péntek, szeptember 04, 2009

Fogalmam sincs, mi és hogyan ment tönkre az autón, az ékszíj szakadt el, a hibás alkatrész valami kis kütyü, ami azt meghajtja. Ez a valami itt nincs, állítólag megkérdezték Magyarországon, Németországban és ott sincs. Nem egy ősrégi autóról van ám szó, éppen ötéves, vagyis nem azért nincs, mert már forgalomban sincs az espace...
Megrendelték, szerda estét ígértek, aztán csütörtököt, aztán azt mondták, ma már biztosan meglesz.
Ali ma (is) felhívta őket (nem ám ők telefonáltak...), az alkatrész megjött, csak nem az, ami kellett volna - vagy ők adtak le rossz rendelést vagy a gyár hibázott (én az előbbire tippelek, de semmi jelentősége sajnos).

Ali felhívta a győri Renault-t, azt mondták neki, valóban nincs Magyarországon sem, kb 5 újabb munkanap, mire megjön, sőt valamiért Győrön keresztül érkezik meg majd Bécsbe. Azt is mondták, hogy otthon 96%-os a Renault tartozékok országos lefedettsége, pech kell ahhoz, hogy olyasmi menjen tönkre, ami a maradék 4%-ba tartozik...
Semmit nem értek (miért kell 2009-ben 10 napot várni egy vacak kis alkatrészre, amit 10 perc beszerelni?), csak azt, hogy minimum 100 ezer Ft lesz ez az alkatrész és akkor még nem gondolkodtam el a járulékos kiadásokon: kölcsönautó, hogy kijusson Ali a házhoz, kölcsönautó, hogy hazavigye Szegedre a munkásokat (meg a szerszámaikat, amiket mégsem cipelhetnek a buszon) és buszbérlet...
Hétfőn kezdődik az iskola, a csajoknak nincs őszi cipője, már az is egy vagyon, 3 pár cipő + még 2 mert a nagyoknak benti cipő is kell az iskolába (a pacsnikat kinőtték, szandáljaikat szintén, nyáron lábujjközti papucsot hordtak, azt nem vihetik. ja és egyforma a lábuk!), nem beszélve arról, hogy az egész családnak villamos-, buszjegyet kell venni ahhoz, hogy eljussunk cipőboltba.

Minden gyereknek jár bérlet a tömegközlekedéshez 100 km-es körzeten belül a lakóhely és a suli között, mi persze tavasszal már a K-i címet adtuk meg, mert azt hittük, mostanra ott lakunk. Vagyis szeptemberben mindenképp kell bérletet vennünk nekik, de így akkor nekem is, mert bár hazafelé tavaly is egyedül jártak, a korareggeli csúcsforgalomban félálomban még sosem mentek egyedül villamossal és érthető módon nem is szeretnének. Hű de vidám lesz...

Azon is nehéz túllépnem, hogy erre az "autópénzre" milyen nagy szükség lett volna most a háznál, de már igyekszem nem bosszankodni, mindig arra gondolok, hogy ha egyszer oda tudunk költözni, nagyon jó lesz nekünk.
Meg arra is, hogy Alitól kérdezte a héten Bori egyik barátnőjének az anyukája, hogy C. jöhet-e hozzánk iskola után bizonyos napokon, mert a férje agyvérzést kapott a nyáron és bár már jól van, valószínűleg még nem tökéletesen. Na, ehhez képest nekem tényleg semmi okom itt panaszkodni.

Mellesleg tegnap megfőztem nekik az ebédet, kiderült, hogy nem lesz kész az autó, így Ali a főbérlőnket kérte meg, hogy vigye ki a házhoz. Azért az jó, hogy ennyire rendes szomszédaink vannak (még cementet venni is elment vele Frau K. az obiba:)...

Nagyon nyomasztanak továbbra is ezek a napok és a nyárnak is határozottan vége, de talán az autónélküliség rákényszerít minket néhány nap csendre, nyugalomra. vagy pont hogy megszázszorozza a gondjainkat...
Mindenesetre Ali ma hazavitte a kőműveseket. Nem kell se húst se sokat főznöm! Hurrá!

1 megjegyzés:

KAnya írta...

Most látom a címkét, pont azt akartam írni, hogy jaj:-)Szóval, jaj, nagyon sok erőt, kitartást, türelmet neked, nektek!!! Szorítok a holnapi cipőkalandhoz is!!!