nem utaznak hosszabban idefelé sem, mint amoda, sőt pár perccel hamarabb itthon is vannak, mint az előző lakásban. Villamos + távolsági busszal jönnek, Bori minden nap 12.50-kor végez, Szonja 11.50-kor és az udvaron megvárja a nővérét, mert szívesebben jön vele, mint egyedül (addig is fára mászik, hogy minden nap legyen mit kimosnom:).

Hát így vagyunk, Boriék voltak egy biogazdaságban szüretelni, majd egész évben minden munkát végigkísérnek ugyanabban a gazdaságban, de sajnos nem (heti) rendszerességgel. Kapnak új furulyát, bár még (igen, ez a vesszőparipám) a pentatont sem tudják "használni"...
És hogy mennyire fantasztikus közösség ez a waldorfia: a költözködés alatt telefonált egy anyuka, hogy nekem most annyi bajom van, hogy megcsinálta helyettem az adventi bazárra szükséges apróságokat: a harmadikosoknál ez 40 (!) darab kézzel készült akármit jelent, pl. nemezelt kis hajbavaló, ilyesmi..., a másodikosoknál pedig 3-5 kicsi kötött, varrott vagy nemezelt manó. Ennél nagyobb segítséget, kedvességet hirtelen el sem tudok képzelni, persze, megfogadtam, hogy amint rend lesz, kötök azért öt pici manócskát a bazárra...

Juli egy hét múlva 11 hónapos lesz, nagyon édes, ügyes, keveset, de jól (=mindent, amit kap) eszik. Lolakutya már nagyobb, nehezebb nála és tualjdonképpen ő is nagyon rendes, hihetetlenül szeretik egymást. Azért is jó ez a falu, mert a nagyok (néha Pankával együtt) egyedül is járhatnak kutyát sétáltatni - amit nagyon élviznek ők is és a kutya is.
Lola jól viselte a költözködést, amint kiürül egy doboz, máris alszik benne egy jót:).

11 megjegyzés:

lazsuzso1 írta...

De jó már látni-hallani-tudni Rólatok!:)))))))

Névtelen írta...

Nagyon örülök, hogy egy részén, és jelentős részén túl vagytok! Sokszor nézegettem a blogot, hogy mi újság, de gondoltam, hogy elhavaztatok. Szép és egyre nyugalmasabb napokat az új házban! Puszi:ancsa

kat írta...

De jó, hogy jelentkeztél:)
Remélem mihamarabb túl lesztek a nehezén, és biztos szuper lesz az új házban:)

Réka írta...

Szia Ági!

Annyira örültem, hogy ma végre olvashattam Rólatok!!! Minden nap itt jártam, hogy hátha találok egy új bejegyzést. Jó tudni, hogy minden rendben van, és szépen haladnak a dolgok. A nehezén gondolom, már túl vagytok.
Fura, de most döbbentem rá, hogy mennyire hiányoztatok, még úgy is, hogy 1-2 levélen, bejegyzésen és egy manón kívül nem is volt más kapcsolatunk egymással.
Hú, de jó lehet ott falun!!!
A manót, meg, ha megkötöd, megmutatod? ;)
Békés napokat kívánok Nektek!
Szeretettel:

Réka

Lobelin írta...

Csatlakozom az elöttem szólókhoz... jó végre hallani, olvasni rólatok!-)) s hamarosan minden visszaálla régi kerékvágásba-)
Szépséges napokat kívánok Nektek a szépséges falutokban!-)
Szeretettel
Bea

napmanó írta...

Szerencsések vagytok, hogy a szükségben tényleg van akikre számíthattok. Továbbra is jó érzés ide járni olvasni. :))

Tímea írta...

Szia Ági!
Annyira helyes ez a kutya!!!!
Irígykedem ám, a csajoknak meg sem mutatom :) Sokat gondolunk rátok.
Timi

nyagi írta...

Köszönöm mindenkinek:)

Réka,
ebben a könyvben vannak egyszerű, aranyos kötött, varrott, mindenféle kismanók, én is ebből fogok kötni: http://webshop.animare.hu/manokeszites+37139.html
Szerintem érdemes beszerezni.

Réka írta...

Ági!

Köszönöm a tippet! Az évszakasztalos megvan ebből a sorozatból, az is jó. :)

antalandi írta...

Szia Ági, nagyon-nagyon jó, hogy a legnagyobb szükségben voltak akik segíteni tudtak... készülök neked levelet is írni,csak most nekem is sok a vállalásom. Az iskolával eggyütt nagyon sokféle dolog költözött a hétköznapjainkba...Andi

ZM írta...

Kedves Ági!
A nyáron levelet váltottunk a lányaid orosztanulásával, kapcsolatban. Hát, mi is elkezdtük, teljesen módszerrel ugyan, de lelkesedéssel: íme az eredmény. http://egyelettajairol.blogspot.com/2009/10/ir-olvas-beszel.html

Üdvözöl: ZM