szerda, június 17, 2009

A waldorf iskola, óvoda nagyon sok mindenre tanít minket, szülőket is (magunkról van szó, nem általánosságban írom). A gyerekek nagyon szépen élik meg az ünnepeket, figyelik az évszakok váltakozását, a világ körforgását és biztonságban érzik magukat, mert átlátják nagyjából a kisebb egységeket, tudják, mi hogyan következik egymásból, egymás után a világban. Minden ünnepre nagyon készülnek, a legjobban természetesen a születésnapjukat várják, amit olyan széppé tesznek egymás számára, hogy az élmény nagyon sokáig tart.
Boriék tavaly egy pici manóval ismerkedtek, úgy, hogy Frau W. mindig csakis a születésnapokon mesélt róla, egyébként soha, hiába szerették volna a gyerekek a folytatást, ki kellett várniuk, míg valakinek ünnepelhetik a születésnapját. A szertartás része (ami gyertyagyújtásból és éneklésből áll és az ének hihetetlenül gyönyörű), hogy miután meggyújtotta a szülinapos gyertyáját az általa kiválasztott osztálytárs, ő az osztálytanítóhoz megy, aki megajándékozza, majd a köszöntés után egy mesét mesél az osztálynak (a mese végén gyertyafújás).
Tavaly év végére alaposan megismerkedtek ezzel a pici manócskával és minden róla szóló történet előtt a születésnapos kapott egy nemezelt gyapjú kincses gömböt, benne egy pirinyó gyapjú manóval és apró kövecskékkel (tavaly képet is tettem fel róla Bori szülinapján). Mindegyiknek kicsit más volt a színe, de nagyjából mégis ugynazt kapták, első osztályban talán azért is, mert ez így nagyon közösségformáló volt - én legalábbis így éreztem.
Ebben a tanévben Bori már rögtön szeptember elején várta az első szülinapot, hogy újabb történeteket meséljen Frau W. a manóról, aki most minden "részben" új állattal ismerkedik, a szülinapos pedig azt az állatot kapja ajándékba, amelyik a születése napján a manóval összetalálkozik. Természetesen minden állat csak egyszer szerepel.
Bori régóta mondogatja, hogy ő mókust vagy őzet szeretne kapni, de azért akármit kap, örülni fog, még a bagolynak is:).
Nem tudom, Frau W. ezt honnan érezte meg, nagyon telibe talált ezzel a kedves kismókussal. Egy hurkapálcára van erősítve, így ugrándozik könnyedén a faágak között.

2 megjegyzés:

panka írta...

Csudaszép! Az ünneplés is, meg Bori ajándéka is. :-)
Viszont fölmerült bennem egy kérdés: mi van azokkal a gyerekekkel, akiknek a szülinapjuk a nyári(vagy egyéb) szünetre esik? Ők kimaradnak az ilyesfajta ünneplésből, vagy valamikor bepótolják az ő napjukat?
Csak rögtön az én Borim jutott eszembe az ő júliusi szülinapjával...

nyagi írta...

édes az új képed:DDD

igen, Magyarországon már a mi Borink is nyári lenne, itt júniusban még végig iskola van.
Az oviban úgy volt, hogy a júliusiakat júniusban ünnepelték, az augusztusiakat szeptemberben - gondolom, a suliban is így van, mert hát ünnepelni muszáj - egyrészt őt köszöntik, másrészt ő visz sütit, amivel körbekínál mindenkit és mindkettő hatalmas élmény egy gyereknek:)