péntek, május 08, 2009

Megpróbálom leírni, miért merült fel bennem a lánc-kérdés és miért csak most.
Juli egy hihetetlenül békés, nyugodt baba, valóban hihetetlenül. Három gyerek anyukájaként úgy gondoltam, egész éjjel alvó pici gyerek talán nincs is, vagy legalábbis nagyon ritka és ha van, akkor nem igény szerint szoptatja az anyukája, esetleg éjjel elhatározásból hagyják sírni egy kicsit, vagy éjszakánként cumisüvegből kap valamit vagy mit tudom én. El sem tudtam képzelni, mindenesetre úgy gondoltam, hogy aki ugyanúgy csinál mindent, mint én (ami egyáltalán nem biztos, hogy jó, csak a párhuzam kedvéért mondom), annak a gyereke ugyanúgy felébred éjjelente, gyakran többször is és igényli a szoptatást.

Most is pont úgy csinálok mindent, mint az előző három alkalommal, kizárólag anyatejet kap Juli is, mint a többiek, ugyanúgy igény szerint szoptatom (na jó, neki kisebbek az igényei, de ez nem rajtam múlik), viszont ő alszik, minden éjjel. Számomra ez még mindig egy olyan hihetetlen csoda, amivel nem győzök betelni, sőt, ha jobban belegondolok, már az is elképesztő volt, hogy újszülöttként is tökéletes ritmust alakított ki magának az evések között (igen, csodagyerekről van szó:D). Nem ám másfél óránként, mint pl. Bori annak idején, hanem 3-4 óránként akart enni és mindig is szemmel láthatóan jól érezte magát a világban (persze, nem állítom, hogy ebben nem volt szerepe a besárgulásnak).

Ezután persze meglepő és váratlan, hogy pár napja nagyon nyűgös szegényke. Sokszor sírva ébred - eddig sosem tette, rövideket alszik, olyan, mintha az alvás alatt is meglehetősen éber lenne, sokat sírdogál, gyakran szoptatom és nagyon nyáladzik is. Nem jöttem rá, mitől van, de elég evidens, hogy mondjuk, jön a foga vagy esetleg kevés neki a tej (az ínyét nem látom duzzadtnak, mérlegünk nincs, hogy tudnám, mennyit eszik).
Hát ezért gondoltam, hogy a lánc segíthet, amíg nem vagyok biztos a fogzásban, nyilvánvalóan homeopátiás szert sem adok, így elgondolkodtam a borostyánon.

Nyolc és fél éve meg voltam róla győződve, hogy az akkor 5-6 hónapos Borikának jön a foga. Nyűgös volt, akármennyit evett, éjjel is két-három óránként ébredt, én pedig úgy gondoltam, hogy ha "szomszéd Pistike" is átalussza már az éjszakát, aki egy kilóval még kisebb is nála, semmi más nem állhat a háttérben, csak a fogacskák. Azonnal szükségem volt valamire, amivel segíthetek neki. Beszereztünk valami zselét a gyógyszertárból, meg homeós bogyókat, aztán csak vártuk, vártuk a fogzás biztos jelét meg a nyugodtabb éjszakákat - de mondanom sem kell, mindkettőt hiába. Borika kb. két évesen aludta végig az éjjeleket (előtte csak úgy alkalmanként), az első tortáját pedig fogak nélkül majszolta boldogan. A szülinapja után aztán rohamtempóban bújtak elő a fogak, észre sem vettük szinte, egyik a másik után.

A többieknek kb. 7-8 hónaposan jöttek ki az első fogacskák és bizony szinte fel sem tűnt (Szonjánál pl. úgy vettem észre, hogy etetésnél koppant a kiskanál) és talán pont azért, mert ennyire nyugodt soha senki nem volt közülük, egy kisebb nyugtalanság fel sem tűnt, most viszont Julinál annál inkább...
(a helyzet sajnos azóta sem javult, sőt még egy védőoltást is kapott tegnap).

2 megjegyzés:

KAnya írta...

Nekem még ami ellne szólt, az pont az, hogy nem voltam tisztában a homeopátia és a borostyánban lévő illóanyagok (amik nem is mindig érezhetők, de ott vannak) kölcsönhatásával. Szóval ezért se nagyon mertem, mert a homeopátia amúgy bejött.
Remélem, jobban lesz ez a kis gyönyörű csodagyerek, akár a lánctól, akár magától:-)

Névtelen írta...

Kedves!
Azt gondolom, hogy ha ilyen hirtelen előtörő fájdalommal van dolog az aconiumot nyugodtan kipróbálhatod, esetleg mit javasol a homeopata. Ártani nem használ :-) Hanem még a pszichológiás tudomány jegyzi az öthónaposok szorongását, mint külön kategóriát. Olyasmi ez, mint amikor kezd ráébredni -még szimbiózisban maradván ugyan- hogy valami mégsincs úgy egészen, mint az anyaméhben. A leszakadás első szellőcskéi.Bálint pl. iszonyú zokogós volt ebben a korában jóideig. Már nem tudtam mást kitalálni, mert egy percre sem tudtam letenni, minthogy asszonyi teendőim közepette magamra kötöttem kendőben, és szinte egész nap így voltunk. Bálintnál a kilók száma mondjuk nem volt elenyésző, meg is sínylette ezt az én hátam-derekam, de aztán elmúlt ez a sírós időszak. Szóval figyelgessétek, mitől lehet és persze a fogak nem csak akkor fájhatnak, ha már nyomják láthatóan a fogínyt. Mindamellett én is azt hiszem, életemben nem láttam ilyen boldog kisbabát, mint Juli, akinek még a talpa is, a fületöve is kacag. Puszi:ancsa (még mindig egyben)