szerda, február 18, 2009

Varrás. Utálom már ezt a témát, ha más is, akkor ugorja csak át - nevetségesen kicsinyes az egész, de egy kérdés még nagyon foglakoztat és vannak dolgok, amiket nem jó cipelni.

Akaratomon kívül bántottam meg valakit. Nem érzem idegennek, egy számomra kedves embert. Félreértett, nem róla szólt a pár nappal ezelőtti bejegyzés - egy egyszerű tényt leírtam, amihez köze van (amit szerintem már másfél éve tisztáztunk) és ő bántó szándékot érzett mögötte. Pedig nem volt. Legkevésbé sem, és ez a félreértés mindkettőnknek okozott sok rossz pillanatot az elmúlt napokban, pedig csak másként látunk dolgokat. A lelkiismeretem tiszta, mert azt már megtanultam, hogy merni kell kimondani dolgokat.

A világ bizony soha nem fekete-fehér. Nem erkölcsös, másokkal mindent megosztó emberek állnak a műhelytitkolózó erkölcstelenekkel szemben. Mások vagyunk, van, aki nyitott, társasági lény és vannak kevéssé nyitottak, ha feltétlenül kategorizálni kellene, én inkább az utóbbiak táborába tartozom.
Ha valaki sok emberrel megosztja az összes szabásmintáját, kivéve egyet, a legféltettebbet, azét a gyönyörű babáét, amiért keményen megdolgozott, hogy olyan legyen, amilyen, akkor miért állunk más oldalon, egymással szemben, ő meg én?
Olyan nagy kérés egy kis változtatás egy lemásolt mintán? Komolyan, egy gomb. és az is csak akkor, ha valaki nem ajándékba készíti. nagy dolog? Nagyon leegyszerűsítve - ha mindenki ugyanazt varrná, elvesztenék a varázsukat.

Erről írtam régen, valamikor, hogy egyik legnagyobb csalódásom az volt, amikor összekevertem két babakészítőt. Megkérdeztem valakit egy vásárban, hogy ő árul-e egy szegedi kézműves boltban. nem, csak mindketten ugyanabból a könyvből varrtak (mellesleg gyönyörű babákat).
Nagyjából ez volt a vasárnapi bejegyzés magva.

A honlapra másfél éve feltettem egy szabásmintát, amivel dolgoztam, én rajzoltam meg és felírtam annak a könyvnek a címét, ami segíthet mindenkinek, aki babát akar varrni. Nyílván nem tehetek fel sehová képeket belőle, ennyivel tartozunk a szerzőnek. Persze, volt már, hogy számomra kedves embereknek fénymásoltam belőle, nekik szívesen kölcsön is adnám a könyvet, ha nem lennénk messze egymástól.
Sokmindenkinek küldtem el a nadrág egyébként baromi egyszerű sablonját is. Akiről azt gondoltam, hogy talán hozzám hasonlóan abba sem tudja majd hagyni a babavarrást, annyit hozzátettem, hogy ha árulni szeretné majd valaha, egy picit változtasson rajta, hogy ne mind ugyanazt a mintát használjuk. És szoktam segítséget adni babahajhoz, akármihez levélben, ahogy én is kaptam annak idején Ancsa barátnőmtől, aki megtanított horgolni. Miután már minden babám le volt zsűrizve, megvettem egy babavarrós könyvet is, kis változtatással abból készült Panna újszülött babája.
A számítógépem tele van gyönyörű képekkel. Anyukáktól kaptam, akik a feltett mintám alapján varrtak álommanót, manót a gyereküknek, nagyon szépeket, sokat - és ezeket mind-mind őrzöm szeretettel.
Nem akarok én senkit meggátolni a babavarrásban, sőt. mindenkit arra bíztatok, hogy fogjon hozzá, varrja meg a gyermeke babáját, az első lépést ott találja a honlapon. Már sokmindenkinek segített.
Nem lesz több bejegyzés a témáról.
Ha valakit megbántottam, sajnálom, a legkevésbé sem állt szándékomban. Nem emberekről írtam, hanem korrektségről. Ez a blog eddig sem komoly gondolatokról szólt, csak a gyerekekről és arról, amit megtanulnak, megtanulunk a waldorf iskolában. Ezen nem is szeretnék változtatni, csupán egy-két múlt heti levél hatására írtam le, amit úgy éreztem, le kell írom. Úgy gondoltam, arra is jó ez a blog, hogy kiírjak ilyeneket magamból.
És főleg nem nektek szólt, akik szabásmintát kértetek, nehogy ti is magatokra vegyétek, mert akinek adtam, jó szívvel tettem és most is nagyon boldog vagyok például attól, hogy valaki egy oviban éppen varrókört szervez az óvónénikkel és a szabásmintám alapján készülnek majd pici álommanók.
És most nem szeretnék kommenteket, mert nem akarok semmiféle lavinát elindítani.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Bocsánat, hogy nem szeretnél, látod eddig nem írtam, éppen most, hogy ne fogadjak szót neked. De szertném segíteni a tüskédet kihúzni.
Kedves!
Nyugi, semmi bántót nem tettél, mondtál. Ha valaki megbántódik, nézzen magába, igazából mi bántja. Ne kérj már elnézést azért, hogy végre leírod a sok kedves és mindannyiunknak örömöt adó történeteid mellé azt is, amivel nem vagy elégedett. Nehogy már gyomorfekélyed legyen tőle:-)!Totál korrekt e felvetésed:aki alkot, ne gyártson! Legyen egyedisége, egyénisége, ha több nem, egy gombnyi. Helyes. A korondi kerámia mintái ezerévesek,változatlanok, de ha jól megnézem látom, melyik Imre bácsié, Mari nénié, esetleg gyenge utánzatú gagyi. Én éppen azon dühöngök, hogy leendő színházamnak egy éve kitaláltam egy jó címet:Papírkutya, hát nem lett valami barom filmnek ez a címe, ill. többesszámban. Tuti, hogy még csak hasonlót sem adhatok már a darabomnak. Ugyanígy működik: amit alkotok, szülöm, a gyerekemmé válik. S ha lehet, ne klónozzák már a gyerekeimet! Önzés? Cseppet sem az. És ha valaki meg engedi, azzal sincs baj, esetleg még nem érzi olyan önmagához nőttnek a művét. Bizony a világ nem fekete-fehér, sokszínű, csak ne rázzuk össze, mert abból csak szürke massza lesz. (Köszönöm, hogy okoskodhattam kicsit:-)Sok szép semmittevős napot (is), puszi:ancsa