szerda, augusztus 26, 2009

A múlt héten volt még egy érdekes tapasztalásunk (Ali nagyjából kimaradt belőle, mert folyamatosan K....-ben van dolga, itthon alig látjuk mostanában).
Nagyon jó az internet arra pl, hogy évek óta nem látott barátokkal, ismerősökkel, és amióta nem otthon lakunk, a családdal is tartsam a kapcsolatot. Levélben, blogon és skype-on keresztül.
Vannak, akikkel már jópár éve nem találkoztam, de néha váltunk levelet, szólunk egymásnak a legfontosabb eseményekről (mint pl. gyerekszületés), szóval ha összefutnánk, talán nem kellene az elejéről kezdenünk a beszélgetést.

A múlt héten egy olyan család jött el hozzánk, akiket sosem láttunk azelőtt, de levélben már évek (legalább 4, de inkább több, nem emlékszem pontosan) óta tartjuk a kapcsolatot (a rongybabák hoztak össze velük is, mint annyi más (ismeretlen) ismerőssel), találkozni csak most találkoztunk, vagyis minden pont fordítva történt: először hosszú virtuális kapcsolattartás, majd ismerkedés. A lányaink nagyon jó barátok voltak az első pillanattól és bennem csak utólag merült fel a gondolat, hogy akár még rosszul is elsülhetett volna, amikor egy öt- és egy hattagú család három napra "össze van zárva" 80 négyzetméteren:).
Persze, biztos nem véletlen, hogy ez nem a találkozás előtt merült fel bennem, mindig is biztos voltam benne, hogy jó lesz velük találkozni, de azért azt akkor sem gondoltam volna, hogy a gyerekeinknek kb egy percre sincs szükségük ahhoz, hogy úgy játsszanak, mintha régről ismernék egymást.
Örülök, hogy vették a bátorságot és meglátogattak minket, jó tapasztalat volt, én remekül kikapcsolódtam a gyerekekkel...

2 megjegyzés:

Tímea írta...

Kedves Ági!
Mi is nagyon örülünk, és reméljük nemcsak a gyerekeknek volt ilyen szuper. (És tényleg kellett hozzá egy kis bátorság...) Szeretettel: T.

nyagi írta...

én is nagyon örültem nektek és mindannyian szeretettel várunk máskor is;)