vasárnap, július 19, 2009

A nagyok egy hete nyaralnak a Nagymamáéknál, Ali általában dolgozik, Julival vagyunk itthon kettesben egész nap, ami egyrészt nagyszerű, mert csak rá figyelek, másrészt pocsék, mert hiányoznak a testvérei (neki is, nekem is).
Már el is felejtettem, milyen egygyerekes anyukának lenni. könnyű, mert ha nem akarok, nem főzök, mert akkor ebédelek, amikor eszembe jut (sőt, akár minden nap tökfőzeléket vagy cukkinit), mert nem fáradok el a folyamatos gyerekzsivajtól, mert el lehet rohanni 10 perc alatt a boltba (na, ez a legmeglepőbb:), mert nem veszekednek stb... Sorolhatnám a rengeteg előnyt (kényelmet), amit elfelejt a többedik után mindenki, de persze sorolhatnám a hátrányokat is, vagyis nem, azokat nem kell sorolni, a legrosszabb, hogy nincsenek itt - ezzel egyértelműen billen a mérleg nyelve.

Julinnál a nap fénypontja születése óta a fürdés. Imád pancsolni, de egyik nap akkor hívtam a nagyokat, amikor Ali őt fürdette és amint meghallotta a hangjukat, akart kimászni a kádból és keservesen sírt addig, amíg Ali ide nem hozta a gép mellé. Itt már mosolygott és figyelt a hangjukra (bár szerintem a fürdőben úgy képzelte, hogy valóban itt vannak).
Az is rossz, hogy nem tudok leülni a varrógép mellé, csak amikor alszik, mert különben folyton figyelnem kell rá. Nagyon. Most lesz nyolc hónapos, de folyamatosan, mindenhol feláll, a bútorokban kapaszkodva szép lassan járkál körbe-körbe. Én nem szeretem, hogy nem ül le, szerintem még bőven ráérne ezzel, nem kell úgy rohanni, de hát Szonja pont iyen fürge volt, nem hiszem, hogy meggyőzhetném a mászás előnyeiről (néha azt is szokott, de ha teheti, inkább ácsorog).
És a legszörnyebb, hogy MINDENT a szájába vesz. Ilyen gyerekem még nem volt. Kétpofára eszi a gyapjút, legeli a szobanövényeket, mindent, amit csak talál. Két kézzel gyúrja be a szájába a földön talált koszokat (hm. akad)... persze a főzelékkel, gyümölccsel már nem bánik ilyen jól. Lelkesen kóstolgatja, de mennyiséget nem fogyaszt. persze ráér.

A teknősök terráriumát letettük a gyerekszoba padlójára, hadd sütkérezzenek, mert nagyon besüt a nap egész délelőtt. Julival mi többnyire a másik szobában vagy a konyhában vagyunk, de ha tehetei, bemászik a teknősökhöz, feláll a terrárium mellett, beszélget velük, felülről nézegeti, mit csinálnak és fülig ér a szája. Határozottan boldog és kifejezetten büszke magára, hogy ő még ilyet is tud. Én persze csak a veszélyforrást látom ebben az akcióban, szörnyű az a nagy üveg az édes kisgyerek mellett. ezért előbb-utóbb elcipelem a lakás másik sarkába, ő meg nevetve vissza - mintha ez a cipelősdi is a teknősös játék része volna.
Amikor esznek (általában pitypanglevelet) akkor csak ül vagy kapaszkodva áll egy helyben és komolyan nézi őket. Amikor megreggeliztek, megkönnyebülten sóhajt egyet és mosolyog - nagyon édes.

Mindig úgy gondoltam, hogy a négy gyerek nagyon ideális, minden kezünkre jut egy és mindenki jól jár, de igazából úgy érzem, hogy mindenkinek járna néhány nap, ami csak az övé (vetésforgó:), mert sosem tudok egyikre sem igazán figyelni (szörnyű, hogy ilyenkor mennyire látom), pedig milyen jó lenne nekik is - nekem is. persze, biztos, hogy egymás nélkül rossz lenne a gyerekeknek.

Most még egy hetet töltenek a Nagyinál is. mindenesetre nagyon élvezik a nyaralást.

3 megjegyzés:

gemelcsi írta...

Nálunk is csak Villő ilyen Mindenevő fajta. Azt hittem ahogy nő majd elhagyja, de sajnos nem így lett. 17 hósan is minden ehetetlent megkóstol ma pl az éretlen zöld szőlőszemet, viszont arra, hogy esetleg egy barackot megkóstoljon vagy egy paradicsomot , lehetetlen rávenni.

Ja és ő is rettenetesen hamar csinál(t) mindent és egyszerre. Mozgásban beszédben finom motorikában. Mintha nem lenne elég ideje......

mynona írta...

Ezek a Julik! :)
http://www.oe24.at/oesterreich/chronik/niederoesterreich/Eilige-Julia-kam-im-Auto-auf-die-Welt-0505184.ece

nyagi írta...

hát ezen nagyon jót nevettem:)))))
köszönöm!