kedd, október 27, 2009

Bori egyik nap egy dvd-vel jött haza az iskolából, amit egy barátnőjétől kapott. Nem értettem teljesen, miért kapta kölcsön, de meg kellett néznie, úgyhogy meg is nézték: egy lánybandáról szólt a film.
Másnap hazahozott egy titkos naplót, elmondta, hogy bandát alapítottak és a naplóba írják bele a szabályokat (pl. hogy sosem fekhetnek le este 8 óra előtt vagy hogy milyen ételt nem ehetnek stb....). Tesznek bele képeket, mindenféle titkokat és történeteket írnak bele és természetesen senkinek nem mutathatják meg. Nekem sem mondott el semmi többet, ezt is csak úgy magától, mert persze semmit nem kérdeztem.

Bori mostanában egyébként is nagyon "kiskamaszként" viselkedik, mindenbe beleköt, semmi nem elég jó neki és naphosszat csak olvasna, ha tehetné, egyre többször marad ki a húgaival a közös játékokból (nem főz a babakonyhában, nem babázik stb.). Többnyire nem akarja meghallgatni az esti mesét sem, inkább ő olvas magának (most épp a Végtelen történetet).
Mindig is elég önálló volt, de mostanában különösen az lett. Sajnos sokat vitatkozunk is.
Olvasgattam a Rubikon korról (ez lesz a jövő heti szülői est témája), és nagyon jót mosolyogtam magamban: Borival minden a legnagyobb rendben, épp csak a rubikon-korszakát éli:).

"A gyermek átérzi, hogy a korábbi gyermekség aranykorába nem vezet vissza üdvös út. Bátorságra és erőre van szüksége, hogy átléphesse a rubikont, akkor is, ha mindazzal, ami eddig volt szakítania kell, és nem világos, hogy hová vezet ez az út. Az osztályban csoportok alakulnak ki, vitatkoznak és szervezkednek. Leveleket írnak, titkolóznak. A felnőttekkel vitatkozni kezdenek, váratlanul felmerülő, de igen mély kérdéseket fogalmaznak meg az életről, a világról és önmagukról. A mély szomorúság és a fékevesztett jókedv közti hullámzást is tapasztalhatjuk több-kevesebb ideig. Néhány gyereken valóban érzékelhető, hogy úgy viselkedik, mintha nem tudná eldönteni, hová is álljon: legyen kicsi gyermek, aki helyett megoldják a feladatokat, vagy legyen öntudatos, már-már mindentudó, kész "kis felnőtt". A közöny és az élénk érdeklődés váltakozása nagyon jellemző ebben a intenzív időszakban, ami hosszabb-rövidebb ideig eltarthat. Megközelítőleg az ötödik osztály idején nagy változást tapasztalhatunk. Elcsitulnak a kedélyek, a gyerekek vonásai kisimulnak. Sajátos harmónia, mozgékonyság és életöröm jellemzi őket ebben a korban. E korszak egyedülálló sajátossága lelkesedésben, külső és belső aktivitásban jut kifejeződésre. A gyerekek mozgása harmonikussá válik. Túljutottak ekkorra a rubikon krízisén, bátorsággal és biztonsággal tevékenykednek a földi világban. Egyfajta megérkezés ez a gyermek fejlődési útján. A gyerekség csúcspontjának is nevezik ezt a korszakot, melybe az ötödik osztályos lép. Sajátos módon találkozik itt az individuális fejlődésben mindazzal, ami az emberiség történeti fejlődése során, a görögkor idején végbement."

Ezt az írást a Kispesti Waldorf iskola honlapján találtam.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagyon emlékszem Sárinak erre a korszakára, sokszor nagyon sajnáltam őt, rengeteg fájdalmat élt meg. Szerintem nekünk szülőknek nem is az a legvackabb érzés, amit a gyerekünk produkál, inkább az a kis tehetetlenség-érzés, amivel bele kell engednünk ezekbe az érzelmekbe. És tényleg elsimult úgy ötödik végére. Aztán persze jött a hetedik, és az se kutya :-)
De a kérdésem leginkább az, hogy jöttök??? Tudom, persze, hogy mindig csak előtte fél órával kapom meg a választ. :-)
puszi:ancsa

Zsuzska írta...

Szia!

Sokáig nem voltam én sem, így csak most olvastam vissza, hogy sikerült a költözés! Nagyon ügyesek vagytok és így utólag is nagyon örülök neki, hogy simán lezajlott! A képek tündériek, és különösen megfogott, amit a nagylányról írtál. Az én legnagyobbam most elsös gimis, nagyon átérzem, átélem, amiket írtál. A Wilden Hühner nálunk is egy fontos korszak volt, bandanaplókkal, titkos találkahelyekkel, üzenetekkel (amiket rendszeresen bennefelejtett a mosnivaló ruhákban), ezen mi már túl léptünk, talán nekem kicsit túl gyorsan is... imádtam a bizonytalan tekintetét, aztán az összefont karját, amikor valamiért harcolni kellett. Az iskolakezdést is nagyon megszenvedtük, jó, hogy Ti ugyanoda járhattok! Most már megint minden rendben.
További kellemetes rendezkedést kívánok, szívböl, hogy a kartonok mihamarabb kikerüljenek (9x költöztem életemben, tudom, mit kivánok!) Szeretettel: Zsuzska

nyagi írta...

Zsuzska,
köszönöm:)
igen, erről a filmről van szó, egyelőre nekem nagyon fura látni, hogy máris ilyen "nagylányom" van, de előbb-utóbb biztosan megbarátkozom a gondolattal...

Aliz írta...

Szia! Kicsit off a témába, de most találtam és rád gondoltam valamiért:
http://www.youtube.com/watch?v=QyqZ2K3o40U&feature=player_embedded
Új könyv: Liza és micsoda