kedd, február 03, 2009

Tegnap Sopronba kellett mennünk egy halom dolog miatt. Az első az volt, hogy egy pecsétet kellett szereznünk Juli osztrák kiskönyvébe arról, hogy az első napokban a vizsgálatokat a soproni kórházban végezték. Mielőtt indultunk, Ali felhívta a csecsemőosztályt, hogy nehogy feleslegesen menjünk.
Ali: szeretnénk egy pecsétet arról, hogy megtörtént a csípőszűrés stb.
nővér: rendben, előkészítem a papírokat. A baba neve?
Ali: Pettkó-Szandtner Júlia.
nővér: ó, nem ő az, aki a hátárnál hm... született?
mivel skype-on folyt a beszélgetés, mindent hallottunk, egyszerre mondta az egész család, hogy de igen:). Amikor odaértem, nagyon kedvesek voltak, kérdezték, miért nem hoztam föl megmutatni a babát, mire azt feleltem, hogy lent alszik az autóban. Erre mindenkiből kitört a hahota. Szerintem meggyőződésük, hogy mi az autóban élünk:).

Aztán eljutottam a hathetes kontrollra is, minden a legnagyobb rendben, még ultrahanggal is alaposan megnézett mindent az orvos, tökéletesen összehúzodott a méh. Mondjuk, tényleg ilyen gyorsan még sosem regenerálódtam, a szülés után két héttel már semmi nyoma nem volt vérzésnek sem, még a derekam sem fájt egy pillanatig sem (Panna születése után viszonylag sokáig igen és akkor azt hittem, hogy ez "már a korral jár":)).
Nagyon rendes a doki, átbeszéltük a szülést, mi hogy, mikor történt pontosan. Amikor Ali útközben a kocsiból felhívta és mondta, hogy a burok még ép, azt gondolta, hogy ha ilyen jól tartja magát, akkor biztos odaérünk... Végül azt mondta, hogy majd ha nagyobb lesz a gyerek és elmeséljük neki, hogy senki nem volt ott a szülein kívül, amikor megérkezett a világba, biztos örülni fog:).

Ezenkívül megszereztük Juli taj-kártyáját és elintéztük az egyszeri anyasági támogatást. na, ez hihetetlen volt! egy alagsori jégverembe kellett mennem, ahol egy ablak mögött pulloverben, melegítőfölsőben ült egy ügyintéző. Az ablak fölött egy odaragasztott papír, Államkincstár felirattal... Kínos, de komolyan mondom, portásnak néztem a melegítője miatt. Mint kiderült, egy szál hősugárzó volt az "irodájában", de ő ugye a nyitott ügyfélablaknál ült, ahonnan viszont ömlött be hozzá a hideg. Nem elromlott a fűtése, így volt egész télen! Elképesztő, hogy ma Magyarországon állami alkalmazottak ilyen körülmények között dolgoznak...

A gyerekeink hihetetlenül rendesek, türelmesek voltak egész végig, az elsőtől az utolsóig, pedig még el is néztem volna nekik, ha nyűglődnek, teljesen megértettem volna:).

4 megjegyzés:

Hargitaiék írta...

A MÁK a legótvarabb hatóság minden szempontból. Amikor Szabolcs született nekünk is volt intéznivalónk náluk, elvileg külön ablak volt a gyerekkel kapcsolatos ügyeknek, de az összes ablak foglalkozott a gázártámogatással is, így nem lehetett előremenni a mi ablakunkhoz, hanem ki kellett várni az egész sort. Nyomtatványt nem lehet csak úgy elvenni, azért is sorba kell állni

Juti írta...

Szia! Régóta olvasom a blogodat. Soproniként csak helyeselni tudok az Államkincstárral kapcsolatban. Szerencsére nem sokszor kellett mennem, de mindig lehangoló az élmény. Nem tudom ki volt ott amikor Ti voltatok, általában egy idősebb őszes hajú férfi szokott lenni, aki többnyire dohányzik, úgyhogy tényleg isteni odamenni kisbabával. Főleg hogy a heti 2 ügyfélfogadáson elég sokan szoktak lenni:(
Jó volt olvasni a soproni csecsemőosztályról a pozitív élményeket, én sem csalódtam benne. ( a szülészetet viszont ne bánd hogy kihagytad:)))

nyagi írta...

Juti, ő volt:)) egyébként gyorsan ment, csak fáztam és meg voltam döbbenve, mert eddig az volt az érzésem, hogy Sopron egy nagyon szép és jó, "gazdag" város. Nagyon tetszik a város, a sok szép kis kicsi utca és a szegedi tapasztalataim után a kórház egy kis túlzással egyszerűen lenyűgöző volt:)))

jacker írta...

benchi600
kadilake40
lizhix3.blogsome
meizhouhu400
chitu521