péntek, július 03, 2009

Végre.

Elképesztően mozgalmas hét van mögöttünk, annyira zsúfolt volt, hogy már kedden úgy tűnt, mintha péntek lenne. Ali csütörtökön azt mondta, hogy soha nem volt még annyi péntek egy hónapban, mint ezen a héten és teljesen igaza volt...
Múlt hétvégén volt nyárünnep az iskolában: abból állt, hogy minden osztály bemutatott valamit a nagyszínpadon, kivéve az elsősöket, mert ők még nem mennek színpadra. Voltak nagyon klassz előadások, Boriék oroszul, egy orosz állatos mesét játszottak el és ahogyan régebben is írtam, egyelőre még kórusban mondják a szöveget.

Hétfő délután Boriéknál volt évzáró pik-nik, én sütit vittem, Ali nem jött velünk, mert a főnöke (aki egy hónapban csak pár napot tölt Bécsben, egyébként Párizsban dolgozik) éppen itt volt és beszélnie kellett vele (ráadásul egy csoporttársának védése volt aznap).

Másnap reggel az osztályteremben Szent Ferencről mutattak be egy darabot, amihez külön tanultak olaszul is, egy tanítóbácsival. A darab persze németül volt, de volt benne ó-olasz szövegrész is. Mindez pedig szervesen zárta a második iskolai évet, hiszen egész évben állatokról szóltak a meséik, farsangon mindenki állatnak öltözött (kivéve az osztálytanítót, mert ő cirkuszigazgatónak:), a szülinapokon állatot rajzolt a tanító mindenkinek. stb. és mivel Szent Ferenc az állatok védőszentje, így gyönyörűen lezárták ezt a témakört. Mellesleg elkészítették év végére az első "tankönyvüket" is: Szent Ferenc élete, sok-sok színes rajzzal díszítve.

Szerdán délután Szonjáéknál volt pik-nik, előtte el kellett mennünk Badenbe, úgyhogy rohanás volt az egész nap (és persze sütöttem egy adag pogácsát és egy adag muffint is közben).
Szonjáék úgy búcsúztatták az évet, hogy a teremben közösen elénekelték/elmondták szeptembertől kezdve majd' minden hónap legkedvesebb énekét/versét. Zenéltek is, mert évközben mindenki egy csörgőt kapott a születésnapjára, így évvégére lett igazán szép (hangos:) a közös zenélés (erről jó lenne írnom, ha nem lennék ilyen hullafáradt = lusta. A csörgő egyébként egy joghurtos doboz benne magokkal, kívülről teljesen beburkolva szép, színes papírba. Szonja lilát kapott).

Csütörtökön euritmiabemutatón voltunk, Boriék a "Péter és a farkas" zenéjére táncoltak, miközben az osztálytanítójuk mesélte a történetet.
Délután Bori barátnője jött hozzánk, ami nekem külön stressz volt az ebéd és a délutáni gyerekalvások miatt, de mint mindent, valószínűleg kicsit túlreagáltam ezt is.
Ma reggel 8-ra Alival egy megbeszélésre kellett elmenünk (majd egyszer bővebben), aztán 10-re vittem Julikát orvoshoz és utána végre elkezdődött a nyári szünet, aminek én sokkal-sokkal-sokkal jobban örülök, mint a gyerekeim. sőt. egyelőre talán csak én örülök neki.

Panka úgy kezdte a nagy szabadságot, hogy amikor jött le Frau K-tól, kiszaladt az udvarra, ott volt minden nagy gyerek és elesett a lépcső alján (nem akartam ma vinni, de amikor indultunk az orvoshoz, ő jött szólni, hogy az egyik Tageskind ma van utoljára és tortáznak, szeretné, ha Panna is velük ünnepelne). Most egy púp van a homlokán, horzsolás a vállán, az orráról pedig leszántotta a bőrt, mintha befestettük volna.

Julika mozgásfejlődése kiváló, továbbra sem túlsúlyos, a doktornő nagyon elégedett volt vele. Látta mászni, felállni, felülni és hallotta visítani, amikor beadta neki a védőoltást.
Hát így vagyunk, örülök, hogy egyelőre csak két iskolás gyerekünk van, nulla ovis, mert ez a feszített tempó nem nekem való. Rosszak az idegeim:).
Szeretnék ma sokat aludni és a hétvége után újult erővel hozzáfogni Sára és Borcsa babájához.

1 megjegyzés:

Tímea írta...

Ági, írok mailt, sürgős, fontos, olvasd el gyorsan. Timi