hétfő, május 18, 2009


Bori valamelyik nap azt mondta legnagyobb meglepetésemre, hogy ő már nem szereti az oroszt (régebben mindkettőjük kedvence volt, mert az összes gyerek imádja Frau G...kovát).
- miért?
- mert nem csinálunk semmit, nem tanulunk semmit, csak énekelünk meg játszunk és én már szeretnék végre beszélni tanulni, csinálni valamit.
- és most melyik órát szereted a legjobban?
- a kézimunkát és a hittant.
Azt nem kérdeztem meg, hogy ezeken az órákon mivel tanulnak többet, mint angolon meg oroszon, de talán a kézimunkától és a hittantól nem vár el semmi olyasmit, mint egy nyelvtantól? (persze, én mondjuk magamban tudom, hogy a kézimunka órákon például leginkább számolnak, hiszen a kötés/horgolás közben számolniuk kell a szemeket, különben nem sikerül a munkájuk). Mindenesetre azt hiszem, ez volt az első negatív kritikai észrevétele az iskolával kapcsolatban, ami így a második év vége felé belefér.
Igen, persze azt is megjegyezte, amikor kezdődtek a "terápiás hétfők", hogy most csak heti 4 napot járnak így iskolába (de azóta ezt már nem bánja). Régebben írtam, hogy az osztálytanító szerint nem eléggé kitartóak a gyerekek, mindenbe hamar beleunnak, semmit nem csinálnak folyamatosan elég hosszan, ezért találta ki, hogy a hétfő olyan nap lesz, amikor 5 órán keresztül gyalogolnak az iskolához közeli Maurer Waldban, egészen év végéig.

Most számtan epocha van, na, itt meg szerintem lassú nagyon a tempó, de gondolom, megvan az oka, a tanító tudja, hogy mit miért csinál.
A múlt hónapban írás volt, megtanulták a folyóírást (itt sem hiszem, hogy érte őket hátrány amiatt, hogy nem másfél éve tanulták, hanem csak most). "Igazi"ceruzát még nem használnak, csak viaszceruzát (ami úgy néz ki, mint a zsírkréta), azzal írják a betűket, számokat, minden máshoz továbbra is a kis téglácskákat használják, a füzetet maguk vonalkázzák meg, hogy a betűk megfelelő helyre kerüljenek egymáshoz képest. Az írásnál szerintem nagyon hasznos volt a hosszú rákészülődés (pl gyurmabetűk formázásával) és nagyon jó dolog a három különböző szín (szint), Bori nagyon szépen ír és gondolom, a többiek is mind az osztályban.

Szonja füzetei közel sem annyira gondosak, sőt:). Ő a házi feladatot sem belső, hanem szinte kizárólag külső kényszerből csinálja, bár egyszer, amikor elfelejtette és este rendrakás alatt jutott eszébe, akkor olyan szépen, lassan, akkurátusan írta meg a házi feladatot (amíg Bori pakolta a szobát), hogy Frau B. másnap körbemutatta az osztályban, hogy milyen gyönyörű, alapos munkát végzett, milyen szép háttérszínt kevert:D. (Bori közben érthető módon dúlt-fúlt).
Volt olyan is, hogy szóltam neki, hogy írjon házit. Belenyúlt a táskájába a füzetért, meglátta a tízórai maradékot, kivette, szólt Pankának, elmajszolták boldogan, majd szépen becsukta a táskát azzal a biztos tudattal, hogy mindent elintézett, amit akart. Vártam egész délután, hátha eszébe jut, este végül szóltam neki...
Na hát, szerencsére nem egyformák.

1 megjegyzés:

Marton-Horváth Kriszti írta...

Jó olvasni az iskoláról, meg, hogy mit miért csinálnak (pl. gyaloglás hétfőnként). Nagyon érdekes. Főleg most, hogy elkezdtem szimatolni iskolaügyileg és szemezek a waldorffal (olvasom a Szabadságra nevelés c. könyvet, hogy okosodjak is).